NEHAZUGGY

Jön az elmeháborodott diktátorok receptje szerinti elnöki rendszer belefércelése a gránitba?

Molnár Bálint | 2018. Június 8, Péntek | 18:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mi tagadás, a péntek legnagyobb dicsőségére nagyot ment a nemzet önjelölt zsúrfiúja (hol vannak már a szemöldökcsipeszes zsúrpubik, ugye?), az Európai Unió legöregebb harcosa és veteránja, aki nagy radarképernyőn, érzékeny szenzorokkal figyeli a gazdasági folyamatokat, a számára intézményesített, péntek reggeli közpénzszolgálati igehirdetés apropóján. Az ügyeletes mikrofonállvány ezúttal is mindent megtett azért, hogy az oly ismerős nemzeti trágyaillat pofán törölje a hallgatóságot. A hallgatóság pedig azért hallgatóság, hogy hallgasson. Hallgassa, hogy a népléleket simogató öblös nagyot- és bármitmondások nagymesterének miként sikerült ezredszerre is a faluvégi kocsmai sztorizgatás szintjére süllyesztenie a miniszterelnöki diskurzust.

Címszavakban idézném a mai eligazítás és miheztartás sarokköveit, bár szívesebben elmélkednék azon, hogy az tetszhalott ellenzék magához tért, elkezdett igazi ellenzékként viselkedni; például találtak maguknak legalább egy olyan témát, amit következetesen ütve a NER betonfalait legalább felületi repedésre kényszeríthetnék. Nos, ehelyett itt van a triviális, kocsmai politizálás újabb körképe:

– „Masszív és földrengésbiztos” költségvetést állítottak össze a jövő évre: régi vágású családból jövök, ahol mindig arra tanítottak, hogy sose költsünk többet, mint amennyi pénzünk van. Hiányra nem lehet tervezni, mert akkor kölcsön kell kérni hónap végén a szomszédtól, és egy idő után már nem is adnak, de amennyivel most többet költünk, az később „fialni fog”.

– „Felhők vannak az égen”: könnyen lehet, hogy gazdasági válságban fogjuk leélni a következő éveinket, de őfényessége azért feszül meg emberfeletti módon, hogy megszorítások akkor se legyenek. A világgazdasági válságtünetek közepette a magyar kormány jelentősen megnövelte az országvédelmi tartalékot, „hogy ha kell, ki tudjuk nyitni az esernyőt”.

– Az európai politika természetesen őmegélhetésipolitikussága ízlésének megfelelően alakul, „megtanulják majd, hol lakik a jóisten”, mert megjelentek a keményfiúk (olaszok, osztrákok), akikhez képest saját magát úrigyereknek/zsúrfiúnak gondolja. De nyugi van: „én vagyok a legöregebb harcos az Európai Unióban”, már 1998-ban ott volt az európai vezetők között, amikor az újak még a középiskolában voltak. „Kellő szerénységgel, de a tapasztalatunk tudatában kell alakítani a kapcsolatainkat.”

– Róla nem lehet azt mondani, hogy „a küszöb alatt közlekedve, sunyin megpróbál kibekkelni dolgokat”, már a bevándorlási válság elején azt gondolta, hogy aki nem beszél és nem cselekszik egyértelműen, később bajban lesz. Ezért is szerepel Magyarország súlyát meghaladó mértékben az európai nyilvánosságban, noha „erre nem ácsingóztunk, úgy kellett, mint üveges tótnak a hanyatt esés”.

– A Soros-hadsereg azért küzd, hogy az európai népességet összekeverje a migránsokkal, ezzel gyengítse az országokat, és spekulánsként nyerészkedjen az így kialakult helyzeten. Mi vagyunk a kisebbek, „nekünk mindig jobb a nyílt sisakos küzdelem, mint a rejtett”. Soros „katonái” nem szeretik a keresztény hagyományokat és Európát, a keresztényeket, de „mi nem akarunk összekeveredni másokkal, jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk, meg akarunk maradni kereszténynek, kitartunk európai életmódunk mellett (…) szeretetvallásra felépült kultúránk van, van ennek elég szépsége.”

– „Ősszel meg szeretnénk indítani egy alkotmányrevíziót”: a most benyújtott hetedik fércelés ugyanis csak egy kisebb változtatás, amelyet az ország biztonsága érdekében meg kell tenni, egy ennél nagyobb, átfogó felülvizsgálat várható azonban szeptembertől. Az akár egy-másfél évig tartó folyamat során megnézik, mi vált be a 2011-ben elfogadott alaptörvény rendelkezéseiből, mi válhatott volna be, és hol maradtak szabályozási rések. (*, **)

Az van, drága véreim a heti nemzeti takarmányadag feletti kérődzésben, hogy a főnök úréhoz képest távolról sem annyira kifinomult szenzoraim megint jelzik a nyilvánvalót: dakota bölcselkedésekben, feneketlen önbizalomban és a jól bevált hazugságok megkérdőjelezhetetlen, abszolút igazságként való tálalásában változatlanul nem szenvedünk hiányt. Szokás szerint okozott némi zavart az egyre fogyatkozó erőmben annak megtippelése, hogy melyik orbáni égbekiáltás érdemelné meg a lovagkeresztet, de annyira kemény verbális erődemonstrációs versenybe keveredett magával a miniszterek plebejus, nyomorgó elnöke, hogy képtelenség – a takaróval egyenesen arányos nyújtózkodást a NER szeretetvallásáig felölelő radarképernyőn – rangsorolni az egyetemes, ordító faszságokat.

