NEHAZUGGY

Miért nem méltatjuk soha a Fidesz sikereit?

Tamás Róbert | 2018. Június 12, Kedd | 11:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem megy ki a fejemből Borókai Gábor búcsúcikke a Heti Válaszban. Ők csak konzervatív, jobboldali újságírást akartak csinálni és lám. Már fent van a honlapjukon a számlaszám, ahová utalhatnak azok, akik szeretnék, hogy a lap újraépülhessen. Nem az gondolkodtat el, hogy most mi lesz a Heti Válasszal, hanem a konzervatív, jobboldali újságírás. Ami nincs ebben az országban. Sőt, másmilyen sincs. Kizárólag kétféle újságírás létezik – a bulvár más műfaj, azt most nem keverném ide -, kormánypárt és ellenzéki. Sőt, valójában egyféle újságírás van, mert a propaganda és pártüzenetek terjesztése, a megrendelésre lejáratás nem újságírás, legalábbis én úgy vélem, hogy nem az. Marad az ellenzéki. Ez így rendben is lenne, hiszen minden újságírás ellenzéki, ez a lényege.

Az azonban nincs rendben, hogy ezen belül ne létezzenek irányvonalak. Márpedig nem léteznek és ennek egyetlen oka van. Csak a Fidesz. Olyan szinten megosztotta a társadalmat és ezen belül az újságírást is, hogy egészen egyszerűen nem maradt lehetőség sem arra, hogy létezzenek irányvonalak. Velük, vagy ellenük. Egyszerűen nincs választás. Olyan nincs, hogy kritizálom a rossz, vagy rossznak vélt döntéseket, közben elismerem azokat, amelyek jók, hasznosak, sikeresek. Ha kritizálom, ellenség lettem. Baloldali és liberális, mert az egyszerűek úgy hiszik, ezek szitokszavak. Pedig nem azok, ahogy a jobboldali és konzervatív sem. Mégsem tudott ilyesmi kialakulni, ha ki is alakult, nem maradhatott életben.

Az a probléma – hogy ez csak az én problémám, vagy más is így látja, azt nem tudom -, hogy a Fidesz nem csak a saját táborát képes tematizálni, hanem minden mást is. Mi pedig belemegyünk ebbe. Pedig talán nem kellene. Nem kellene engedni, hogy a Fidesz kisajátítsa a jobboldalt. És nem csak azért, mert nem jobboldali párt, bár ez sem utolsó szempont. Hanem főleg azért nem kellene engedni, mert így képes megfojtani minden – egyébként hasznos és szükséges – jobboldali törekvést, akár egy születendő pártról, akár egy szellemi műhelyről, vagy egy újságról van is szó. Ugyanezzel a lendülettel minden baloldali törekvést is és általában mindent, ami kívül esik a kormánypárton.

Gondolkoztam azon is, hogy vajon miért nem méltatjuk soha a Fidesz sikereit? A jó dolgokról miért nem esik szó soha, miért csak a kritika bukkan fel mindenhol? A másik oldal felől, a pártpropagandisták részéről ez a kérdés nem vetődik fel, nem feszegetem, hogy miért nincs kritika, miért csak öröm és boldogság van. Ez a dolguk, ezért kapják a fizetésüket. De a független sajtó, már ami még maradt ebből, nem a kormánykritikából él. Pontosan ezért független. Aztán – ha már gondolkodásra adtam a fejemet – azon is eltöprengtem, hogy én miért nem írok pozitív dolgokról. Hiszen nekem aztán tényleg senki nem írhatja elő, ahogy a Szalonna egyetlen munkatársának sem, hogy miről mit gondoljunk, miről hogyan írjunk. Egyszerűen nem tudok felidézni olyasmit, ami valóban pozitív lenne és nem csupán öncélú és végső soron romboló.

A közmunka jó lehetne. Maga az elképzelés jó, hogy aki nincs hozzászokva a munkához, az ezen a módon tanulja meg, mit jelent a rendszeresség és ne a segélyhez, hanem a munkájáért járó bérhez igazítsa az életét. Jó lehetne, de nem jó, mert nincs belőle kiút. Sőt, azokon a településeken, ahol nincs munkalehetőség, a közmunka egy komoly fegyver az önkormányzat, főleg a polgármester kezében. Kiszolgáltatottá teszi az embert, de igazán megélni nem lehet belőle. A nyomort konzerválja.

Sok dolgot felsorolhatnék, ami jó lehetne. Mégsem jó, mert egyetlen célt szolgál minden. A párt mindenek fölött való hatalmát. Ezt szolgálja a mindenhol tapasztalható, szándékosan létrehozott, napról napra mélyített szakadék is. Hogy ne legyen semmi más, csak mi és ők. Csak az egységes tábor és az egységes ellenség. A jó és a rossz. És azt majd a Fidesz mondja meg, mi a jó. És ez az, ami rossz.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!