VENDÉG

Hanyas vagy? ’53-as?

Emlékszel?
Amikor anyánk kötögetett, mi lekuporodtunk a rekamiéra, és hallgattuk: „Bárhogy lesz, úgy lesz, a jövőt nem sejthetem, a sors ezer rejtelem… Ahogy lesz, úgy lesz!”

Hanyas vagy? ’53-as?
Azt mondod: ellenforradalom.
Azt mondom: forradalom.
Bennünket tízéves korunkban hívtak a csillagok, Mars és a Hold! „Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.”
Tanultunk. Sikk volt. Tudtunk.
Konsztantin Szimonov: Zsgyi minyá i já vernusz…
Mi is a világ megváltásra készültünk.
Mi félszavakból megértjük egymást.

Emlékszel? Apu sokszor emlegette a zsidó boltost!
Adott hitelt a nagymamának. Apunak cukorkát.
Szerették, tisztelték. Jobb világ volt, mondta!
Nagypapa a visszavonulást emlegette.
Oroszországba három hét – Oroszországból vissza tíz nap. Hátukban az ellen…
Öregem, titkolóztak!
„Vannak titkok, amelyek jobb, ha rejtve maradnak. Vannak titkok, amelyeket túl veszélyes megosztani másokkal, még azokkal is, akiket szeretsz, akikben bízol.“

Hanyas vagy? ’53-as?
Voltak, akik féltek a tegnaptól, a mától, féltek a jövőtől.
Voltak, akik féltek a tegnaptól; de nem féltek a mától, nem féltek a jövőtől.
Ne szólj szám, mert elapad a tejem!
Légy te a rend(es), és dolgozzál. A munka böcsület dolga.
Kék-piros nyakkendős voltál?
Jobbra át, balra át, hátra arc! Zászlófelvonás!
Táboroztunk, nyaraltunk, kirándultunk.
Gagarint fel-, Kennedyt lelőtték.
Mi az ifjúságunkat végignevettük.
Minket nem vitt el a rendőr; titeket elvitt.
Titeket megvertek az őrszobán.
Mindennap elmondtátok fennhangon a Hiszekegyet.
Németórán sem mondtuk németül a Hiszekegyet.
Oroszul tanultuk a szovjet himnuszt.
„Ki tud többet a Szovjetunióról?“
Nem kellett templomba járni.
Nem szabadott templomba járni.
Titokban az elvtársak templomba jártak.
Tilos volt a hosszú haj. Vigyázzatok, fiúk, ebből verés lesz!
Kék köpenyt hordtunk, nejlonban izzadtunk.

Hanyas vagy? ’53-as?
Mi félszavakból megértjük egymást.
Azt mondod: Aczél.
Azt mondom: TTT.
Azt mondod: Wassal.
Azt mondom: Kertésszel!
Azt mondod: Woodstock.
Azt mondom: Mi?
Azt mondod: 3 nap béke és zene, 1969. augusztus 15-18.
Azt mondom: Illések és pofonok. Tízezer lépés. Metro.

Mi mindent láttunk! És mi mindent nem.
Láttuk a falu porából a lánctalpasokat Csehszlovákiába dübörögni.
Orosz katonákat, magyar kiskatonákat.
Láttuk a hivatalt tetvet irtani.
Láttuk a föld alatti robbanás bányász halottjait.
Kristálycukrot kentünk a zsíros kenyérre.
Nekünk használt ruhákat adott a párt.
Nem csókolóztunk az utcán.

Hallottuk a rádióban a bitang kapitalista rokkereket.
Szabad Európa.
Magyarországon szabad szappanozni.
Azt mondod: Kádár!
Azt mondom: Gyilkos!
Azt mondod: Kádár!
Azt mondom: Apánk!

Jó tanulók voltunk.
Egyetemre mentünk.
Ti nem mehettetek.
Örökké tudni akartunk.
Ma is megesszük a kenyeret üresen.
Aludtunk vaságyban, szalmazsákon.
Befogtuk a szánkat a Hősök emlékműve előtt.
Vörös nyakkendőt kötöttünk Kádár é-társra.

