Szeptember 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Az apátia nemzete

Orbán Viktor nemcsak úgy érezheti, de tényként is kezelheti, hogy csak azt nem teheti meg ebben az országban, amit nem is szeretne. A társadalmi problémák és összességében a politika iránt érzett össznépi apátia, érdektelenség olyan méreteket öltött, hogy az utóbbi évek példái azt mutatják, nincs az a botrány és nincs az a rossz kommunikáció, ami 2022-ben megdöntené rendszerét. Miért jutottunk idáig?

Egy társadalomnak és a civil közegeknek mindig feladata volt, hogy a négyévenként tartott választásokon kívül is bírálják és felügyeljék a mindenkori kormány intézkedéseit. A rendszerváltás óta a magyar politika megszámlálhatatlan botrányon van túl a bulvárújságoknak köszönhetően kitudódó megcsalásokon keresztül a végeláthatatlan korrupcióig, az évek során pedig egyre inkább tendencia lett, hogy az ország egyszerű közönnyel veszi tudomásul a folyamatokat.

A politikusi szakma Magyarországon az egyik legnépszerűtlenebb. Hogy ennek milyen okai vannak, azt részletezhetném, de teljesen felesleges, hiszen mindannyian megtapasztaltuk, hogyan lettünk dögkeselyűk és olyan emberek országa, akik álmukból felébredve képesek cáfolni azt, hogy a víz folyékony. Ilyen tekintetben érthető, hogy az emberek – mivel megállás nélkül ezt hallják most és ezt hallották 2002 és 2010 között is – már nem kapják fel a fejüket, ha azt látják a tévében, hogy valami kisvárosi kormánypárti polgármester, XY pénzeket csalt el. A nagyobb tételekről nem is beszélve, hiszen ember legyen a talpán, aki az ellopott pénz – mondjuk ezer milliárd forint – nagyságával egyenértékű felháborodást tud produkálni.

Az a helyzet, hogy kiégtünk. Bár sokak lakhatása egyetlen számla befizetésén, vagy be nem fizetésén múlik, nem érdekli őket a hajléktalanok helyzete. Az emberek célirányosan haladnak az útjukon, oda se néznek, még az orrukat is befogják talán: ha van egy kis idejük, talán odapillantanak, elmélkednek kicsit és azt találgatják, hogy a pénzéhes felesége vagy a piálás tette utcára azt a “szerencsétlent”. Nyilván az sem érdekes, hogy a Figyelő szokásához híven ismét listázott, ezúttal társadalomtudósokat. Olyan embereket, akik történetesen nem a keresztény kultúrával foglalkoznak, hanem más témákkal. Írhatnának arról is, de őket történetesen más érdekli. Ezért vannak most vegzálva. Minket nem érdekel.

Ujhelyi István MSZP-s EP-képviselő körbeküldte az Unióban, hogy a KDNP-s ifjúság egy olyan épületet címkézett fel “bevándorlást támogató szervezet”-matricával, amelyik csillagos ház volt a hungarista Magyarországon, azaz zsidó gettóként működött, majd erre a KDNP-s Hölvényi György azt mondta, hogy “fake news”. Nem csináltunk semmit. Nyíltan hazudott, hiszen ezek az ostoba, álszent kereszténydemokrata fiatalok saját maguk büszkélkedtek el különböző fotókkal, de ez se érdekel senkit. A média becsületesebbik része megírja, kommentelnek néhányan, majd eltűnik a hírfolyam között.

Régen azért jártunk tüntetésre, mert nem értettünk egyet a rendszerrel: most már a before party egyik helyszíne, ahol szól a zene, nagy a tömeg, lehet ismerkedni. Persze ez nincs teljesen így, de a legutóbbi “Mi vagyunk a többség!” tüntetésből ez jött le. A tüntetések a kevés megmaradt identitásukat is elvesztették, nincs cél, sem közös akarat, vagy ha van is, a saját érdekeiket az ország elé helyező pártok tesznek róla, hogy ne legyen.

Nagyon úgy tűnik, hogy az a színlelt, megtévesztő biztonság, amit a Nemzeti Együttműködés Rendszere kínál, sok embernek elég ahhoz, hogy ne is vágyjon többre. Nem kell a kicsi, ha van ez a nagyon kicsi, gondolják. Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli, talán még ez is az eszébe jut, csak hogy valami közmondással leplezze saját kishitűségét. Hogy lehet valami jobb, valami igazabb ország a mostanitól, ahol az emberek nem kizárólag az alapján döntenek, hogy nekik mennyit adott a kormány, hanem másokat, az elesetteket és a kiszolgáltatottakat is figyelembe veszik. De amíg van minimálbér, amíg küldik a családit, amíg van közmunka, miért is kéne másra szavazni?

F.A.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.