Október 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Itt nem kell okosabbnak lenni, mint a főnök

Néhány napja, amikor a Schmidt Mária NER-történész és milliárdos nacsasasszony Steve Bannon és Milo Yiannopoulos megtisztelő társaságában, a balliberálisnak titulált média teljes kitiltása mellett lefetyelte körbe Orbán Viktort és rezsimjét, a magát nemzetinek tituláló Mészáros-televízió egyik műsorában azon forgatták a szemüket a meghívott polgárilag betanított celebek, hogy a haladó balliberális értelmiség azt hiszi, csak az ő kiváltságuk lehet értelmiséginek lenni. Az igazság ezzel szemben az, hogy a fent említett két közönséges kiváló provokátor gondolkodó budapesti jelenléte is bizonyítja: igenis pezseg a Fidesz körül a szellemi tőke, nyüzsög a szürkeállomány, egyenesen új értelmiségi holdudvar épül az állampárt körül.

Egyáltalán nem erről akarok értekezni, bár az kétségtelenül a frenetikus élmény erejével hat, amikor a PS nevű közpénzfaliújság főszerkesztő-helyettese a Figyelő nevű másik közpénzfaliújság munkatársával és egy zsé kategóriás udvari politológussal azon lamentál, hogy bezzeg a balliberális médiában gyakorlatilag nem jelent meg olyan cikk, amely a Bálnában elhangzott beszédet ismertette volna, ehelyett a haladó szerzők inkább Yiannopoulos homoszexualitásával foglalkoztak.

Amellett, hogy egyetlen olyan cikk nem jelent meg sehol, amiben a világhírű ripacstroll szexuális irányultságát öncélúan ekézte volna bárki (a Fidesz homoszexuálisokkal kapcsolatos, kényszeres, leplezetlen averziója és Yianoppoulos homoszexualitásának – jelen esetben – úgynevezett bocsánatos bűne között tátongó szakadék szóvá tétele nem a nevezett személy melegsége irányuló támadás, pusztán a rezsim következetlenségének és képmutatásának világossá tétele), vicces is lett volna, ha ezek az elvetemültek egy olyan eseményről tudósítanak, ahol jelen sem lehettek, mert Mari néni így döntött.

Kicsit távolról indítottam, de nem ok nélkül. A nevezett PS nevű szolga sajtóorgánum előadóművésze azt állította az ő összes szellemi munícióját latba vetve: egyáltalán nem igaz, hogy a Fidesz elvesztette volna az értelmiségét, ráadásul pont nem kár azokért, akik eltávolodtak, és különben is épül-szépül az új csicsa értelmiségi világ Orbán valaga körül.

Ugyanezen a portálon – és így jutunk el a jelenbe – gyilkolták le karakterileg a kétharmados győzelem után pár nappal (Bayer Zsolt azonnal fröcsögve csatlakozott a bemószeroláshoz) a Fidesz körül megmaradt kósza értelmiség egyik alakját, aki bár nem szerepelt oly gyakran a nyilvánosságban, mint Kósa Lajos, meg ritkábban állt ki pacalt főzni a polgári oldalnak, azért fontos szerepet töltött be a Mészáros-Tállai-Pócs János kaliberű alakokkal feltunningolt fideszes világban. Már ha fontosnak lehet nevezni olyan kérdéseket, mint a magyar tudományos kutatások versenyképessége, a kutatói hálózat állapota, a magyar tudományos eredmények nemzetközileg láthatóvá tétele, vagy a tudományos kutatási alapprogram(ok) finanszírozása. (Amióta Kósát a pedagógusnap alkalmából kitüntette a Klik, én már végképp nem tudom, mi az ami még egyáltalán fontos.)

Nem mellesleg olyan jól sikerült a lakájmédia eme sötét lyukának mutatványa, hogy megszellőztetett óhajuk valóra vált: Pálinkás József akadémikusnak, az MTA korábbi elnökének, aki az első Orbán-kormányban rövid ideig az Oktatási Minisztériumot is vezette (akkoriban még ilyen szarságokkal is különállóan foglalkoztak), és aki 2015 óta a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFI) elnöki pozícióját tölti be, távoznia kell. A helyére új embert neveznek ki.

Félreértés ne essék: nem könnyeket óhajtok hullajtani az atomfizikus úrért, hiszen hosszú idő óta részese és legalábbis közvetett alakítója annak, amivé ez az ország napról napra lett. Pláne nem fogom vélt és valós bűneit vagy érdemeit patikamérlegen méricskélni, már csak azért sem, mert a revolvermédia említett orgánuma sem pazarolt túl sok szót az „Orbán-ellenes tudományos elit” szószólójává kikiáltott Pálinkás szakmaiságának pellengérre állítására.

Ehhez képest – mert ennyi telik az ő értelmiségi kútfejükből – abba kapaszkodtak bele az összes végtagjukkal, hogy a CEU-botrány idején Pálinkás „nyíltan szembefordult a kormánnyal”. Fideszül és lakájmédiául: nyilvánosan megvédte Soros Györgyöt és egyetemét, behódolt Soros Györgynek. Pusztán azzal, hogy szóvá merte tenni: a kormányzat vonatkozó intézkedései (magyarul: a CEU ellehetetlenítése) az egyetemi és akadémiai közösség egy jelentős részében nem találtak pozitív fogadtatásra.