Hanyas vagy? ’53-as?
Mi félszavakból megértjük egymást.
Azt mondod: rohadjon meg a hadsereg!
Azt mondom: szövőnőnek lenni jó!
Azt mondod: Danzig.
Azt mondom: No!
Azt mondod: Leningrád!
Azt mondom: Hohó!

Ismertük a magyar nyelvet: A színpadon volt súgólyuk, abban ült a súgójuk. Ki-be-le-fel-át-rá-szét-össze-vissza-szerte-szét…
Azt mondod: Apám ’28-as.
Azt mondom: Apám ’28-as.
Azt mondod: A nagy generáció.
Azt mondom: Ők is?
Drága kislányom, édes kisfiam, nagyon szeretlek!

Hanyas vagy? ’53-as? Mi félszavakból megértjük egymást.
Azt mondom: Berlin!
Azt mondod: Reichstag!
Azt mondom: Berlin!
Azt mondod: Zwinger!
Azt mondom: Berlin!
Azt mondod: A Fal!

Mi voltál? Kommunista?
Mi voltál? Álkommunista?
Mi voltál? Ébredő magyar?
Mi voltál, amikor kivoltál?
Ez egy kis ország.
Itt valaki mindig volt valaki.
A legtöbb családban volt hívő és hitetlen. Hihetetlen?
Baloldali és jobboldali.
Katolikus és zsidó.
Velünk éltek cigányok is.
Ez egy kis ország.
Mi háromévesen forradalmárok és ellenforradalmárok lettünk.
Azt mondjuk: Hülye vagy!

Mi már nem fogtunk kezet Leninnel.
Mi kezet fogtunk Kádárral.
Mi kezet fogtunk Antallal.
Mi kezet fogtunk Hornnal.
Mi kezet fogtunk Orbánnal.
Mi kezet fogtunk Gyurcsánnyal.
Ti (meg)mostátok a kezeteket.

Huszonéve sorsoljuk a politikai nyerőszámokat.
Szabadon.
Gúzsba kötött demokráciában.
Anyám, én ilyen lovat akartam!
Apám, én nem ilyen lovat akartam!
Ez egy kis ország.
„Velünk a bárány, de kél a farkas…”

Hanyas vagy? ’53-as?
Mi félszavakból megértjük egymást.
Sorba álltunk banánért.
Tanácsi lakásra, autóra vártunk.
Ma munkáért állunk sorba.
Lakásra várunk. Lakás kellene a gyerekeinknek.
Banán van.
Láttál, ettél-e már, kisfiam?
Mi nem tudtuk, hogy mit csinálunk.
Mi mindig tudtuk, hogy mit csinálunk.
A rendszerváltásba belezavarodtunk.
Hát most mit csináljunk?
Mi, hölgyeim és uraim, kedves új elv-társak, csoda, hogy még az eszünknél vagyunk!
Mi még az utcai vizeldék falán is azt olvastuk, hogy: éljen a megbonthatatlan…!
Megbomlott.
Aki nincs velünk, az ellenünk van.
Aki nincs ellenünk, az velünk van!
Aki nincs velünk, az nincs is.
Aki nincs velünk, az annyit is ér.

Akkoriban disznózsírból mintázták meg Horthy Miklós mellszobrát!
Ma disznóságot művelnek a Horthy-barátok.
Engedéllyel.
Voltunk tiszták és mocskosak.
Igazak és becstelenek.
Mi vagyunk a rád-mindig-számíthatok Ratkósok.
Sokan vagyunk. Egymás és az állam terhére.
Mi lettünk a kitaszítottak.
Kihasználtak.
Öreg vagy, öregem!
Nem tolod a hatalom Audiját.
Mi a francot akarunk?
Még.

Az új világ szétszaggat bennünket.
De az igazak nem vesztették szem elől egymást.
Mint ahogy a gazemberek is egymásra találtak.
’53-asok.
Kivételezettek és árokba lököttek a lököttek.
Bűnösök és ártatlanok.

