Orbán Viktor orvoshoz ment. Na nem úgy, mint bárki más, dehogy. Testőrök gyűrűjében – talán ezúttal golyóálló mellény nélkül – érkezett meg egy fővárosi klinikára, hogy az ott várakozó betegek elé befurakodva, elsőként kapjon receptet. Orbán Viktor nem várakozik, ő megérkezik és kiszolgálják, hisz ő az ország miniszterelnöke, ő különb bármelyikünknél. Igen, megkérdezte, hogy előre engedik-e, de vajon ilyen helyzetben mit lehet válaszolni? Még ha tudja is az ember, hogy a helyes válasz a nem – hisz mitől lenne neki bármivel is több joga előbb bemenni a rendelőbe, mint a már ott várakozók sorának? – akkor is beengedi Orbán Viktort, mert nem akar ő lenni az egyetlen, aki nemmel válaszol.
Orbán Viktor is pontosan tisztában volt ezzel, de hát mikor is zavarta őt a saját taplósága? Különböző országok női elnökeinek és képviselőinek a kezét nyalja tövig. Zsebrevágott kézzel beszél országok vezetőivel. Hogy Orbánnak mi szüksége volt erre a közjátékra, ami az újságok hasábjaira röpítette orvosi látogatását, az számomra kérdés. Neki ugyanis ilyenekre nincs szüksége, hisz bárhol ellátják soron kívül. Mégis valamiért úgy érezte, hogy neki meg kell mutatkoznia, a nép közé kell ereszkednie, hisz ő is a nép gyermeke.
Ha ezzel a látogatással ez volt a célja, akkor kissé benézte a miniszterek elnöke. Ugyanis ha én lettem volna az, akit beelőz Orbán Viktor – csak azért mert ő Orbán Viktor -, akkor bizony elég ideges lettem volna. Mégis, milyen jogon előz ő be bárkit is? Ez pontosan annak a pöffeszkedő, én vagyok itt a király mentalitásnak a megtestesülése, amely amúgy is Orbán Viktor – és Donald Trump – sajátja. Két agyatlan pojáca, akik úgy hiszik, a nép értük van, így őket minden valamire való hazafi minimum imába foglalja esténként.
Orbán Viktor rajongótábora pontosan olyan hazafiakból áll, mint Donald Trumpé. E két vezető ugyanazokat a buta, egysíkú vágyálmokat kergeti, amitől azt remélik, a történelemkönyvek arany lapjaira fognak felkerülni. Hihetnek amit csak akarnak, ezek az álmok csak az ő fejükben léteznek. Még azt sem hiszem, hogy akár a saját talpnyalóik is ennyire biztosak lennének a dologban. Ők ugyanis nem meggyőződésből követik ezeket a vezéreket, hanem pénzért és hatalomért.
Orbán Viktor kedvéért az egyik, már a vizsgálóban lévő beteget kitették a folyosóra megkérdezve tőle, hogy ugye nem baj? Kérdem én, ha Viktorunk annyira a nép gyermeke és törődik minden magyar állampolgár sorsával, akkor mégis miért hagyta, hogy az ő kedvéért kirakjanak egy, már a vizsgálóban tartózkodó beteget? Bármi is volt a célja ezzel a mutatvánnyal, félresikerült. Ahogy attól sem lett egy centivel sem emberibb, hogy köszönt a röfiknek, úgy ettől a rendelő látogatástól sem lett az.
Orbán Viktornak egy dolog fontos: saját maga. Neki az a fontos, hogy úgy érezhesse magát, mint egy király, aki alattvalói között jár s kel. Neki az a fontos, hogy stadionok tucatjai állítsanak emléket az ő sport iránti szeretetének rögeszméjének. Orbán Viktor mégis azt képzeli, hogy magyarok milliói úgy fognak rá emlékezni, mint a nép nagyszerű gyermekére, a csodálatos vezetőre, a kereszténység bástyájára. El kell hogy keserítsem a miniszterelnök urat, ugyanis tartok tőle, hogy sokan gondolkodnak hozzám hasonlóan. Vagyis, hogy ön egy pökhendi tapló, akinek saját maga fontosabb, mint egy ország egészének sorsa. Orbán Viktor nem engedélyt kért arra, hogy elsőként mehessen be a vizsgálóba, hanem megmutatta hatalmát. Hogy abból az öt percből, amelyet a vizsgálóban töltött, hány percen át vigyorgott öntelt pofával, azt csak a bent lévő orvosok tudhatják. Egy biztos, a kint sorban állók arcán másfajta érzelmek voltak leolvashatóak.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.