Július 16,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Döntések

Olyan jó lett volna…

Szólni anyának, hogy szeretlek. De kamasz voltál és dacos.

Meghallgatni újra a százszor hallott történetet az oroszokról és a láncos bombáról. De untad már.

Hallani a gyerek első szavát. De a tévé hangosan szólt.

Adni az öregnek egy kiflit a zacskóból. De siettél, mert szemergett az eső.

Segíteni a kerekesszékes fiúnak bejutni a bankba. De nem tudtad, hogy ajánld fel.

Meghallgatni a testvéredet. De pont mozijegyed volt.

Elfogadni a bocsánatkérést. De éppen dühös voltál.

Adni a kutyának egy falatot az ételedből, amikor úgy nézett. Már csak az ócska póráz van a szekrény alján.

Átölelni a párodat, amikor olyan szomorú volt a szeme. De elfoglalt voltál.

Felülni arra a repülőre. De inkább lecserélted a mosogatógépet.

Bemenni abba a kis boltba. De indult a buszod, nem akartál várni 20 percet a következőre.

Lehajolni azért a színes kavicsért. De megláttál egy másikat, ami szebbnek tűnt.

Szólni a tanárnak, hogy nincs igaza. De féltél, hogy a gyereknek ártasz vele.

Meghallgatni a másik igazát. De azt hitted, csak a te igazad számít.

Megfogni a kinyújtott kezet. De úgy gondoltad, ebből tanul.

Beljebb tolni a polcon a nagyitól örökölt porcelán tálat. De úgy láttad, nem fog leesni.

Venni abból a fura színű fagyiból a gyereknek, amire annyira vágyott. De túl hosszú volt a sor.

Odaállni a téren a többiek közé. De azt gondoltad, nem számít.

Megszagolni azt a virágot. Azt hitted, holnap is ráérsz.

Venni egy csokor ibolyát a nénitől. De éppen zöldre váltott a lámpa.

Játszani a kutyával. De kezdődött a kedvenc sorozatod.

Végigolvasni azt a könyvet. De nem volt egy szabad órád.

Kihúzni azt a tüskét. De nem fájt annyira és siettél, aztán elfeledkeztél róla.

Kimondani: szeretlek.

Kimondani: bocsáss meg.

Kimondani: megbocsájtok.

Kimondani: fontos vagy.

Elhinni, hogy fontos vagy.

Elhinni, hogy szeret.

Elhinni, hogy megbánta.

Elhinni, hogy megbocsájtott.

Elmondani a gyereknek, hogy akkor is számíthat rád, ha már felnőtt.

Elmondani a szülőnek, hogy számítasz rá.

Elmondani egymásnak, hogy egy család vagytok mindörökre.

Kimondani: nem számít, a barátom vagy.

Elkérni a panaszkönyvet.

Szólni, hogy ez így nem jó, nem ezt kérted.

Becsöngetni a szomszédhoz, mert láttad a megrepedt cserepet a háza tetején és jön az eső.

Előreengedni a terhes nőt a pénztárnál.

Beengedni az autót a mellékutcából akkor is, ha neked van elsőbbséged.

Megtartani a lift ajtaját, amikor látod, hogy rohan.

Kimosni a megunt plédet és letenni a nő mellé az aluljáróban.

Örülni annak, hogy van miből adnod.

Elhinni, hogy képes vagy rá.

Tudni, hogy nem fontos.

Tudni, hogy nagyon fontos.

A lábad alatt gyémántpor van. A kezedben homok.

Az anya szomorúsága, a gyerek ártatlansága, a testvér ölelése, a barát kézfogása, a fagyi édese, a virág illata, a néni mosolya, a kutyád emlékbe eltett póráza, az összetört porcelántál. A te döntéseid.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.