NEHAZUGGY

Egy tűzoltó halálára

Lázár Gergő | 2018. Június 6, Szerda | 11:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Évek óta – pontosan 2012 óta – érik komoly kritikák az államosított katasztrófavédelmet. Sokszor bebizonyosodott már, hogy nem ok nélkül. Ugyanis a több mint száz évig gond nélkül működő szervezet szétverésére vállalkozott a belügyminisztérium. Teljes mértékben leszarva a hozzáértők véleményét, államosították a tűzoltóságot és a katasztrófavédelem részévé tették azt. A szakmában nem jártas katonákkal és határőrökkel töltötték fel az állományt, akik – noha nem értenek hozzá -, mégis vezető beosztásba kerültek. A változásoknak megszámlálhatatlan következménye lett, melyek közül pozitívat szinte találni sem lehet.

Az államosítás tönkretette a tűzoltóság addig jól működő rendszerét, ennek pedig mindenki a kárvallottja. Azok, akikhez nem érnek ki a tűzoltók időben, mert a magyar fejlesztésű, horror áron elkészített tűzoltóautók képtelenek hiba nélkül közlekedni és működni, vagy az új, 112-es segélyhívó számon beérkezett hívásra a központból válaszoló, sokszor szintén szakmán kívüli hibájának köszönhetően nem érkezik meg a segítség időben. A tűzoltók, akiknek a gazdálkodását tönkretették, munkaruhájukat elvették. Akiket behúztak a katonai törvénykezés hatálya alá, így minden elmondott szónak, ellenkezésnek súlyos következményei vannak. Egy pár perces késés szolgálatmegtagadás, dezertálási kísérlet, amivel a katonai bíróságon lehet kikötni.

Ez akkora terhet ró a tűzoltókra, hogy tömegesen hagyják ott egykor szeretett hivatásukat. Sokan egyszerűen rettegnek, ez a környezet pedig elviselhetetlen. Viszont nem mindenki olyan szerencsés, hogy ott tudja hagyni egykor szeretett munkahelyét, ugyanis van, akinek a tűzoltóság az élete. Akinek bajtársai a családját jelentik, így bármilyen nehéz és elviselhetetlen is a helyzet, megpróbálnak alkalmazkodni hozzá, noha tudják, hogy lehetetlen.

Ilyen ember volt Nagy Lajos tűzoltó százados is. Ő az, aki hetekkel ezelőtt önként vetett véget életének, mert már nem bírta elviselni a munkahelyén rá nehezedő nyomást, azt, hogy olyan elvárásokat állítottak vele szemben, amik teljesíthetetlenek. Június elsején, pénteken helyezték örök nyugalomra az egykori tűzoltót, akinek temetésén a katasztrófavédelem hivatalosan nem is képviseltette magát. Bármennyire is próbálták elkenni a dolgot – a Blikkben valaki névtelenül azt nyilatkozta, hogy a férfinak anyagi problémái voltak, noha ez nem volt igaz – Nagy Lajos két búcsúüzenetet is hagyott maga után, melyekben elmondja, miért is vetett véget életének. Az alább olvasható részletek a langlovagok.hu-n megjelent búcsúlevélből származnak.

„Tisztelt Munkáltatóm!!!!

A munkám során olyan helyzetbe kerültem a cégnél, hogy egész egyszerűen nem látok más kiutat, mint az öngyilkosságot.
Akkora terhelést kaptam a cégnél, hogy nem bírtam megbirkozni vele. Olyan szintű elmaradásom van a munkámban, hogy azt már semmiképpen nem tudom helyrehozni.

…Nem tudom, hogy mennyire igazságos az, hogy ebben a beosztásban azoknak is ugyanannyi határidejük van egy munka elvégzésére, akiknek csak 2 szerük van és 30-35 emberük, mint nekem, akinek 15 szere és 90 embere van. Sokszor egész egyszerűen nem tudtam, hogy minek álljak neki, mert mire végigmentem a folyosón, vagy átértem a raktárból az irodába, már 2 vagy 3 újabb feladatot kaptam. Egyszerre, egy időben 2-3 helyen kellett volna lennem. Ez meg ugye nem lehetséges, tehát valamit csak el kellett hagyni.

Ha meg olyan dolgokat hagyok el, mint amilyeneket sikerült, akkor meg felelősségre vonnak, hogy miért nem végeztem el ezeket. Az meg senkit nem érdekel, hogy nem volt rá időm és energiám még azzal is foglalkozni.

…Gyakorlatilag tavaly szeptember eleje óta minden munkanap dolgoztam, szabadság nélkül.

Ennek az esetnek a bekövetkezte csak idő kérdése volt, ezzel mindenki tisztában volt. Amikor az államosítással tönkretettek egy jól működő rendszert, hogy szakmaiatlan emberek kezébe adják a vezetést, tudtuk hogy baj lesz. A tűzoltóság szakemberei többször figyelmeztették úgy a közvéleményt, mint a vezetőséget, de hiába. Mint ahogy Nagy Lajos halála is hiábavalónak bizonyul, ha ezt sem, mint egy intő jelet veszik figyelembe, hanem megpróbálják eltussolni. Az egykori tűzoltó öngyilkosságáért a katasztrófavédelem vezetése is felelős. Azok, akik úgy hitték, bármit megtehetnek a bársonyszékeikben ülve. Ők is tudják, hogy felelősek a férfi haláláért, mégis inkább elsunnyognak.

Elsunnyognak, mert a vezetői pozícióval nem járt becsület és tisztesség. Azt nem osztogatta Bakondi György, a magasabb pozíciók mellé. Azonban nem mindenki feledkezett meg Nagy Lajos tűzoltó századosról. Sírjához fél órán keresztül érkeztek a kollégák, hogy egy szál virággal búcsút mondjanak egykori kollégájuknak. Ők ugyanis a bajtársai, a családja voltak, akik soha nem fogják elfelejteni.

A katasztrófavédelem számára Nagy Lajos csak egy szám. Egy elfelejtendő emlék, akinek haláláért – noha ők is hibásak -, mégsem fognak ezért soha felelősséget vállalni. Nem fognak, mert nem érdekük. Mi viszont ne hagyjuk, hogy értelmetlen legyen egy, a munkáját és bajtársait tisztelő és szerető tűzoltó halála. Egy olyan tűzoltóé, akit a hibásan kialakított rendszer miatti elviselhetetlen nyomás és felelősség taszított a halálba május 14-én. Nagy Lajos halála a bizonyíték arra, hogy a 2012-ben, erőszakosan átalakított rendszer működésképtelen és emberek életét teszi tönkre. Amennyiben a férfi haláláért valóban felelős egyének nem vonják le a konzekvenciákat, úgy biztosak lehetünk abban, hogy Nagy Lajos nem az egyetlen és utolsó áldozata a hatalom erőszakos tudatlanságának.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!