Június 20,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Újra és újra ugyanazt az oldalt olvassuk

Ünnepi ez a pár nap Orbán Viktor egyháza számára. Most van az ideje annak, amikor úgy tesznek, mintha létezne parlament és elfogadják maguknak a Stop Soros névre keresztelt akármicsodát és egyéb akármicsodákat is, ha már ott vannak. Természetesen nagy többséggel, hiszen amelyik fideszes nem az utasításnak megfelelően szavaz, az búcsút mondhat a jó kis fizetésnek és egyéb juttatásoknak. A cirkusz felállt, minden felsorakozott, ami az előadáshoz szükséges. Közpénzből fizetett közmédia, közpropagandisták, köztörvényesek. Indulhat az előadás. Én úgy vagyok ezzel, mint a Titanic című filmmel. Túl sokszor tolták a képembe a reklámot és amúgy is tudom, mi lesz a vége. Egyszóval nem érdekel.

Jó ideje úgy érzem magam, mintha belecsöppentem volna A Végtelen Történetbe. A sötétség terjed és felzabál mindent. Megállítani nem lehet, elfutni előle nem lehet. Végig kell csinálni és még csak egy szerencsesárkány sincs a láthatáron. Helyette politikusnak nevezett élősködők vannak, akik éppen átírják újra az alaptákolmányt, mert zavarja őket az, hogy nem csak ők élnek ebben az országban, hanem olyan emberek is, akik tüntetni merészelnek. Akár az ő házuk előtt is, ami a magánélethez és a békés lopáshoz való jogukat korlátozza. Igazuk is van, a polgárnak nem az a dolga, hogy véleményt nyilvánítson – főleg, ha az a vélemény nem a szektavezér véleményével azonos -, hanem az, hogy rendesen fizesse az adót, amiből a kegyelmesurak úri módon zsírosodhatnak. Tehát majd most nem lehet tüntetni, felvonulni, gyülekezni magánházak környékén. Gondolom, ez a békemenetet is nagyban fogja akadályozni abban, hogy kifejtsék áldásos tevékenységüket, de a háború olykor áldozatokkal jár.

A sajtó már régen dögrováson van. Tudom, itt teljes a sajtószabadság. A teljes sajtó szabadon kipusztulhat. Addig is mindenki ír, amit csak akar, még kivégzés sem volt, pedig igény az lenne rá. Itt jegyezném meg (sokadszor), hogy a pártpropaganda nem sajtó. Akkor sem, ha megpróbál úgy tenni. Pontosan az, aminek látszik: közpénzből eltartott prostituáltak gyülekezete.

A média nem más, mint a szekta szócsöve és nem mellesleg remek üzlet. Mármint azoknak, akik Orbán Viktor kegyelméből éppen nem egy minisztériumot, vagy néhány trafikot kaptak, hanem például megyei lapokat. Dőlnek a közpénzből az állami hirdetések. Jut is, marad is. És persze azoknak is üzlet, akik az ilyen üzemegységeknél dolgoznak. Biztos fizetés, nyugodt megélhetés. A többi pedig nem érdekel senkit.

Egy ideje már nem azt mondogatom, hogy egyszer csak elérjük a gödör alját, hanem azt, hogy még vissza fogjuk sírni az előzőt. Mindegy, miről, vagy kiről van szó. Az előző kormányt, az előző minisztert, aki képmutató, hazug és alattomos volt ugyan, de legalább nem volt szemmel láthatóan elmebeteg. Az előző időszakot, amikor még legalább tüntetni lehetett, ha nem is volt értelme. Az előző honatyát, aki még megelégedett a milliókkal, nem akart egyből milliárdokat. Az előző szakértőt, aki még csak hülyeségeket beszélt, de legalább nem uszított háborúra.

Pedig a kisebb rossz elfogadása, a bűn relativizálása nem vezet sehonnan sehová. A tolvaj az tolvaj, a hazug az hazug, a bűnöző az bűnöző. Nem lehet kicsit terhesnek lenni. Néha mégis előfordul az emberrel, hogy térdre esik egy percre és nehezen áll talpra. Elgondolkodik, hogy minek, így kényelmesebb. Aztán persze feláll és megy tovább, mert a végtelen történetek is véget érnek egyszer, még akkor is, ha ez sokszor lehetetlennek látszik. Csak akkor nem érnek véget, ha újra és újra ugyanazt az oldalt olvassuk. De az unalmas. Úgyhogy talpra, térdeket leporolni és húzzunk bele. Hátha közben befut a szerencsesárkány is.

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.