Hanyas vagy? ’53-as?
Mi félszavakból megértjük egymást.
Azt mondod: Sztálinért sírtál.
Azt mondod: Nagy Imréért sírtál.
Azt mondod: Rajk Lászlóért sírtál.
Azt mondod: A rendszerváltáskor sírtál.
Azt mondod: A köztársaságért sírtál.
Kikiáltották.
Most is a köztársaságért sírsz.

Azt mondod: Visszasírod az átkost.
Azt mondod: Egyre többet sírsz.
Mi félszavakból megértjük egymást.
A padlásról lesöpörtek, a munkahelyedről kisöpörtek.
Ügynök voltál? Ki vagy? Hallgatsz.
Spicli vagy, kolléga? Nyalod a hatalom seggét? Csak magadnak kaparsz? Ellenünkre?
Apáink politikaiként börtönben ültek. Kicsit a Rákosiéban, kicsit a Kádáréban. Ma mégsem hörögnek.
Mások hörögnek.
Mondod: a ti anyátokat…

Hanyas vagy? ’53-as? Mi félszavakból megértjük egymást.
Mi vakon hittünk és látva csalódtunk.
Összetörtünk, nehezen egyenesedünk.
Beleőszültünk.
Bírjuk az italt, a robotot, az éhséget.
Mi fasza gyerekek voltunk és maradtunk.
Ugye, meglátogatsz az intenzíven? Tudod, szívem.
Ránk lehet számítani.
Ránk nem számít senki.
Ellenünk fordultak a legjobb barátaink.

Emlékszel? A bal oldalon álltál.
Jobbraátos lettél. Jobb lett?
Jobbik lett.
Mi félünk.
Agyunkat akarják megbénítani. Hatalomstukkerrel.

Hanyas vagy? ’53-as? Mi félszavakból megértjük egymást.
Nekünk rossz kommunistáink vannak.
Nekünk jó kommunistáink vannak.
Az egyik büdös, a másik nem bűnös.
Mellőlünk sokan kidőltek.
Akik meghaltak. Akik depressziósak. Akik alkoholisták. Akik éheznek. Akik egyedül vannak. Akik embert öltek ezresért.
Figyelj, ez már a XXI. század!
Hittük, megússzuk könyvből, filmen, apáink szavaiból a fasizmust.
Új nyilasok születtek. Cseperednek.
Nektek tetszik, nekünk nem.

Egyre kevésbé értjük egymást.
Nehéz ez a csomag.
Azt mondom: József Attila.
Azt mondod…, dehogy mondod, bemutatsz.
Vannak saját íróink, költőink, színészeink, zenészeink.
A te sajátot lefitymálod.
Hova menjünk öregen, öregem, ezzel a pakkal?
Mi nem tudunk és nem akarunk máshol élni!
Nekünk itt még feladataink lennének.
Gyerekek, unokák.
Picim, hideg van Angliában?
Drágám, megy már a német?
Nálunk? Maradtunk Mutyiország.

Hanyas volt az apád? ’28-as?
A sírjuknál zokogunk. Nem tudjuk már megkérdezni tőlük: Apa, ti hogyan bírtátok ki? Apa, segíts!

Hanyas vagy? ’53-as? Mi van? Nem értjük már félszavakból egymást?
Nekünk a hallgatásunk is beszédes.
Úttörő igazolványunkat a múzeumnak adtuk. Csináljatok vele, amit akartok, mondod, mielőtt elindulsz a Maldív-szigetekre. És nem kérdezed meg egykori barátként, jó szomszédként, munkatársként: veletek mi van, jól vagytok?
Élünk. Dobog a szívünk.
Még itt vagyunk. Sokfelé. Lent és fent.
Mindenütt a világban.
Ámerikában.
És a kardiológián.

Mi, ’53-asok.

Reményünk az életben annyi, mint a földre ejtett, széttoccsant dinnyében:
összetörten is van íze.

(Forrás és ötlet szabadon: Szilágyi György: Hanyas vagy? 28′-as – először a Kossuth rádióban hangzott el 1976. december 3-án.)

Tóth Ilona

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább