December 10,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A magára valamit is adó szélsőségről

Közélet iránt érdeklődő, a politikai összefüggések megtalálását hajszoló ember számára igazi csemege lehet az, amit a Jobbikot jelen állás szerint darabjaira hullajtó nehézsúlyú, szélsőséges lázadók művelnek a kormánypárti propaganda segédletével. Végül is nem gáz ez, hiszen ebben legalább következetesek szalagmunkásék: miután Vona Gáboron és pártján úthengerként vonultak végig az április 8-át megelőző kemény választási hetekben, hónapokban, sőt években, most a Vona-féle néppártosodásból kiábrándult, a párt középre húzását nehezményező, fellázadt emberanyagot tolják minden fronton. Mintha ők mindig is Dúró Dóra, Toroczkai László és Novák Előd puszipajtásai lettek volna.

Ez pedig jó. Mert ugyan Morvai Krisztina munkáját részben elveszik, de legalább megpihenhet őnagysága a brüsszeli fertő és kulturális pusztulat ellen folytatott, embert próbáló küzdelmében. Helyette/mellette tehát most Toroczkai László és a Novák-Dúró házaspár játssza az erkölcsös magyar politikai celebet az erkölcstelen, dekadens magyar politikai porondon, valamint a lakájmédia címlapjain és szennykanálisainak reflektorfényében. Lehetőleg naponta, felváltva, ágról ágra.

Teregetik a Jobbik és külön Vona szennyesét, mesélnek a sérelmeikről, amelyekről eddig mélyen hallgattak, egymásba kapaszkodva siránkoznak a párt elveszett lelke fölött, és elvekről, eszmékről, erkölcsi magaslatokról tekintetnek le ránk. No, annyira azért nem durva a helyzet, annyira nem gránitszilárdságúak azok az elvek, hogy Dúró asszony egyúttal le is mondjon a számára vállalhatatlanná vált párt színeiben megszerzett parlamenti mandátumáról (három gyerek és a pixisből már régebben kizuhant Elődke teljes súlyával nehezedik az ő gyönge vállaira, ugye), de nem is ez a lényeg: a Fidesz-média ízlésének és az állampárt céljainak pillanatnyilag tökéletesen megfelelő – utólagos megvilágosodásból fakadó – káoszteremtő pocskondiázásra azért fussa. Igaz, legalább nem buzizzák Vonát Terry Black és a TV2 legszebb hagyományainak megfelelően, ez is valami.

Tudom, tudom: ez ránézésre távolról sem annyira érdekfeszítő történés, mint hogy Orbán Viktor hogyan játszik elcseszett Mátyás királyt a világszínvonalú magyar egészségügy lenyomatát hordozó közönséges szakorvosi rendelőkben, vagy hogy ma hány migráns erőszakolta meg a lányainkat, asszonyainkat. Ennek ellenére a ma még foltokban beláthatatlan következményei ennek a radikális visszarendeződésnek (Ásotthalom, készülj, 23-án bontják a zászlót az egykor uniós zászlót égetők!) már itt lebegnek a fejünk fölött.

Merthogy erről van szó. A Fidesz olyan szépen kitaszajtotta a zsíros valagát a politikai paletta legszélére, és olyan magasra tornázta a szellemi alultápláltságon hízó (képzavar, szándékos) népi ingerküszöböt, hogy az úgynevezett néppárti, mérsékelt szólamokkal a magára valamit is adó szélsőséges elmehábor semmire sem jut. Ahogy a kormánypárti média új hőse, Novák Előd világossá tette, ennyire egyszerű a dolog, magam sem fogalmazhattam volna precízebben:

Kiléptem, pedig nem én változtam, hanem a pártom, immár menthetetlenül. A párt szakad, de a világnézetünk marad. A közösség lelkét el lehetett venni, de egyénenként megőrizhettük azt, s most összekapaszkodva folytathatjuk küzdelmünket. Igaz ugyanakkor, hogy a túltolt néppártosodás oda vezetett, hogy még a tagjaink körében is voltak olyanok, akiktől taggyűlésen elhangzott, hogy az MSZP-re, a DK-ra vagy az LMP-re szavaztak lakóhelytől függően, hivatkozva Vona Gáborra, aki szerint a legesélyesebb ellenzéki pártra kell szavazni… Ha úgy tetszik, ez is egy platform a Jobbikban. De velük nincs probléma, ők maradhatnak a pártban. Súlyos identitásvesztés alakult tehát ki a Jobbikban, és színtelen, szagtalan, íztelen pártnak amúgy sincs jövője. Nekünk viszont küldetésünk van. Ásotthalomra, a zászlóbontó gyűlésünkre várunk június 23-ára minden bajtársat, akinél most vagy már korábban betelt a pohár. Aki akar, velünk tart!

