November 18,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Sokan leszünk

A kormány már úgy megvédte a munkahelyeket, hogy a továbbiakban nincs szükség a munkahelyvédelmi akcióterv hangzatos névre keresztelt támogatási rendszerre. Ez egészen idáig arról szólt, hogy a munkáltatók kedvezményben részesültek, ha 55 éves kor feletti munkavállalót alkalmaztak. Mostantól nincs kedvezmény. Úgy ítélheti meg a kormány, hogy akkora a munkaerőhiány, hogy amúgy sem lesz más választása a munkáltatóknak, minthogy felveszi azt, aki jelentkezik. Akárhány éves is az illető.

Nem az akciótervet siratom, azt eddig is baromságnak tartottam. Az erre kidobott pénzt – márpedig az kidobott pénz volt, ugyanis az 55 év és a nyugdíjkorhatár közötti életkorú munkavállalók munkanélküliségi aránya közel 50 százalékos a támogatással együtt is – nem támogatásra, hanem a mentalitás megváltoztatására kellett volna fordítani. Ez nem történt meg. Nemhogy 55, de már 40 éves kortól lényegesen nehezebb elhelyezkedni. És nem csupán a szakmával nem rendelkezőknek, hanem a diplomásoknak is. Közel 700 000 emberről beszélünk, akik már betöltötték az 55 évet, de még messze a nyugdíjkorhatár.

A kormány – szándékos, vagy tudatlanságból fakadó – hibás döntései miatt egy újabb generáció megy a kukába. Miközben a szakmával, nyelvtudással, ambícióval, diplomával rendelkező fiatalok igen magas arányban hagyják el az országot, a munkáltatók még mindig inkább várnak az üres munkahely betöltésével és abban reménykednek, hogy találnak fiatalabb munkavállalót, mintsem felvegyenek egy ereje teljében lévő, de már szakmai- és élettapasztalattal rendelkező idősebbet. Európa más országaiban, a rothadó és folyamatosan hanyatló nyugaton megbecsülik az évtizedek alatt felhalmozott tudást, Magyarországon ez nemhogy nem divat, hanem kifejezetten úgy döntött egy egész ország, hogy itt az ideje szakadékba lökni ezt a csoportot.

Ez az a korosztály, amelyik többnyire a gyermekeit még, a szüleit már kénytelen támogatni. Ők azok, akik még fizetik a lakáshitelt, az autó törlesztőjét. Ők azok, akik eddig is minimálbért kerestek és a nyugdíjig hátralévő időben azok, akik el tudnak helyezkedni, szintén csak a minimálbérre számíthatnak, sok esetben túlképzettek a nekik jutó munkához. Rosszabb esetben marad a közmunka, még ennél is rosszabb esetben kihullanak a rendszerből és teljesen ellátás nélkül maradnak. És ez az a generáció, amelyiknek a kormánypárt elrabolta a magánnyugdíj megtakarítását és esze ágában sincs azt visszaadni. Tudom, hogy a hívek azzal szoktak érvelni, hogy az nem a jövőbeni nyugdíjasok pénze volt, hiszen eleve az államkasszába kellett volna befizetni. Ez ugyan jól hangzik, csak éppen ordas hazugság. Azt a pénzt a munkavállalótól vonták le. Ha az állam rátette a kezét, akkor névre szólóan át kellett volna vezetni a befizetett összegeket. Ez nem történt meg és nem is fog megtörténni. Azt a pénzt ellopták.

Hamarosan lesz egy olyan, közel 700 000 főből álló embertömeg, amelyiknek egy része nagyon kevés nyugdíjat fog kapni. A nyugdíjminimum összege jelenleg (is, évek óta) 28 500 forint. Mindenki gondoljon bele, hogy ennyi pénzből hogyan is lehetne megélni. De sokan – akik már kihullottak a rendszerből, sem közmunkát, sem ellátást nem kapnak – nem is lesznek jogosultak nyugdíjra, ugyanis nem lesz meg a kötelező szolgálati idejük. Ők nyugdíjat sem fognak kapni. Bónuszként nyilván bevétel nélkül nem tudják fizetni a TB-t sem. Igaz ugyan, hogy minden állampolgárnak jár az orvosi ellátás még akkor is, ha nincs érvényes biztosítása, de azt ne feledjük el, hogy az ellátás költségét az érvényes TAJ-számmal nem rendelkezőknek kiszámlázzák. Adótartozás módjára behajtható, tehát letiltható a bevételből – ha van ilyen -, vagy lefoglalható ingó, vagy ingatlanvagyon formájában.

Jelenleg legalább ötvenezer idős ember nyugdíja nem éri el a havi 50 000 forintot. Ez a szám tíz éven belül meg fog sokszorozódni. A kormány egy olyan szociális katasztrófát készít elő, aminek a következményei ma még beláthatatlanok. Mindeközben ma is milliárdokat fizet ki az ország olyan ukrán állampolgároknak, akik soha egy fillér adót a magyar költségvetésbe nem fizettek be. További tíz- és százmilliárdok áramolnak a környező országokba olyan külföldi állampolgároknak, akik szintén a saját országukban fizetnek adót. Az egyéb, tökéletesen értelmetlen pénzszórásokról most említést sem teszek.

Azok a magyar állampolgárok azonban, akik itt születtek, itt éltek, itt dolgoztak, gyermeket neveltek, adóztak és adóznak (minden alkalommal adót fizetünk, amikor bármit, bárhol vásárolunk, amikor bármilyen szolgáltatást igénybe veszünk), de kevés a nyugdíjuk, vagy egyáltalán nem jogosultak nyugdíjra, mert ugyan 20-25-30 éven keresztül dolgoztak és adóztak, de nem szerezték meg a szükséges időt a nyugdíjjogosultsághoz, itt fognak nyomorogni, adott esetben éhen halni. Akkor, amikor a koruk, vagy az egészségi állapotuk már nem teszi lehetővé, hogy bárhogyan is munkát tudjanak vállalni. De legalább nem csak ételre nem lesz pénzük, hanem az életkor előrehaladtával szükségessé váló megelőző kezelésekre, később pedig a prevenció hiányában az óhatatlanul kialakuló betegségek miatt szükséges gyógyszerekre sem.

Egyetlen vigasz a bajban, hogy a többmilliós miniszteri fizetések bizonyára szép nyugdíjat fognak eredményezni az elvtársaknak. Aki meg nem miniszter, vagy legalább parlamenti képviselő, az így járt.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.