A PS nevű szennylap értékelése szerint bár jelentős nemzetközi nyomás nehezedett Pálinkásra is, meg más kormánytisztviselőkre is, de Pálinkással szemben mások kibírták és nem hódoltak be Soros embereinek. Az április közepén fogant iromány slusszpoénja pedig:

Szakemberek szerint hasznosabb lenne olyan embereket előtérbe helyezni, akik a kormányzati feladatok elvégzését tartják elsődlegesnek, és nem igyekeznek mindenáron a „nemzetközi tudományos közvélemény” elvárásainak megfelelni.

Soha nem fogjuk megtudni, hogy név szerint kik azok a szakemberek, akik szerint hasznosabb a feltétlen kormányzati seggnyalás, bólogatás és egyetértés, mint a tudományos aktivitás és a szakmaiság. Szórakoztató lenne, ha nem volna sírnivaló, hogy miközben ők maguk is tisztában vannak vele: a magyar tudományos elit tekintélyes része Orbán-ellenes (mi más lehetne a pörköltben tocsogó focialista kereszténység közmunka alakú országában?), a tudományról is csak vörösben, narancsban, balliberális, illiberális, jobb- és baloldali, hazafi, hazaáruló terminusokban képesek gondolkodni. Ezek a középkategóriás felszopómunkások hiszik és vallják és el is mondják, le is írják, hogy a tudomány nem egyetemes, hogy van a hazafias, magyar tudomány, és van egy ezzel szemben álló Orbán-ellenes, nemzetközi tudomány (és közvélemény). Aki tehát tudományos szakemberként, akadémikusként nem ért egyet Soros boszorkányüldözésével, az azért teszi, mert Orbán-ellenes.

Tehát Pálinkásnak az simán megbocsátható lett volna, hogy az akadémiai köröknek nyomta a pénzt, amiből az alapkutatást finanszírozták, amelynek a gazdaság modernizációjára kifejtett hatása minimális – erre utalnak a derék betanított munkások is. Az viszont aligha megbocsátható, hogy egy értelmiségi, hívják azt bárhogyan is, szembemenjen Orbán Viktor akaratával, esetleg beszóljon neki, hogy amit tesz, az nincs rendben. Ha pedig szembemegy, akkor takarodnia kell, és mint megtudtuk, nem kár érte, jönnek újak.

Azt azért látni kell, hogy egyfelől ezek a kilóra felvásárolt orgánumok kiválóan végzik a dolgukat és bőven meghálálják a beléjük helyezett közpénzmilliókat, milliárdokat. Hálából simán elvégzik a mocskos munkát, amihez a bátor államvezetés nem adja a nevét. Másfelől az is elég tisztán látszik, hogy micsoda reménytelen szellemi állapotban vannak ezek az Orbán-pártiságot az értelmiségi mivolttal összekeverő percemeberek. Aki azt kérik ki maguknak, hogy őket nem tekintik értelmiségieknek, holott pedig micsoda színvonalat képviselnek.

Jó, persze azt eddig is tudtuk, hogy nem irigylésre méltó azoknak az élete, akik egyszer ebbe a kontraszelektált káderekkel kipárnázott körbe bekerültek. Ugyanis ebben az Orbán köré épülő világban a feltétlen tányérnyalás ab ovo kizárja az önálló gondolatok megfogalmazásának lehetőségét. Aki egyszer elköteleződött Orbán mellett, annak tudomásul kell vennie, hogy itt nem kell okosabbnak lenni, mint a főnök, a segg-, talp- és tányérnyalási teljesítmény viszi elébb a világot.

Nem vagyunk megrökönyödve, hiszen nem Pálinkás az első, aki jobboldali-keresztény-konzervatív értelmiségiként szembehelyezkedett a központi ukázzal (Mellár, Jeszenszky, Bod Péter Ákos, Csaba László, hadd ne soroljam) és különvéleményt fogalmazott meg. Valamennyiükbe páros lábbal szállt bele a hatalom és csatolt verőlegényei, kegyvesztettekké váltak és velük törölték fel a félművelt tahók együttműködési rendszerének padlóját.

Ez a történet sem Pálinkásról szól, hanem a hatalom természetrajzáról, és arról, hogy a fülkeforradalom szűnni nem akaró mámora felzabál mindent maga körül. Ez nem csak a jobboldali értelmiségre igaz, hanem az egész országra. Van aki önként megy, van akit fröcsögve elüldöznek. Maradnak a Patyi Andrások meg az Ókovács Szilveszterek megalázkodni, meghunyászkodni a felcsúti trágyaszag előtt. És maradnak a jól fizetett segédmunkások, akik az örök áldozat szerepéből védik a mundér rég eljátszott becsületét. És jönnek a Káslerek, a valamihez is értő szakemberek helyett a tudományos-fantasztikus összeesküvés-elméletek hívei, szakpolitikusok helyett az alufólia sisak alá szorult agyú tenyérjósok és bigott félenalfabéták, az intellektus helyett a primitív csordaszellem. Ez ennyi.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.