December 18,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Félünk, hallgatunk, elfogadjuk, feladjuk

Kocsis Máté parlamenti frakcióvezetővé kapaszkodása miatt Józsefvárosban időközi polgármesterválasztást írtak ki, amely most – jó egy hónappal a választás napja előtt – elég sok ponton hasonlít a februári, hódmezővásárhelyi helyzethez. A fideszes alpolgármester, Sára Botond indul a teljes ellenzék által támogatott Győri Péterrel szemben. A kampány pedig a jól ismert forgatókönyv szerint kezd eldurvulni, természetesen ezúttal is a Fidesz sokszor bevált módszereinek köszönhetően. Még nincsenek az ellenfél utcájába kihelyezett térfigyelő kamerák, sem őt lejárató plakátok és szórólapok. Gusztustalan, gyermekeket a kampányba belerángató események viszont annál inkább.

Sára Botondról azt tudjuk, hogy olyan kiváló tehetséggel sújtotta az élet, hogy képes volt pár óra leforgása alatt összeszedni az indulásához szükséges aláírások hétszeresét. A Kubatov-listát beizzítva ellátogattak minden párthű szavazóhoz, hogy megmutassák erőfölényüket. Azonban ez még nem volt elég. A közpénzből fenntartott, ingyenesen osztott önkormányzati lapot telipakolták Sára Botondot éltető szövegekkel és fotókkal, miközben a teljes ellenzék által támogatott Győri Péter nevét még csak meg sem említették. Egyetlen egyszer sem. Tehát eddig csak a szokásos Fidesz taktika került terítékre, ami arról ismerszik meg, hogy az adófizetők pénzéből kampányolnak a saját javukra.

A történet – Sára Botond szempontjából – nem itt ér véget, hanem itt kezdődik: ő ennél sokkal többet szeretett volna. Így hát tanulva az ország géniuszától, ő is a politikai pedofília fegyveréhez nyúlt. Tegnapelőtt ugyanis a kerület egyik óvodájában a kedves szülőknek kiosztottak egy Sára Botond aláírásával ellátott önfényező kampánylevelet. A levél átvételét követően pedig egy, az óvónők által kézbesített papíron kellett aláírniuk, hogy bizony átvették Sára Botond levelét.

Hogy mi ezzel a gond, már megint? Az, hogy ilyen még egyáltalán létezhet 2018-ban Magyarországon. Mert mi történt a levelekkel? Az óvónők, vagy a szülők felháborodva széttépték a levelet, esetleg tiltakozásul nem írták alá azokat? Dehogyis!

Szerintem ez az egész csak arról szól, hogy Sára Botond neve alá oda lehetett írni, hogy ‘polgármesteri jogkörben eljáró alpolgármester’, mint ahogy a levelet is politikai tartalmú levélnek gondolom. De szülőként, pláne névvel nem fogok hangosan tiltakozni ellene, hiszen a gyerekem van olyan kiszolgáltatott, hogy nem kockáztatom, hogy neki bármilyen kára származzon ebből.

A megfélemlítés módszere továbbra is tökéletesen működik. Féltjük a munkánkat, a családunkat, a megélhetésünket, ezért inkább kussolunk. Nem kockáztatjuk azt a kicsit, ami még esetleg van. A forró vízbe tett, lassú tűzön megfőzött béka szerepébe kerültünk, annyi különbséggel, hogy mi tisztában vagyunk azzal, hogy a víz forr, mégsem próbálunk meg elmenekülni. Nem próbálunk meg harcolni a vég ellen, nem küzdünk. Feladtuk, mert elfogadtuk, hogy ez a sorsunk, ez ugyanis könnyebb, mint küzdeni valamiért.

Csakis névtelenül és arc nélkül háborodunk fel, ez a magyar módi. Az internet nyújtotta biztonságban, a szoba sötétjében, a fotelból ordibálva háborodunk fel. Akkor azonban, mikor ennek lehetne valós következménye is, mikor valóban számítana, akkor kussolunk. Te, hallottad hogy a Józsi ellopta a falu jövő évi költségvetését? Persze hallottam, Dezsőkém. És te kire fogsz szavazni idén? Természetesen a Józsira.

A gond itt kezdődik, ugyanis egy olyan ország, amelynek állampolgárai félnek kifejezni a saját véleményüket, nincs még kész a demokráciára. Az óvónők, de később akár a szülők is megtehették volna, hogy összefognak és határozattan elutasítják azt, hogy az ő gyermekeiket használja fel politikai célokra a helyi polgármester-jelölt. Nem tették meg, mert féltek. Féltek a véleménynyilvánítástól és féltek attól, hogy következményei lesznek a tetteiknek. Egy szülő, vagy óvónő nem azzal segít a gyermek jövőjén ha némán elfogad bármit, hanem azzal, hogy véleményének hangot ad, amivel formálja a jövőt.

Amennyiben a magyar társadalom képes beletörődni a sorsába, ne csodálkozzunk azon, hogy egy diktátor hajlamú önkényúr immár 10 éve azt tesz az országgal, amit csak akar. Ne csodálkozzunk, hogy gyermekeink és unokáink inkább elmenekülnek egy olyan országból, melynek lakosai félnek még a saját véleményüktől is. Egy szülőnek nem az lenne a feladata, hogy a lehető legélhetőbb jövő lehetőségét teremtse meg a gyermekének? Az vajon, ahol óvodás kisgyermekeket fel lehet használni kampánycélokra egy ilyen jövő lehetőségével kecsegtet?

Hallgatásunkkal a rendszert támogatjuk, akár elfogadjuk ezt, akár nem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.