Szeptember 20,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A középszer vergődése

A legtöbbünknek van valami perverziója, legfeljebb néhányan letagadják. Én vállalom a magamét. Időnként olvasom Fricz Tamás Fidesz-ideológus írásait. Itt jegyzem meg, hogy a kolléga például Schmidt Mária szellemi termékeit habzsolja, pedig rendszeresen hány tőlük. Fricz Tamás más, tőle teljesen kiegyensúlyozott műveket lehet olvasni. Amilyen hosszú, éppen annyira unalmas és ezt minden körülmények között hozza a nagyszerű politológus. Ez a perverzió része a dolognak, hogy mégis olvasom. Mint minden elhajlást, ezt is meg tudom magyarázni. Azért olvasom, mert mindig van benne valami olyasmi, amire érdemes figyelni, mert szinte biztosan fel fog bukkanni a kormánypropagandában.

A friss mű a domináns kultúráról szól. Ez számomra önmagában értelmezhetetlen. Külön-külön is, így egyben meg főleg. Mert mi a kultúra. Főleg A kultúra? Valami egységes tömb? Valami jól körülhatárolható valami, amiről tudjuk, hogy ilyen széles, olyan magas és meghatározott színű valami? Ha igen, ki dönti el a szélességét, magasságát, színét? Pontosan erről elmélkedik Fricz mester. Hogy eddig a kisebbségben lévő, lényegében mára már megsemmisült balliberálisok döntötték el A kultúra paramétereit. A többség, mármint ahová Fricz Tamás éppen tartozik, el van nyomva. Már megint.

Az nem derül ki igazán az ilyen írásokból – ebből sem -, hogy egy elenyésző, lenézett, lesajnált kisebbség, amely mára gyakorlatilag meg is szűnt, hogyan képes folyamatos elnyomásban tartani az elsöprő többséget. Ez a mondat viszont tökéletesen értelmezhetetlen (a többi is, de ez nagyon) számomra:

 nyolc év után eljött az ideje a politikai és a gazdasági rendszerváltás kulturális, szellemi alapzata megteremtésének is.

Miután megtörtént a politikai és gazdasági rendszerváltásnak nevezett fideszes honfoglalás, most kezdenek el alapzatot barkácsolni? Olyan lesz, minta puding szilárdságú alaptákolmány? Vagy még meg sem kezdődött a politikai és gazdasági rendszerváltás? Csak játszásiból tarolta le a Fidesz az országot, viccből van mára néhány ember zsebében a közvagyon és majd most jön az igazi padlássöprés?

Nem kell túl sokat haladni a cikkben, hogy az örök fideszes szívfájdalom felbugyogjon:

A liberális elit, amelyikhez hűséges kiszolgálóként és követőként kapcsolódtak a volt pártállami, posztkommunista csoportok, megszabta és irányította a hazai szellemi életet, rendelkezett a pénzügyi források felett, ők döntötték el, hogy ki számít tudósnak, művésznek, írónak stb., ki jelenhet meg a közéletben, a nyilvánosság előtt, ki kerülhet pozíciókba és így tovább.

De ennek most jól vége van, derül ki az eszmének a további futtatásából. Mert most végre minden a Fideszé és ők döntik el mindazt, amit Fricz mester szerint eddig a balliberális törpekisebbség döntött el. Ráadásul azt is most kellett megtudnom, hogy a liberalizmus lényegében a kommunizmus, csak máshogy sminkel.

Számtalan ilyen kínkeservet és gyötrelmet olvashattunk és hallhattunk már a jelenlegi kormány soraiból. Azon még egyetlen esetben sem sikerült elgondolkodniuk, hogy például nem csak művészek, írók, zenészek vannak, hanem az ő közönségük is? Ez már csak azért lenne fontos szempont, mert hiába nevez ki az ország aktuálisan első embere bárkit tehetségesnek, hiába tömi ki pénzzel, ha a közönség nem szereti, akkor nem a libsik nyomták el valószínűleg, hanem szimplán tehetségtelen. A sikertelenség oka lehet ennyire egyszerű is, nem feltétlenül kell mögötte összeesküvést sejteni. A közönség – más szóval az emberek – döntik el, hogy kit, vagy mit szeretnek, olvasnak, hallgatnak, néznek. Ezt még soha, senkinek nem sikerült alapjaiban befolyásolnia. Sem rossz kritikának, sem jó kritikának, sem politikai akaratnak.

Ha viszont domináns politikai rendszer alakult ki Magyarországon, akkor ebből logikusan következik, hogy helye van a domináns kultúrának is. 

Tehát Fricz Tamás lényegében meghirdette a kulturális forradalmat. Kínai mintára. Nyolc év kormányzás nem volt elég ezek szerint ahhoz, hogy a társadalom elismerje a Fidesz szellemi fölényét, a fideszes művészek nagyszerűségét. Csak halkan kérdem: nem próbáltak még azon elgondolkodni, hogy a művészet nem pártfüggő? A művészek – a tehetséges művészek, nem a kinevezettek – alapvetően szabadelvűek. A művészet és a ketrec nem fér össze. Lehetséges, hogy nem azért ismertek, elismertek és sikeresek azok, akiket szeretnek az emberek, mert szabadelvűek, hanem azért szabadelvűek, mert tehetségesek?

Persze ki lehet nevezni tehetséges festőművésznek holnaptól Mészáros Lőrinc kedves feleségét, hiszen festeget a hölgy. Sőt, Németh Szilárd is eltáncolhatja a Hattyúk tavának összes hattyát, L. Simon írhat akár operát és Rogán Cecília is játszhatja Hamletet a Nemzeti Színházban, ez csak pénz és elhatározás kérdése. Lehet államilag elismert és államilag ünnepelt bárki, akit Orbán Viktor kiválaszt erre a célra. Attól a közönség még nem fogja szeretni, nem fogják vásárolni a könyveit, nem töltik meg a koncerttermet, kiállítást, színháztermet. Tessék már tudomásul venni, hogy ha megfeszül a Fidesz és külön Fricz Tamás, ezen akkor sem tudnak változtatni. Ezt nem lehet erőltetni. Mesterségen tehetséget nem lehet előállítani, csak gagyi műanyagot. Nem lehetne legalább a kultúrát békén hagyni és nem erőltetni bele ezt a beteges, álkeresztény, hatalommániás politikát? Tudom, nem lehet. Beleőrülnek, ha valamit nem ők uralhatnak. Márpedig ezt nem fogják. Uralni nem, legfeljebb elpusztítani.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.