November 18,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A rohadt korrupció ássa alá az európai demokráciát. A felcsúti divatdiktátorhoz eljutott vajon a hír?

Nem sok jóval kecsegtet a küszöbön álló (értsd: soros) EU-csúcs – amiről Kovács Desikerült? Zoltán szóhurcoló magányos sajtótájékoztatóján meg is emlékezett szépen -, nem nagyon látszanak azok a körvonalak, amelyek az eurózona tervezett reformjának kontextusában az egyre súlyosbodó migrációs vitákat megnyugtató mederbe terelhetnék. Már sokszor leírtam, a közeledő EP-választás – túl sokak számára – fenyegető árnyékában egyáltalán nincs ok az optimizmusra: az egyre hangosabban üvöltő populista rossz arcok a migrációs krízist meglovagolva inkább az ellentétek és árkok további mélyítésében, a szembenállások fokozásában érdekeltek, mint a kompromisszumok és közös megoldások megtalálása révén az Unió összetartó erejének erősítésében. Európai vezetői leggyakrabban úgy festenek ebben a vérzivatarban, mint Németország csapata a Dél-Korea elleni mérkőzésen: egyszerűen nem értik, mi történik, és talán azt sem fogják fel még mindig, hogy ez tényleg velük történik.

Márpedig a hajó elszabadult. Félreértés ne essék: nem a migrációs krízissel kezdődött, hanem akkor amikor Magyarország és Lengyelország (két jóbarát) nemzeti kormányai kiléptek a fényre, megvillantották foguk fehérjét és megcselekedték azt, amire korábban soha nem volt példa. Nekiálltak módszeresen lebontani szuverén jogállamaikat és rendre visszaélni azzal, hogy az európai közösség célja nem a büntetés, a retorzió, a kirúgás. És amit esetleg büntetésnek lehet nevezni (a 7-es cikkely szerinti eljárás megindítása), az is pusztán egy végeláthatatlan jogi procedúra, ami lazán, faszán kibekkelhető, ha valaki megtalálja a maga hasonszőrű partnerét/partnereit az elvtelenségben.

Ezért aztán most ott tart ez a sajnálatos és beláthatatlan következményekkel járó európai vergődés, hogy a nyugati országok bénult kényszerhelyzetben nézik, amint az Európai Unió támogatásaiból fejlődő, azokat önkényesen szétlopó félázsiai országok korrupt kormányai úgy harcolnak és hergelnek Brüsszel ellen, hogy közben részei ennek az állítólagos elnyomásnak, nettó haszonélvezői a diktatórikus európai közpénzeknek. A migráció erre már úgy tevődik rá, mint romlott hab a tortára, ami megmutatta, mennyire kilátástalan helyzetbe lavírozta magát Európa a trottyos kelet-európai gátlástalansággal szemben. Ugyanezek a kormányok, amelyek szétverik a saját, egyébként is törékeny jogállamaikat (a többi mellett alkotmánybíróságaik, a bíróságok beszántása, politikai felügyelet alá helyezése révén) közben azzal takaróznak és azzal hülyítik a népeiket, hogy valójában a senki által meg nem választott Brüsszel, az új Moszkva nyomást akar gyakorolni országaikra, hogy változtassák meg a véleményüket a migránsok ügyében. Mert különben is Soros.

Ezen a tájképen szokás elhelyezni a V4-ek nevű formációt, amely látszólag teljes mellszélességgel felsorakozott Orbán Felcsúti Ramszesz Viktor mögé a migránsozás és a brüsszeli elnyomás elleni nemzetállaminak kikiáltott harc tekintetében. Kicsit messziről indítottam, de ez csak azért van, mert ennek a V4-ek nevű, a Fidesz által következetesen szuperlatívuszokban emlegetett érdekközösségnek az egyik tagja megnyilatkozott. Peter Pellegrini szlovák miniszterelnökre gondolok, aki bearanyozta az elmúlt hetünk végét is, midőn közösségi oldalára kifüggesztett egy utolérhetetlenül beszédes fotót az Ausztria miniszterelnökével kiegészült V4-ekről. Amellyel igen nagy szolgálatot tett annak, hogy Orbán Viktor legendásan szégyenteljes igénytelensége újra a köz érdeklődésének középpontjába kerüljön.

Peter Pellegrini a V4 tagországai egyikének miniszterelnökeként tegnap felszólalt az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén Strasbourgban, ahol egészen meglepő dolgokat mondott. Remélem, a felcsúti divatdiktátornak nem merték megmutatni a lakájai, hogy miket is beszélt az ő cimborája a senki által meg nem választott Brüsszel elleni háborúban, mert még a végén újra soron kívüli receptért kell folyamodnia valamelyik orvosi rendelőben.