Nabazmeg, ezeknek is küldetésük van, semmi más nem hiányzott. Csak ne lenne olyan ismerős a jelentéstartalma ennek a szónak. Mivel azok közé tartozom (és kaptam is ezért eleget az idők során a pofámra), akiknek már a Jobbik néppártosodásával kapcsolatban is komoly kételyeik, aggályaik voltak és maradtak, most valóban megkaptam a kegyelemdöfést. Bár szerintem egyetlen kultúrembernek sincs oka az önfeledt örömre. Az, hogy a hatvannégyvármegyés eszmeiséget képviselő, ásotthalmi gyűlölködő-migránsverő (értsd: hazaszerető, igaz, keresztény magyar) Darth Vader új pártot alapít (remélhetőleg Budaházyt sem hagyják ki a buliból, egyiket sem) az egykori szkinhed-vezér (!) Sneider Tamás pártjának hulláján – mert a Fidesz ebben a műfajban már elment a falig (francokat!) -, nem az a kimondottan jó hír, amitől érdemes hanyatt vágni magunkat.

A színtelen, szagtalan, íztelen, de legalább a szalonképesség irányába elmozdult, a fideszes állami hatóság által rommá bírságolt Jobbik haláltusájából, az ellenségem ellensége a kurvajó haverom elv alapján működő propagandagépezet vastapsától kísérve újra virágba borul a Vona által valamelyest kordában tartott, nemzeti radikalizmusnak nevezett sötét suttyóság és intolerancia. Félreértés ne essék, nem az elvetélt néppártosodókat siratom krokodilkönnyekkel, viszont a magyar társadalom narancsba borult elme- és lelkiállapotát elnézve csak halovány reményeim vannak arra nézve, hogy a magát a Fidesz ellenzékének azonosító oldalon csupán egy újabb marginális, szélsőséges banda verődik össze. Akik megmaradnak annak, amik: a minden társadalomban azonosítható, ordas eszmékkel fanatizálható turbónácik jelentéktelen, súlytalan érdekközösségének. Akik valahol a végeken kimondják azt, amit még a Fidesz sem mondhat ki nyilvánosan, akik majd legitimálják azt a jól hangzó evidenciát, hogy lám, tőlünk jobbra is vannak, akikhez képest mi szinte európaiaknak tűnünk, akik küzdenek mindenféle szélsőségek ellen.

Attól tartok, hogy ez a pozitív, ám kevéssé valószínű forgatókönyv. Annak sokkal nagyobb esélyét látom, hogy Toroczkaiék sikeresen becsatornázzák a Fideszből számos okból kiábrándult, régóta frusztrált, ezért a szélsőséges nemzeti agymosásra abszolút fogékony széles tömegeket, és a demokratikus ellenzéki pártokkal ellentétben felépítik magukat eljövendő évek eljövendő választásaira.

Na, akkor tényleg megnézhetjük magunkat. Amikor a Fidesz által évek óta profi módon űzött szellemi árokásást és háborús közhangulat-szítást a Novák-Toroczkai-félék a hatalom közelébe kapaszkodva emelik köbre. Akkor beteljesedik ama nem túl eredeti népi jóslat, hogy igen, ennél is, a Fidesznél is lehet rosszabb. Sokkal rosszabb. Mert miközben az állampárt azon munkálkodik, hogy a jogállam utolsó tartópilléreit szétverje, a bíróságokat beszántsa, a hajléktalanságot kriminalizálja, a civileket börtönbe zárja, a nem fideszes, pofára Soros-zsoldosnak kikiáltott mindenkibe belerúgjon, a még létező szabad sajtót ellehetetlenítse, és egy egész országot a házmesterkedés, félelem, kölcsönös gyanakvás útjára tereljen, azért alakul új párt a szélsőséges térfélen, mert a buzik még mindig szabadon vonulhatnak, és mert a kecskebaszó migránsok hordái miatt nem szaporodik kellő ütemben a magyar. Na, majd most.

Nem irigylem magunkat ezért, de én szóltam. Egyebet nemigen tehetek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.