Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem érdemes erkölcsi alapvetéseket keresni ott, ahol a gátlástalanság torát üli a nemzeti közöny felett

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ott tartottunk még a választás előtt, hogy Semjén Zsoltról, az államvallásként funkcionáló honi műanyagkereszténység egyik legszilárdabb és legájtatosabb védőbástyájáról kiderült: más emberek tulajdonát képező háziasított rénszarvasokra vadászott Svédországban. Sőt, valójában Semjén úr évek óta vesz részt lehetőleg titkos luxusvadászatokon Svédországban. Az időközben Simicska Lajos által kinyírt Magyar Nemzet akkor dokumentumokkal és fényképekkel bizonyította, nem csalásról, nem ámításról van szó. Majd – hogy kerek és tiszta legyen a kép -, egy videó is előkerült a keresztényi mulatozásról.

Ebben nem csak az volt a hírérték, hogy a svéd hatóságok később lopás miatt nyomozást indítottak ellene (hát hiszen egy svéd állampolgár magántulajdonát lődözte előszeretettel), hanem az, hogy Semjén – aki jól meg is magyarázta, hogy ő vadászat közben nem politikus és nem politikusi minőségében kapta a nagyvonalú ajándékot – nem a miniszteri fizetéséből állta az alkalmanként 4-5 millió forintba kerülő bulikákat. A költségeket éveken át a Farkas József névre hallgató szállodaipari vállalkozó fizette, akinek a cégei a Fidesz-KDNP hatalomra kerülése óta hasítanak az állami pályázatokon, több száz millió forintos megbízásokat kaszált; és a többi mellett 20 évre bérelheti a negyedmilliárdból felújított noszvaji Tündérkert Hotelt, ahol eredetileg hátrányos helyzetű felnőtteket, fiatalokat és velük foglalkozó tanárokat, mentorokat kellett volna vendégül látni. A Semjén- és vadászbarát üzletember extrába megkapta a szomszédban található De La Motte kastély fenntartási jogát is.

Miután kiderült, hogy Simicska Lajos atombombái legfeljebb nevetséges füstbombáknak bizonyultak (hol van már a Magyar Nemzet és hol van Semjénestül a Fidesz-KDNP), most arra is fény derült: Semjén nem csak Svédországban, de Kanadában is megfordult, ahol bölényre, farkasra és szarvasokra vadászott. Jó. Miután azt is tudjuk, hogy a gránitszilárdságú magyar törvények szerint Semjén nagyjából azt mondhat, amit akar (ugyan a vagyonnyilatkozatában például fel kellett volna tüntetnie ezeket a kiruccanásokat, sőt, adóznia is kellett volna az ajándékok után, de ennek sehol semmi nyoma), miután az ajándékozást a vesztegetéstől elválasztó vékony kis határvonalat a világon máshol is elég lazán szabályozzák annak érdekében, hogy a politikusok azt semjéni könnyedséggel ki tudják játszani, természetesen ezúttal sincs itt semmi látnivaló.

Bayer Zsolt gyerekkori cimbora már a maga idején megírta a felszopásügyi védőbeszédet, hogy szegény Semjént az ostobák és az aljasok megtámadták, pedig csak a rokonait látogatta meg ez a gyilkolást szenvedéllyel szerető és művelő remek ember; a parlament fideszes vezetésű mentelmi bizottsága természetesen nem indított vagyonnyilatkozati eljárást ellene, a bűnbanda pedig egy emberként védte a rongyrázását. Ahogy mindig. Ezért aztán az sem lehet túl meglepő, hogy arra az összetett, ám igen egyszerű újságírói kérdésre, hogy a kanadai vadászat költségeit ezúttal ki állta, mennyibe kerültek a túrák és milyen állatokat sikerült lelőnie, Semjén sajtósának ennyire futotta:

Semjén Zsolt természetszerűen minden vadászaton vadászként vesz részt, és mint már sokszor elmondtuk, minden hobby a magánélet része, magánéletéről pedig elvi okokból nem nyilatkozik.

Szóval értem én, hogy a talpig becsületes fideszkádéenpés honatyák magánélete úgynevezett elvi okokból tabu. Értem, hogy ha Semjén Zsolt megmondaná, kinek a mennyi pénzén vadászott és mit lőtt, az olyan szintű indiszkréció lenne, mintha megszegné a gyónási titkot, vagy nőügyekről beszélne.

