Kollégáim ma reggeli, meglehetősen, de talán nem alaptalanul indulatos posztjai után, és annak dacára, hogy sok szó esett már a Magyar Tudományos Akadémia beszántása körüli illiberális-kétharmados baszakodásról (bocsánat), nekem még mindig van ezzel is összefüggésben némi mondanivalóm. Arról ugyanis nem esett szó, hogy két unott népi félrenézés és legyintés között pár száz embert azért mégis felháborított a magyar tudományos szabadság tervezett szájbarúgása, és az MTA autonómiájának megszüntetésére irányuló, ártatlan költségvetési átcsoportosításnak álcázott kormányzati izzadságszag. Annyira, hogy felemelje a hátsóját és kimenjen az utcára.
A Momentum Mozgalom péntek délutáni Álljunk ki a tudásért! címmel meghirdetett demonstrációja semennyire nem érte el a lopott közpénzből fenntartott, kizárólag fideszes propandát terjesztő, médiának továbbra sem nevezhető, rém- és álhírterjesztő gépezet ingerküszöbét. A gyilkoló migránsokból, a hatalmas és dicsőséges Orbán Viktor újabb és újabb hőstetteiből, a gazember Sorosból, a széthulló, haldokló Brüsszelből, a folyamatos támadás alatt álló kisországunk büszke, homogén magyarságából, a Jobbik hulláján örömtáncot lejtő Toroczkai-féle szélsőség zászlóbontásából, és a mindennemű ellenségnek kikiáltott személyek listázásából ki sem látszó szennyoldalak szerint ez nem hír. Vagyis de.
Az egyik ilyen napi erkölcsi és szellemi fekáliát gyártó üzemegység egy úgynevezett publicisztikában tájékoztatta a rajongókat, mi történt. Vagyis arról nem annyira. Az nem derült ki ugyanis, hogy ki, miért vonult ki az MTA épülete elé, mi az oka a tiltakozásnak, mi hangzott el és egyáltalán szerinte, közönséges, zsé kategóriás segédmunkás szerint jogos-e a felháborodás, avagy sem. A kormány trágyáját bőszen lapátoló humánerőforrásnak erre nem futotta a buzgalmából, arra viszont igen, hogy a tüntetés egyik fiatal szónokába beletörölje a kormányhűségtől bűzlő bakancsát.
Tehát Magyarországon 2018-ban a kormány a tudományos élet fellegvárát, a politikai megrendelésektől független tudományos kutatást készül éppen felszalámizni és a valaga alá gyűrni, a kormány ánuszrózsája körül lefetyelő véleményformálónak pedig erről ez a mondanivalója A romkocsmák zárva voltak? című, sehonnan sehova nem vezető eposzában:
Gyetvai Viktor »diáktüntető« tegnap megint felszólalt egy háromfős ellenzéki gyűlésen. Ez miért is hír? Most ne kávézzanak, aludjanak vissza nyugodtan. (…) Tényleg próbáltam, tényleg keresgéltem valami értelmesnek tűnő valamit abban, amit mondott. Nem ment. Nem őt bántom. Megrendelőit sem, ez van, erre a teljesítményre futja. Bennük egyszerűen nincs több.
Tény, hogy nem voltak nyolc békemenetnyien, de még egy CEU melletti tüntetésnyien sem. Mindössze néhány százan. Csakhogy ez a száz ember még mindig több annál, amennyien úgy általában bármiért, vagy bármi ellen tüntetni szoktak ebben az országban. És a változatosság kedvéért megint egy olyan súlyos kérdés volt/van terítéken, ami normális országokban politikai hovatartozástól független közügy, amivel kapcsolatban nem azért foglal állást az ember, mert fideszes vagy nem fideszes, hanem mert mindenkit érint. Nem tudom, hogy az MTA hány érintettje volt jelen a néhány száz demonstráló között, és azt sem állítom, hogy nem tartom elkésett felismerésnek azt, hogy
az erőszakos túlerővel szemben az igazság mellett kiállni nem csak helyes, hanem kötelesség,
vagy hogy
a valódi tudós számára az igazság fontosabb a politikusok kegyénél.
Elkésett, röhejes felismerésnek tartom ezeket, mert az olykor politikusi kegynek álcázott erőszakos túlerő alkalmazása nem az MTA-val kezdődött és nem is az MTA-val fog végződni. De legalább ennyire gyalázatosnak tartom – visszatérve az eredeti mondandómhoz -, hogy egy súlyosan nem normális országban a kitartott nem újságírónak a tudományos élet államosításáról az jut eszébe, hogy a romkocsmák zárva voltak, ezért a diáktüntető (idézőjelben!) elment lejáratni magát egy háromfős ellenzéki gyűlésre, mert ő ennyire képes és nem veszi észre, mennyire nevetséges minden, amit mond és tesz.
A 20, azaz húsz éves Gyetvai Viktorról van szó, a Független Diákparlament stratégiai koordinátoráról (szalagmunkás elvtárs el sem tudja képzelni, hogy ez mit jelenthet, az a szint, ahol ő vegetál, onnan ez megvetendő értelmetlenségnek számít), akivel nem először és nem is utoljára mossa fel a padlót a kormánypárt lejáratógépezete. Ő volt az egyik szervezője az áprilisi százezres kormányellenes demonstrációnak, akkor azért rugdosták.
Most meg azért, mert húsz éves fejjel felelősebb állampolgárként viselkedik, mint azok a tiszteletben megőszült akadémikus hölgyek-urak, akiket csak most ért utol az erőszakos túlerő. Gyetvai Viktor már évekkel ezelőtt is tette a dolgát akkor, amikor csak az oktatási, felsőoktatási rendszert barmolták szét, és amikor mások a sarokban reménykedtek, hogy megússzák, rájuk úgysem kerülhet sor. Ez a gyerek már akkor vállalta a pofonokat, amikor a tudományos élet fellegváraiban csücsülő vezető értelmiség úgy tett, mintha nem látná a 2010 óta tartó folyamatok irányát (ha nem csak úgy tett, hanem tényleg nem látta, akkor méginkább súlyos), most meg értetlenül áll az újabb, mostmár a saját húsába vágó fejlemények előtt, de még ebben a teljesen vert helyzetben is inkább a túlélésre játszik, óvatosan fogalmaz, hátha kibekkelhető a kibekkelhetetlen.
És ha ez nem lenne elég, egy egész apparátus száll bele a 20 éves Gyetvai Viktorokba, mert a hatalomnak kiszolgáltatott szellemi nyomora, gyávasága és elvtelensége ennyit engedélyez számára megérteni: az MTA genderliberálisbuzi kutatói mellett kiálló magyar gyerek szellemi fogyatékos (kár, hogy a romkocsmák zárva vannak, mert akkor ott lenne és nem adna munkát a felszopóbrigádnak), a tudományos kutatás szabadságáért szervezett tüntetés sima ellenzéki gyűlés, ahol különben is hárman voltak, tehát nem hír. Nagyon el van cseszve valami ott, ahol nem csak a tudomány függetlensége nem hoz lázba értékelhető számú embert, de az sem, hogy az ország jövőjét adó fiatalokat ilyen gusztustalan módon tiporja meg a szervilizmusukba belehülyült, tehetségtelen közpénzszolgák hada.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.