Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Nektek tényleg a legpocsékabb kommunisták jutottak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Példaképem az anyaságban megmondta a tutit. Nekünk kommunistából a legpocsékabb jutott. Ez Kövér László portás véleménye és kivételesen teljesen igazat adok neki. Nekik tényleg a legalja jutott. Olyan volt komcsik, akik simán szembeköpték korábbi önmagukat. Az előző rendszerben karriert és vagyont szerzett legalja, akik a rendszerváltás első percétől azzal foglalkoznak, hogy letagadják a múltjukat és az új rendszerben is megtalálják azt a segget, amiben eljutnak a meleg szarig. Akár a rendszerváltás után is többször elő tudták adni ezt a mutatványt gond nélkül, attól függően, éppen melyik pártba bemászva lophatnak felhőtlenebbül.

Nekik tényleg komcsikból is a legalja jutott. Olyan volt elvtársak, akik pont akkora hévvel és bugyogó gyűlölettel köpködik azokat, akik valamiben nem értenek egyet velük, amilyen buzgón köpködték a rendszerváltás előtt azokat, akik nem óhajtottak belépni az MSZMP-be. Akkor azokat gyűlölték, akik nem kommunisták, most meg azokat, akik szerintük kommunisták. Ugyanazzal a pofával.

Olyan legalja jutott nekik, amelyik a saját szüleit, nagyszüleit ócsárolja és mocskolja megállás nélkül, miközben saját maga kommunistából lett demokrata, demokratából jobboldali, jobboldaliból keresztény konzervatív, ráadásul egyik sem igaz, mert a legocsmányabb szélsőjobbos, de még az sem meggyőződésből, hanem érdekből.

Horn Gyula egykori miniszterelnök 1956-os tevékenységére utalva kijelentette, ha abban sem tudnak egyetérteni egy demokrácia szereplői, „hogy a hazát elárulni, az politikai értelemben megbocsáthatatlan bűn”, és aki ezt elköveti, annak nincsen helye a politikai struktúrában, akkor hogyan juthatnának konszenzusra bármi másban.
Márpedig ha a demokráciában nem értünk egyet ilyen alapvető kérdésekben, akkor az a demokrácia fikció, tehát demokratikus kulisszák, keretek között zajló polgárháború, hideg polgárháború – fogalmazott Kövér László, aki szerint ez a helyzet mindaddig fennáll, amíg ez a kommunizmus idejében gyökerező „antagonisztikus ellentét el nem tűnik a magyar politikából”. (MTI)

De milyen igaza van Kövér Lászlónak! Már megint. A hazát elárulni valóban megbocsáthatatlan bűn. Politikai értelemben is, ám szerintem jogi értelemben is. Már csak azt lenne jó tisztázni, hogy ez a rendszerváltást követően is igaz, vagy csak előtte volt az. És még azt kellene pontosítani, hogy a hazaárulásba mi tartozik bele. Például az ország vagyonának eltékozlása, a polgárok kifosztása anyagi és morális értelemben hazaárulás, vagy sima bűncselekmény?

Ez a demokrácia, amit sikerült összetákolni mostanra, valóban fikció. Mi más lehetne egy olyan országban, ahol minden vezető posztot egyetlen ember volt cimborái, egykori katonatársai, kollégiumi kebelbarátai töltenek be, ahol a piacokat ugyanennek az embernek a rokonsága, szomszédai rabolják le, ahol a törvények csak a kéményen csodálkozó kisemberekre vonatkoznak, a felkapaszkodott újgazdagokra nem? Hogy lehetne demokráciának nevezni egy olyan országot, ahol szintén ennek az egy embernek a cimborái gyártják az álhíreket és tömik az emberek pofájába, miközben sajtónak nevezik a dohos propagandát, ahol ezeknek a propagandistáknak mindent szabad, mert röhögve kifizeti a gazdájuk a bírságot, ha a bíróság úgy merészel dönteni, hogy megint hazudtak? Mitől lenne demokrácia az, ahol a közpénzből fizetett, bónuszként a közpénzt kétpofára harácsoló megélhetésiek simán elhajtják a valódi újságírókat, ahol van pofájuk cinikusan beleröhögni a közvélemény sápadt arcába, tudván hogy úgysem történik semmi, ők megtehetik, ők a törvények fölött állnak?

Miféle demokrácia az, ahol a közpénzekkel nem számol el sem a kormány, sem a kormányfő cimborája, ahol a – szintén egykori kollégiumi brancsba tartozó – Országos Bírói Hivatal elnöke (akinek a férje a kormányfő szája íze szerint átírta az alkotmányt, ami egy társadalmi szerződés, de a társadalom véleményét nem kérték ki) nem hajlandó elszámolni a működésével az őt felügyelni hivatott szervnek? Mitől lenne demokrácia az, ahol a legfőbb ügyész bármikor megakaszthat egy eljárást, ha az valamelyik kebelcimborát érintené? Lófasz ez az egész, nem demokrácia.

Bizony, a picsába tűnhetne már ez a kommunizmusban gyökerező antagonizmus az elmúlt rendszerből átmentett vagyonokkal és befolyással, a képmutató vén gecikkel, a hithű kommunistából hithű keresztényekké vedlett elvtársakkal, a mindenki torkán páros lábbal ugráló kibaszott pereputtyukkal, az élősködő, pofátlan, hazug szarzsákokkal együtt, de villámgyorsan. A trianoni megemlékezésről nemrégen még látványosan kivonuló, mára fröcsögő nyállal melldöngetően gyászoló büdöslábú, elhájasodott geciputtonyokkal tényleg tele a padlás.

Kövér László is utálja a képmutató, köpönyegforgató, élősködő szarokat, akik azt gondolják, mindent megtehetnek. Magam is így vagyok ezzel és merem állítani, nem vagyok egyedül a dologgal. A kérdés már csak az, mi gátolta meg a nagyon tisztelt kormányt abban, hogy nyilvánosságra hozza az elmúlt rendszer politikai bűnözőinek névsorát, hogy azok soha többé ne húzhassanak hasznot a bármikor bármire cserélhető hazug elveikből? Erre az egyetlen kérdésre kellene válaszolnia a Fidesz lelkiismeretének. Ha lenne olyan. Ugye, elvtársak?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.