A terrorizmus, a migrációs válság, az erősödő szkepticizmus és az egyes intézményekbe vetett bizalom hiánya a lakosság részéről gyengítik az emberi jogok, a jogállamiság és a demokrácia alapelveit. A sokoldalúság elvét a párbeszéd és a tolerancia, illetve annak a képességnek a hiánya veszélyezteti, hogy meghallgassuk a másikat, továbbá a nemzeti érdekek előtérbe helyezése és a politikai akarat hiánya is (…) A jelenlegi kihívásokra csak egyesült erővel és az egyes tagállamok együttműködésével lehet megoldást találni.

És ez nem minden. Pellegrini megköszönte az Európa Tanácsnak, hogy negyed évszázaddal ezelőtt Szlovákiának segítő kezet nyújtott az államiság alapjainak lefektetésében és a parlamentáris demokrácia kiépítésében, a jogállamiság és az alapvető emberi szabadságjogok elveivel összhangban. A szlovák kormányfő kiemelte a „nagy tiszteletnek örvendő” Velencei Bizottság munkáját is. Emlékeztetett: a bizottság tavalyi döntése segített Szlovákiának megoldani az alkotmánybírók kinevezésének kérdését. Pellegrini a korrupcióról is említést tett, mint az európai demokráciát fenyegető egyik legnagyobb veszélyről. Elmondása szerint a korrupció már az Európa Tanácsra is árnyékot vetett, és Szlovákiát is elérte.

Na b*zmeg. Hogy miket nem olvasok… hogy megköszönte az Európa Tanácsnak? Hogy méltatta a Velencei Bizottság munkáját? Hogy az európai demokráciát fenyegető egyik legnagyobb veszélyként nem a migrációt, hanem a korrupciót említette? Mi folyik itt, emberek? Ja, hogy ne magyarázzak bele többet, mint amennyinek ez látszik? Nem is szeretnék semmit belemagyarázni, de azért azt megállapítom egyrészt, hogy akinek ilyen képzelt haverjai vannak, akik ilyen fotókat posztolgatnak róla világ szégyenére, annak nem ártana kiegyenesíteni a stratégiai okokból meghajlított valóságot.

Másfelől – komolyabbra fordítva – Szlovákia nem először teszi világossá, ha választani kellene Orbán (V4-ek) és az EU között, akkor bizony ők nem haboznának választani.

Továbbá nem egyszer fordult elő, hogy Orbán tökéletesen az ellenkezőjét mondta annak, ami egy EU-csúcson elhangzott, frontálisan ellentmondva a V4-ek többi tagjának.

Pont ezzel összefüggésben arra is volt példa, hogy szlovák politikus (Andrej Kiska államfő) beszólt Orbánnak: az EU eszméjének nem csak hibák, tévedések és problémák ártanak, hanem az is, ha politikusok már csak szitokszóként tudják Brüsszelt emlegetni, és emellett csak a hazai céljaikat tartják szem előtt, az unió jobbítása egyáltalán nem céljuk. Az ilyen politikusok cinikusan leegyszerűsítenek kérdéseket, vagy túloznak.

És erre jön Pellegrini és a korrupció rákfenéjét emlegeti, miközben Orbán Magyarországot Európa második legkorruptabb országává tette. Ez így ebben a formában egy újabb bizonyítéka annak, hogy az az erős, felülírhatatlan érdekszövetség, amiről a trottyos a V4-ek kapcsán lamentálni szokott csak annyiban igaz, hogy amikor a migrációs kvóták elleni hőbörgésről van szó, akkor mellé állnak, akkor megy a szercsilávcsi, minden más kérdésben simán elhatárolódnak tőle.

A szlovákok párbeszédről, toleranciáról, jogállamiságról és európai együttműködésről beszélnek akkor, amikor a trottyos homogén, erős nemzetállamokról, emberi jogi handabandákról csahol és fröcsögve, sorosozva kéri ki magának, hogy beleugassanak a hatalmi játszmáiba.

Szlovákia – amely ország szintén nem mentes a kibaszott, balkáni korrupciótól, de ahol egy miniszterelnök nemrég belebukott a bűnözéssel összefondó korrupcióba és amely ország Magyarországgal ellentétben csatlakozni fog az Európai Ügyészséghez – jelenlegi miniszterelnöke arról beszél, hogy a kibaszott korrupció ássa alá az európai demokráciát, nem sorosozik, nem migránsozik, mert ezt már mások is próbálták arrafelé, de kurvára nem jött be.

Tudom, halovány vigasz ez az Orbán-féle, populista megélhetési gyűlölködőket se lenyelni, se kiköpni nem tudó EU balfácán vergődéseit szemlélve, de azért mégiscsak vannak itt árnyalatok is: az egyazon elcseszett csoportképre állás nem jelenti azt, hogy minden tekintetben minden főszereplő ugyanabból a szaros kottából játszik. Azt nem mondom, hogy van még remény Európa számára, mert fogalmam sincs, hogy van-e, de legalább a diplomácia politikailag korrekt nyelvén már a hasonszőrűek is problémának nevezik a főtolvajokat. Még egyszer: nem az ellenségei, hanem az állítólagos barátai. Én meg már az efféle apróságoknak is tudok örülni. Ide jutottam.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.