Természetesen abban egyetértek a 945 ezer forintos megtakarítások öreg harcosával – akinek remélem azért hónap végén nem kell kölcsönkérni a szomszédtól, Gaith Pharaon professzor is nyugodjék békében -, hogy felhők vannak az égen. Itt nálunk, falun az előbb is leszakadt az ég, és mivel az utálom az esernyőt csakis annak örülhettem, hogy a laptopom nem a szabad ég alatt tenyészik, miközben szelíden püfölöm.

Ami az egyebeket illeti, egyrészt én kicsit másképp látom ezt az igen jól hangzó úrifiús öndefiníciót, már amennyiben szerintem a köpönyegforgató, tarháló, mások hátán, évtizedeken átívelően sunyiban zsírosodó, a régi vágású takarója mögé bújó, strici mentalitású egyén sem eddig nem volt, sem ezután nem lesz zsúrfiú. Akkor sem, ha történetesen nem Nárcisz kutya szájából rángatja elő az aznapi ruházati cikkeit. Másfelől azért van egy árnyalatnyi különbség az évek óta a kékplakátok, érvénytelen népszavazások, és bírósági döntéssel igazolhatóan hazug nemzeti konzultációk virtuális terében, falra festett démonok ellen folytatott elméleti fakardozás, meg az osztrákok/olaszok való világában is jelentkező, ennélfogva létező problémákkal való küzdelme között. Nem állítom, hogy a szögesdrótos csirkeháló, a harmadik (elcsalt) kétharmad, valamint a szolgalelkek lihegésének zaja nem ad kellő legitimitást a strici ízlésvilágnak, aminek azonban – itt szeretném jelezni – semmi köze a régi vágású családhoz.

A régi vágású család az ugyanis nem arról ismerszik meg, hogy amint kikapirgálja magát a tyúkszarból a Magyar Szocialista Munkáspártban KISZ-patronánsi és propagandista funkcióit ellátó, keménykezű apai örökséggel terhelten és odakerül a közös vályúhoz, éktelen zabálásba kezd, ami 30 év alatt sem akar elmúlni neki. Az én apám, aki a gengszterváltás zajában nem lett közpénzekkel kitömött bányavállalatok fejese, aki nem tett zsebre milliárdos osztalékokat, már levágott volna az összes családi fotóról, ha csak a negyedét elkövettem volna annak a rengeteg korrupt disznóságnak, amit ez a Soros-fóbiás, megalomániás, mindeféle emberségéből kivetkőzött, megszállott alak itt súlyos évek alatt művelt. Nem sorolom fel, hogy pontosan miket is, mert én süllyedek el szégyenemben.

Ami meg a dolog valódi lényegét illeti – és itt most kivételesen nem arra gondolok, hogy a viszkető tenyerű, az általános gyűlölködést párt- és kormányprogrammá emelő, homogén, fajtatiszta Magyarországról lázálmodó, liberálisból most éppen kereszténydemokratává átalakult, saját magát harcosnak tartó, ám a nyilvánosság elől egy évtizede bokáját lefosva menekülő politikai prostituáltnak van arca a szájára venni a szeretetvallást – bizony küszöbön áll az a bizonyosság, hogy a természetes halálon kívül semmilyen más eszköz nem távolíthatja el a hatalomból.

Ha engem kérdezne bárki, szerintem erről szól az akár másfél évig is elhúzódó alkotmányrevízió belengetése. Hogy jön a kortárs, elmeháborodott diktátorok receptje szerinti elnöki rendszer belefércelése a gránitba. Szélesebb jogkörökkel, sérthetetlen államelnökkel, a jelenlegi súlyánál is nyomorúságosabb parlamenttel, egyre szűkülő szabadságjogokkal, összezsugorított nyilvánossággal és úgy általában a teljhatalom végleges betonba öntésével. Mert a kétharmaddal végre a háromharmadot lehet képviselni. Kellő szerénységgel, az erkölcsileg rohadó megélhetési politikus 30 éves tapasztalatának tudatában, ugye.

Jó étvágyat kívánok minden üveges tótnak, és mindenki másnak is (beleértve saját magamat is) a hanyatteséshez! Mert ez kurvára az lesz.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!