Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Tarlós István, a hajléktalanok védőszentje

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tarlós Istvánt a mai napon kitüntették. Hogy mégis mit tett azért, hogy Szent-Adalbert egyházi kitüntetésben részesüljön? Mindent kedves barátaim, mindent is. A kitüntetést maga a véleménnyel nem rendelkező Erdő Péter bíboros adta át. De hát ki is járt ez Tarlósnak, hisz oly sok mindent tesz a városért, pláne a keresztényekért. Az MTI beszámolójából a következő derül ki Budapest főpolgármesteréről:

A főpolgármester szívén viseli az elhagyatottak, a betegek, a hajléktalanok ügyét is, fejlesztve az őket ellátó intézményeket. Mindez nemcsak szakmai rátermettségét, hanem keresztény emberi hozzáállását is jelzi.

Noha az árvák ellen – tudtommal – még nem hozott rendeletet, a betegekkel és hajléktalanokkal szemben viszont annál inkább. Emlékezzünk csak vissza arra, amikor a hármas metró felújításakor úgy gondolta, hogy értelmetlen dolog lenne minden megállót akadálymentesíteni. Lássuk akkor mit is mondott:

Nem volt rá elég pénz, de alapból is alig használják mozgássérültek a metrót.

Tarlós István már itt jelesre vizsgázott keresztény emberi hozzáállásból. Vagyis minek fejleszteni, ha alig pár ezren használják csak? Kit érdekel az a pár ezer mozgáskorlátozott ember, majd megoldják valahogy, ugye?

Népszava: A mozgólépcsőt mozgássérültek is fogják majd tudni használni?

Tarlós: Ha segítenek nekik, igen.

Van tehát mindenre megoldás, csak nehogy már a város vezetését zargassák ezzel. Mindenki oldja meg a saját problémáját, ahogy csak tudja. Budapest önkormányzata évről-évre abból a pénzből gazdálkodik, amelyet többek között a mozgáskorlátozott adófizetők befizetnek. Így tehát az önkormányzatnak kötelessége lenne képviselni minden egyes adófizetőt, legyen az vak, mozgássérült vagy épp siket. Az adófizetőknek nincs mérlegelési lehetőségük, ugyanis vagy fizetnek a közösbe, vagy fizetnek a közösbe. Ezzel szemben az önkormányzatoknak van mérlegelési lehetőségük, mégsem veszik figyelembe azokat, akiknek segítségre van szükségük.

Ha van pénz minden évben Red Bull Air Race-re Budapest felett, akkor van pénz akadálymentesítésre is. Azt mindenki megérti, hogy a költségvetés véges, így lesznek olyan dolgok, amiket egyszerűen nem lehet véghezvinni abban az évben. Viszont az, hogy ezeknek a spórolásoknak pont azok lássák kárát, akik a legjobban rászorulnának, az minimum embertelen és legkevésbé sem keresztényi cselekedet.

A díj odaítélésében annak is nagy szerepe volt, hogy Tarlós a szívén viseli a hajléktalanok ügyét. Hogy ez mennyire igaz, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy főpolgármesterségének kezdete óta – sőt, a megválasztása előtti kampányban is – a hajléktalanok eltüntetésén dolgozik. Rendeletek és törvénymódosítások, munkacsoportok létrehozása rendőrökből és közterület-felügyelőkből. Mindez azért, hogy Tarlós végre eltakaríthassa a budapesti hajléktalanokat.

nem arra találták ki sem a nemzet fővárosát, sem a pályaudvarokat, sem az aluljárókat, sem a köztereket, hogy bizonytalan helyzetbe sodródott, olykor vesztenivaló nélküli emberek folyamatosan molesztálják a többieket, és használhatatlanná tegyék Budapestet – Tarlós István

A hajléktalanok tehát egy probléma, nem pedig egy olyan csoport, akiknek segítségére van szükségük. A hajléktalan rossz, a hajléktalan mocskos és agresszív. Tarlós szerint. Hogy őket mi sodorta oda, az senkit nem érdekel, ők ugyanis onnantól, hogy az utcára kerültek, nem jelentenek többet egy megoldandó problémánál. Lehet hogy egy hete, egy hónapja még a postát vitték ki, vagy épp egy gyárban gürcöltek napi 12 órában, majd valami történt és nem volt már visszaút, az utca lett az otthonuk. Tarlós azonban nem tesz és nem is akar különbséget tenni egy agresszív, a társadalomra veszélyes hajléktalan és egy idős korára a családja elvesztése után az utcára kerülő ember között.

De gond egy szál sem, ami Tarlósnak az évek alatt nem sikerült, azt az Orbán-kormány kétharmada hetek alatt megoldotta. A hajléktalanságot ugyanis pár napja betiltották. Hogy ez mennyiben fogja megoldani a problémát? Semennyire. Viszont ha az a több tízezer hajléktalan férfi és nő eltüntethető Magyarország utcáiról, akkor a kormány sikert ért el. Hogy azok a hajléktalanok az erdőkbe, vagy a csatornákba menekülnek, az a kormány számára nem fontos. A lényeg, hogy eltűnnek a szemük elől.

Az embertelenség tehát ismét győzött, amiért nem csak dicséret, de egyházi kitüntetés is járt. Ez ma Magyarország, a kereszténydemokrcia hazája.