Július 18,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nekünk a szabadság csak a bajnak van. Számolják fel a francba!

A nap eddigi legkacagtatóbb hírére, miszerint Polt Péter keményen beleállt az érdemi munkába és kezdeményezte a közpénzmilliárdokkal elszámolni nem tudó Farkas Flórián korábban ittasan vezető Burány Sándor nemfideszes képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, nekiálltam a fideszes elsikáló művész úr mentelmi jogról szóló doktori értekezését elolvasni, de sajnos eléggé unom ahhoz, hogy valami másról beszéljünk.

Reggeli erdoganozásomat nem érzem kellően teljesnek, ráadásul megérkezett Havasi Bertalanka hivatalos tájékoztatása Orbán Viktor prémium kategóriás lefetyeléséről Eurázsia egyik legsötétebb politikai vezetőjének hátsójában. No, meg a közpénztelevízión és a közpénzből fideszribanc (by Edgar) mocsárban is nyomják Erdogan pajtás nagyszerűségét, Orbán mindenkit leköröző hajbókolását, úgyhogy itt az anyag, amiből dolgozunk:

Levélben gratulált Orbán Viktor miniszterelnök Recep Tayyip Erdogannak Törökország elnökévé történt újraválasztásához – tájékoztatta Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár hétfő reggel az MTI-t.

Törökország stabilitása egész Európa számára jó hír, hiszen kontinensünk számtalan súlyos biztonsági kihívással áll szemben, melyek legyőzéséhez elengedhetetlen a Törökországgal való kiszámítható, hatékony együttműködés” – fogalmazott a magyar kormányfő.

Orbán Viktor biztosította Erdogan elnököt, hogy kormánya “az elkövetkezendő időszakban is elkötelezetten fog dolgozni kétoldalú kapcsolataink további fejlesztése érdekében mind a gazdasági és kereskedelmi, mind pedig az oktatási és kulturális együttműködés területén“.

Levele végén a magyar kormányfő reményét fejezte ki, hogy minél előbb sor kerülhet a török elnök korábbról elhalasztott magyarországi látogatására – tájékoztatott a sajtófőnök.

Ez a rész nem volt meg nekem még hajnalban: sem az, hogy a telefon nem volt elég, ment a levél is, meg hogy Viktorovics máris leterítette a képzeletbeli vörös szőnyeget a 99,8 százalékban iszlám vallású ország véreskezű diktátora előtt. Azok után, hogy Donald Trump változatlanul nem találja a térképen Magyarországot és külön Orbán Viktort, Erdogan kartárssal is jól jönne egy csoportszelfi. Hogy emlékeztessük európai partnereinket ellenségeinket arra, amit az istennek nem akarnak tudomásul venni: mi márpedig visszamegyünk Ázsiába, kenjék a hajukra az európai demokráciájukat.

Az persze ezúttal sem volt elég a felcsúti istenkirálynak, hogy első legyen az elsők között, igyekezett lehetőleg egész Európa nevében nagyot mondani, mintha mindabból, amin kilencedik éve mesterkedik az igénytelen külsejével és az ordas eszméknek behódoló belsejével nem egyetlen nagyon konkrét dolog következne: ami neki jó, az Európának kurva szar, ami Európának szar, az neki kurvajó. Ha ez nem így lenne, akkor két előretolt forró gratuláció helyett mondjuk elvonszolta volna magát Brüsszelbe a kutyák szájából kirángatott öltözékében, és megpróbált volna úgy tenni, mintha bármennyire is érdekelt lenne a migrációs katasztrófahelyzet kezelésében. De nem, Brüsszelbe semmi értelme elvonaglani, azok ott mind kretének és hülyék (valóban, vannak néhányan ilyenek is), inkább Ankarát biztosítjuk arról, hogy mi melyik csapatban játszunk.

Azt nem fogom hosszasan ecsetelni, hogy miért gáz mindenkit lekörözve elsőként hajbókolni. Nem Erdogannak, bárkinek. Viszont ha a lihegő, nyálcsorgató miniszterelnöki hurrán túl Törökországot, pontosabban Erdogan Törökországát nem kizárólag az Európát a menekültekkel zsaroló potenciálja vonatkozásában helyezzük fel a világtérképre (lehetőleg egy olyan világ térképére, amelyben élni szeretnénk), akkor még inkább aggasztó a helyzet. Beszéljünk néhány szót Törökországról és Ankaráról, amelyekhez – Orbán Viktor gyerekkori traumáinak okán – ma sokkal közelebb vagyunk minden tekintetben, mint bármely civilizált nyugat-európai országhoz.

