Szeptember 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha kecskét vezetne, azért az jobb volna

Azt olvastam, hogy egy celeb lány mostantól műsorvezető lesz. A fiaim mamája tudta is, ki az, valamilyen sorozatnak az amatőr szereplője (ebben a sorozatban csak olyanok vannak, ők legalább beismerik). Megnéztem a képét, szép lány. Olyan keleties, az különben is a gyengém, tudom, most nagyon népszerűtlen leszek, szerintem a legszebb és legizgalmasabb emberféle a különböző „migránsokkal” való keveredésből születik, különös tekintettel a lányokra (róluk megbízhatóan tudok esztétikai ítéletet mondani, sok évtizedes rutinnal ez nem olyan nehéz). Naszóval, műsorvezető lesz. Egyszer olyan jó volna valakitől megtudnom, mi az. Mert ezek szerint ez valami foglalkozás. Esetleg egy állás, amit be lehet tölteni olyanokkal, akik az égvilágon semmihez nem értenek, bejönnek az utcáról (vagy valamelyik színházból, ahol addig színészek voltak), és azt mondják, ők műsorvezetőnek jöttek. Kérem szépen, mondják nekik, itt tessék aláírni… nem is tudom, talán az nem követelmény, hogy az illető írni is tudjon. És akkor föl van véve. És akkor attól fogva műsorvezető.

Jó, tudom, mi akarna ez lenni, ezzel az álértetlenkedéssel csak azt jeleztem, hogy ilyen nincs. Ez egy nemlétező funkció. Olyan persze van, hogy valaki összekötő szöveget mond egy valamilyen műsorban, azt háromféle munkakörben lehet csinálni:

1. egy bemondó (szpíker) vagy hozzá hasonlóan szépen artikuláló, jó beszédkészségű civil felolvassa azt, amit a különféle műsorszámok közé a szerkesztő megírt

2. egy riporter beszélget azokkal a vendégekkel, akiket a szerkesztő meghívott a műsorába, összekötendő a különféle betéteket

3. a szerkesztő odaül (áll, sétál) a mikrofonhoz, a kamera elé, és saját maga mondja el a saját műsorához saját maga által kitalált (leírt vagy szabadon elmondott) szövegeit, e legutolsó esetben az illető valóban levezeti a műsort, de ő akkor is szerkesztő marad, aki bír azokkal a képességekkel, amikkel képes ellátni egy bemondó és egy riporter feladatát is (akik különben azért nem lehetnek vezetői egy műsornak, mert az a funkció minden esetben a szerkesztőé, aki az esetek jelentős százalékában megbízást ad az összekötőszöveg elmondására vagy a riportok, interjúk elkészítésére).

Azt tetszik gondolni, vaskalapos vagyok. Pedig nem. Csak próbálom elmagyarázni a jószándékú, de a tömegtájékoztatásban fogyasztóként résztvevő olvasónak, miért borzalmasak a különféle magazin műsorok, amikről persze már senki nem tudja, hogy azokat úgy nevezné a szakma, ha volna még szakma ebben az országban. A fentebb felsorolt funkciók akkor is a nevükön nevezettek, ha az illető bemondó vagy riporter megbízást kap egy műsor egyes darabjainak az elválasztására. Ezek szakmák ugyanis. Sok évig, sok gyakorlati helyen elsajátítandó, sok elméleti tudás megszerzésével elérhető hivatások, amiket persze ugyanúgy lehet kiválóan, közepesen és rosszul csinálni, mint bármi mást az utcasepréstől a csillagászatig, de bizonyos (nehezen és hosszú idő után megszerezhető) felkészültség nélkül éppúgy tiltott terület kellene, hogy legyen a dilettánsok számára, ahogyan hidat sem tervezhet az, aki nem azt tanulta. Bár látszólag nagy a különbség a két foglalkozás között, mert azt hinné az ember, hogy egy kutyaütő riport miatt nem szakad le a híd, de tessék csak belegondolni, mi van, ha a tervezőirodában a mérnök éppen egy ilyet hallgat, és dühében csak egy számot elír. Akkor esetleg később tényleg leszakad a híd. Na jó.

Hogy teljesen világos legyen. Amelyik műsornak manapság a kalmáradók dominanciájának világában vezetője van, annak semmije sincs. Az ugyanis úgy áll fel, hogy van egy szerkesztő, az esetek 99 százalékában nem rossz szerkesztő (mint tudjuk, olyan van), hanem dilettáns, kinevezett, aki megbőgi a szakmát, aki azt mondja a hozzá hasonló dilettánsnak, akit néhány évtizede műsorvezetőnek neveznek, hogy bejön a Julcsi meg a Peti, beszélgess velük a cserebogarak halhatatlanságáról (ami még rosszabb, beszélgessetek, mert több műsorvezető is van), vagy ami még ennél is rosszabb, de túlnyomórészt ez történik, azt mondja, hogy bejön a Julcsi meg a Peti, oszt beszélgessetek. Mert az olyan helyes, amikor két rendkívül buta és tehetségtelen civil hangokat ad ki magából, amire két vagy több hozzá hasonló ugyanezt teszi – ezt neveznénk dialógusnak, ha nem egyszerre beszélnének mindannyian, dehát közbe meg ez a legfrankóbb, mer ott van a stúdióba az élet, a valóság gyött be, ilyenek vagyunk. A néző meg otthon ül és bámul. Mint majom a tükörben. Vagy hallgat. Ugyanaz tükör nélkül. Na ilyen akar most lenni ez a szép lány. Tőlem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.