Értem, hogy ugyanilyen alapon Orbán Viktor is magánember, amikor közpénzből utazik külföldre és ezért mai napig titkolják a részletekre vonatkozó, egyébként közérdekű adatokat.

Értem, hogy Lázár János közpénzútjai szintén nem tartoznak a közre: hogy miért volt ott, ahol volt, kivel és miről tárgyalt.

Az is teljesen elfogadható (mert itt minden lehajtott fejjel elfogadható), hogy amikor Orbán Ráhel a nemzet vejével elugrik teázni a bahreini olajminiszterhez, akkor ők nem közszereplők, mert a saját lábuk vígan fedezi a mulatságaikat, így mindenkinek kuss.

Tökéletesen világos, hogy amikor a Fidesz-KDNP válogatott disznóságokban gyökerező, a közpénzzel kifinomultan gyöngéd kapcsolatot ápoló titkairól van szó, akkor a magánélet szent és sérthetetlen. Azt viszont nem értem, hogy ha már az ajándékozási jogcímekkel, a magánemberi versus politikusi minőségükkel ilyen semjéni könnyedséggel köpnek is bele a köz sápadt orcájába, legalább az miért nem zavarja a sok kéményen bambuló kisembert, hogy ezek a milliós ajándékok adóköteles jövedelemnek számítanak, és ha neki, a kéményen bambulónak az utolsó nyomorúságos fillérjéről is el kell számolnia, ha őt néhány tüzifául szolgáló gally felszedéséért előállítják, akkor a hatalomba belegárgyult nagyemberre miért nem vonatkozik az a gumicsont szilárdságú törvény? Legalább néha, legalább a látszat kedvéért.

Hogy van az, hogy Hadházy Ákos méregdrága luxushobbijával televinnyogták a saját gerincferdült, erkölcstelen képükre formált országot, naponta álltak ki a mikrofonok elé elborzasztani a rettegő gyűlölettől kettőig nem látó populációt azzal, hogy Hadházy Ákos az elmúlt években – képzeljük el – több mint húszmillió forintot (!) költött szórakozásra, miközben Semjén hobbija magánéleti tabunak minősül?

Mert amikor Hadházy Ákos a saját zsebéből, az állatorvosként és képviselőként megkeresett pénzéből pilóta-engedélyt szerez és időnként fizet is azért, hogy repüljön, az egy erkölcstelen, korrupt politikus közre tartozó szennyese, amiért távoznia kell a közéletből. Amikor a megélhetésileg keresztény, mérhetetlen kormánypárt elnöke milliós vadászatokat kap ajándékba, a milliós vadászatok után nem adózik, az ajándékozó pedig közpénz százmilliókat nyer a kormánypárt jóvoltából, az a magánélet része, ami az elvek okán nem tartozik a közre?

Ha jobban belegondolok, tényleg nem érdemes már ezen rugózni, nem érdemes erkölcsi alapvetéseket keresni ott, ahol az elvetemültség torát üli. A magyar emberek kétharmadot eldönteni képes része erre szavazott: hogy hülyének nézzék, hogy mindenféle körmönfont magyarázatok kíséretében a gátlástalan harácsolást meghosszabbítsák Lovasberényig és lehetőleg Moszkváig. (Amúgy tényleg meghosszabbítják.) Igen, erre szavaztak a magyar emberek: kamu vagyonnyilatkozatokra, milliárdos túlárazásokra, üzletasszonynak csúfolt feleségek által bonyolított nem luxushelikopterezésekre, eltitkolt közérdekű adatokra, köztörvényes Farkas Flóriánokra, a szájtépő, gyűlöletre épülő sérelmi hazafiságra, és a semmilyen építő, hasznos munkával meg nem vádolható Semjén Zsoltokra.

Nem téma, hogy írott és íratlan szabályokat, a saját maguk által hozott jogszabályokat, az erkölcsöt és tulajdonképpen mindent át- és meghágnak, amitől az ember embernek, a társadalom társadalomnak nevezheti magát. Nincs következmény, a kereszténység dohos-büdös eszméjére hivatkozva minden belefér. A legelkeserítőbb ebben az egész mélykeresztény, ajándékba kapott gyilkolászásban mégis talán az, hogy Semjén Zsolt kártékony, pusztító ténykedésének és egész életművének ez még így is a legkevésbé szóra érdemes vonatkozása.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.