Törökország tehát egy kőkemény iszlám ország (ez nem nekem okoz problémát, hanem a rettegőknek, de bele sem merek gondolni, mi lenne, ha bármelyik tetszőleges ellenzéki politikus dicsőítene egy iszlám rezsimet, hogy akkor mennyire gurulna el a fehérbőrű keresztény hazafiak és atyafiak gyógyszeres köcsögje),

– ahol a kisebbségi nyelveket nem ismerik el, az ország és az oktatás hivatalos nyelve a török,

– amely a mintegy 25-30 százalékos kisebbségben élő (kurd, grúz, cserkesz, szír, arab, görög, örmény, stb.) lakossága ellenére nemzetállamként definiálja önmagát,

– ahol 2016. júliusa óta rendkívüli állapotot vezetett be az egyszemélyes államvezetés, amelynek ürügyén vélt és valós okokra hivatkozva mindenkit eltakarítanak, börtönbe vágnak, megölnek, aki Erdogan teljhatalmának útjában áll,

– ahol az emberi jogok helyzete tragikus: a véleménynyilvánítás szabadságát, az igazságszolgáltatás függetlenségét, úgy általában a hatalmi ágak szétválasztását lábbal tiporják,

– és ahol a tegnapi választás nyomán megszűnik a miniszterelnöki tisztség, minden kormányfői hatáskör Erdogan kezébe kerül,

    • aki tetszése szerint nevezhet ki/mozdíthat el minisztereket és bírókat,
    • ha úri kedve úgy hozza, akár rendeleti úton is kormányozhatja az országot,
    • és aki egyszemélyben hirdethet ki bármilyen mondvacsinált okra hivatkozva bármikor rendkívüli állapotot (erre egyelőre nincs szükség, mert azt fel sem függesztette 2016 óta).

Szóval Viktorka egy elborult diktátor lábai elé teríti éppen Magyarországot (nem most először), aki pontosan ugyanabban a betegségben szenved, mint ő. Csak miután Törökország nem EU-tag (és remélhetőleg soha nem is lesz), sokkal gennyesebb és brutálisabb eszközökkel harcolhat a démonaival. Immár megszilárdított teljhatalma birtokában üldözheti azokat, akik szerinte Törökországot terrorszervezeteken keresztül veszélyeztetik. Ez a remek ember járulékos haszonként kiváló kapcsolatokat alakított ki „illiberális barátjával”, Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és eme nagyszerű barátsággal a zsebében időnként elborul az agya és olyankor az EU-val 2016-ban megkötött menekültügyi megállapodás felmondásával fenyegetőzik.

És akkor helyezzük el ebben a semmi újdonsággal nem szolgáló képben azt, hogy Magyarország fideszes kormánya sokadik éve nyíltan bírálja, bomlasztja, kioktatja, lesajnálja uniós szövetségeseit, jogtalan támadásokat kiált valahányszor a magyar jogállam beszántásáról szó esik. Bőven elég megnézni a 7-ik cikk szerinti eljárás Magyarországgal szembeni elindítását kezdeményező Sargentini-jelentés körüli kormányzati hisztériát, amelyről ma szavaznak az EP belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi szakbizottságában).

Úgyhogy ezzel az egésszel csak annyit akartam közölni, hogy el kéne dönteni már, hogy akkor mi a fasz legyen, ha már ezt tolja a pofánkba évek óta ez az elvetélt, erkölcstelen emberszerű lény. Hagyjuk a jogállami handabandákat, hagyjuk a kibaszott európai demokráciásdit, nem kell nekünk Európai Parlament, Unió, Velencei Bizottság, és egyéb szarrágó, senki által meg nem választott testületek, amelyek miatt még mindig csak halovány imitátorai lehetünk a nagyszerű Erdogan-Putyin rezsimeknek.

Nem kell itt bajlódni jogállammal, különféle jelentésekkel, demokratikus látszatokkal. Nincs szükségünk véleményszabadságra, független bíróságokra, szir-szar emberi szabadságjogokra. El kell dönteni és meg kell csinálni. Ha azt bevette a magyar emberek jelentős részének a gyomra, hogy ez az Oroszország már nem az az Oroszország, hogy egyik-másik diktatúra nem is diktatúra, hanem a stabilitás földi paradicsoma, hogy vannak a jó muszlimok (akiknek Orbán nyalja a valagát) és a rossz muszlimok, akik kiirtanak minket, akkor tényleg nem kéne erőltetni azt, ami nem megy.

Nekünk a szabadság csak a bajnak van, nem tudjuk értékelni, így az se fáj majd, ha totálisan felszámolják a francba. Tökéletesen megfelel a kerítéssel, szükségállapottal, terrorveszéllyel körbekerített cifra nyomorúság. Gondolkodni dögök vagyunk, szomjúhozzuk az egyetlen vezető útbaigazítását, hogy merre nyílik az ajtó, kit kell gyűlölni és miért minden világok legjobbika az, ahol egy ember egyszemélyben dönt életről, halálról, barátról, ellenségről, jóról, rosszról, nyomorúságról, gazdagságról.

Már egyszer megírtam, igaz, Ady már száz éve megírta, most újra ezt javaslom: hagyjuk Európát és menjünk vissza Ázsiába a gecibe, mert ez így már kurvára unalmas. Csak azt kell majd időben eldönteni, hogy akkor ki legyen az ellenség. Mert ellenség nélkül végünk van.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.