Győzött. Elnyűtt fejjel, de elégedetten jelentette be a híveinek a miniszterek elnöke, hogy győzött. Lepofozta az egész Uniót fél kézzel, osztotta a pofonokat és a saller nevű dolgot, de most végre lehet ünnepelni, meg lehet nyugodni. Azaz nem, nem lehet megnyugodni, továbbra is éberség és kitartás. Bármi inkább, mintsem elkezdjen gondolkodni az, akinek van mivel.
Kínos lenne, ha a hívek rájönnének, hogy az Unió tagországai egyáltalán nem abban állapodtak meg, amit Orbán Viktor és túlmozgásos szocialista brigádja hirdet. Szó sincs arról, hogy az Unió tagországai a nacionalista eszmék mellett álltak volna ki. A közös Európa mellett álltak ki, de mellette a szolidaritást is fontosnak ítélték. Nem jófejségből, hanem nagyon is jól felfogott érdekből. A szolidaritás nem egy beteges balliberális eszme (szerintem az is hülye, aki ezt képtelen felfogni), hanem a túlélés záloga. Mindig, minden helyzetben.
A kimerült hős elfelejtette elmesélni a híveinek, hogy hiába óbégat ő megállás nélkül nemzetállamról és keresztény fehér fajmagyar emberek megvédéséről, az egyszerűen nem működik. Egyrészt mert a francot nem érdekel a mi fajmagyarságunk, senki nem akarja elvenni senkitől az identitását. Mindenkinek van sajátja.
Magyar vezetéssel nagy győzelem Brüsszelben.
Mélyen hallgat a nyugati média arról, hogy a magyar migrációs álláspont aratott győzelmet az EU-csúcson.
Győzött a magyar álláspont az uniós csúcson: az EU-ban nem lesz kötelező migránsbetelepítés.
Igen, a propagandisták sikerjelentéseinek címeit idéztem.
Közben az van, hogy befogadóállomásokat hoznak létre az Unió területén. A valódi menekülteknek segítséget kell nyújtani. Az Unió külső határait meg kell erősíteni, a belső határokat fel kell számolni. A menekülteket szét kell osztani az országok között, hogy ne háruljon aránytalanul nagy teher egyes tagországokra. Segítséget kell nyújtani Afrikának, hogy ne akarjanak onnan menekülni az emberek.
Ebből mi az, amit Orbán Viktor ért el, azon kívül, hogy semmi? Soros György ugyanezeket a megoldásokat javasolta. Ha figyelünk, szó sincs kerítések építéséről, kereszténységről, nemzetállamokról és hasonló, egészen idáig üvöltve védelmezett hülyeségekről. Arról van szó, hogy össze kell fogni, közösen kell lépni, a menekülteknek segíteni kell, mégpedig közös erővel (aki azt gondolja, hogy annak nem lesz súlyos anyagi következménye, ha egy ország kivonja magát a menekültek elhelyezéséből, az szerintem igen nagyot téved), az pedig nem megy, hogy valaki csak a markát tartja a támogatásért, de a feladatokból köszöni, nem kér.
Kötelező kvótáról már nagyon régen nincsen szó. Ez csak a magyar propagandagépezet terméke, ők tartják életben a hívek zavaros fejében a korlátlanul az országra zúduló gyilkos migránsok vízióját.
Szó sincs arról, hogy az Unió vezetői pelyhes szárnyú kisangyalok gyülekezete és merő jóságból, hogy ne mondjam, önzetlenségből gondolják, hogy összefogás – szolidaritás – kell. Mindegyik a saját országa érdekeit védi, nagyon helyesen. Csak éppen akinek erősebb az IQ-ja, mint a szemöldökcsontja, az tudja, hogy egy közösség mindig erősebb és ellenállóbb, mint annak egyes tagjai külön-külön. Sőt, még azt is tudja, hogy összefogással sokkal több mindent el lehet érni, mint akkor, ha mindenki maga hadakozik. Ennyire nagyon egyszerű.
Nekünk meg marad az, hogy a vezér zavaros szemekkel belenyöszörög az arcunkba és bejelenti, hogy győzött, a propagandisták pedig gőzerővel hirdetik, hogy a főnök győzött. Nem győzött. Csinálja, amit a többség elhatározott, mert különben nincs támogatás, támogatás nélkül fejre áll az ország, Orbán pedig öt perc alatt bukik. De még így is gáz van, messziről bűzlik. A nem létező gazdasági válság meghirdetése, a romló forint árfolyam és az egyre inkább a belső ellenségre koncentráló propaganda (liberálisok, baloldaliak, tudósok, művészek, melegek) azt vetíti előre, hogy súlyos gazdasági gondok jönnek. Olyan megszorítások várhatók, amit nehéz lesz a migránsokra fogni. Ezért nincs más hátra, mint előre kijelölni, ki tehet arról, hogy nem lesz bözsiuti karácsonyra. A többi mese, némi felhabosított fekáliával.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.