Évekkel ezelőtt Semjén Zsoltot hívtam meg a szalonunkba, hátha ragad rá egy kis illem. Nem. Azóta sem. Az ál Pampalini azt mondta, a deviánsok „az egyház elleni gyűlöletből, ellenérzésből, indulatból keresnek olyan pártokat, amelyek kifejezik az ő zsigeri egyházellenességüket”. Azt gondoltam, észre térne a társaságunkban, ahol nem módi az agresszív, kirekesztő gondolkodásmód. Semjén csak romlott. Amikor versbe foglalta saját isteni lényét, helyére tettem magamban Orbán Viktor nyálas csodálóját: az Isten sem foglalkozik az ilyen, pirulára szoruló önIstennel. Prüntyögjön a vaddisznóknak vagy a kanadai bölényeknek.
Hatalmas a szalonunk, megpróbálkoznék egy másik talpig keresztény fickóval dűlőre jutni. Őt sem ismerem, ő bizonyára igen, mert besorolt már a
– szegény ember nálunk nincs;
– boldogok a nyugdíjasok;
– európai színvonalú az oktatásunk;
– nem mennek az orvosok külföldre;
– senki nem megy külföldre.
Szóval, besorolt a hülyegyerekek közé, akik beveszik a maszlagot.
Az ártatlan képű Bence úr igyekszik túlteljesíteni az orbáni normát. Meg is lett a jutalma, maradt az Emmi politikai államtitkára. Tessék nekem elhinni, széles e hazában kevesen tudnak úgy hazudni, mint ő. Pénzért, jó kis fizetésért bárhol, bármikor, bármennyit. Felturbózva hablatyolja, amit a gazdi kíván. Csak azt tudnám, hol a szent traktorbúgásban él ez az ember?
Most azért hívnám meg a szalonunkba, mert a hatmilliárd forinttal eladósodott kórházak egyik fő okaként azt találta mondani, hogy ez a lakosság által elvárt magasabb szinten nyújtott szolgáltatások miatt is van.
Rétvári kijelentéseitől folyamatosan el vagyunk képedve, picit meg is vagyunk szeppenve attól, hogy ez a stílus és a sok-sok hamisság mind erősebben szól. Ám, tisztelt Hatalmas úr, nem kell félnie tőlünk. A szalonunkba tessékeljük be, és bízunk abban, hogy a hely szelleme olyan atmoszférát teremt, hogy tudunk normálisan beszélgetni egymással.
Láthatná: van közöttünk hívő és olyan is, akinek a hitét nem a Mindenható súgja a fülébe; tanár, pszichológus (biztos ami biztos), újságíró, vegyész, kereskedő, vállalkozó, színész, kőműves, szegény, hajléktalan, diák – jöjjön bátran, nézzen a szemünkbe! Nem kell szmokingot öltenie, elég a kisgatya, póló, tornacsuka , csak úgy lazán, szabadon. Műmosolyát sem kell hoznia. Csak természetesen.
Eligazításként vázolnám, mit gondolunk mi (százezrek, reményeink szerint milliók).
1. Az ön gondolkodásmódjáról megvan a véleményünk, de nem átkozzuk ki. A voksunkat nem kapta meg a kedves pártja/pártjai, erre esélyük sem volt.
2. A mi szalonunkban a hívők és a földhöz ragadtak szalonképesen szalonnáznak együtt évek óta, valahogy egészen emberségesek maradtunk egymással. Tisztelettel.
3. A hazugságot, a hatalmi kivagyiságot, hát még az alamuszi pökhendiséget nagyon utáljuk.
4. Mi demokráciában szeretünk élni. Megkülönböztetés nélkül. És ön?
5. Lesznek közöttünk betegek és még betegebbek, évek óta műtétre várók, hálapénzt sosem adók, sőt olyanok is, akik a kórházakban lettek még betegebbek. Lesznek, aki hosszú órákat töltenek várakozással a rendelőkben, akik el sem jutnak odáig. Lesznek közöttünk kerekes székesek, másként élők, gondolkodók. Egyáltalán nem biztos, hogy látott valaha az életében ilyen embereket is. Ők lennének azok, akik magasabb szintű gyógyítást igényelnek. A fene a finnyás fajtájukat!
Ne féljen eljönni hozzánk, beszélgessünk, csak úgy emberként. Ha elveinkben, véleményünkben, munkánkban különbözünk is, nem esszük meg vacsorára. Sem önt, azt pedig főleg nem, amit hadovázik.
Ízlelje meg a szalonunk varázsát! Amúgy nincs ott semmi különös, illetve van egy szép nagy tükör a főfalon. Abban a pillanatban, amikor ön hazudik, az a tükör megreped.
Letakarjuk vagy belenéz? Választhat.
Tóth Ilona
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.