Augusztus 20,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A kétharmados dicsőségbe beleszédült, évtizedes víziókkal sújtott pörköltzabálók elitje

– Szeretnék bemenni, kérem szépen. – Kásler Miklós humánerőforrás

– Köszönnyük, köszöm szépen. Nagyon köszönöm, nagyon köszönöm. – Schmidt Mária NER-ideológus

– Jó napot kívánok! Lesz szíves arrébb menni? – Kövér László, megélhetésileg tapló országgyűlési elnök

– Nem nyilatkozom önöknek (Hír TV – szerk.), önöknek se. – Fazekas Sándor lefokozott mezőgazdasági hungarikum

– Tíz éve járok ide és mindig abban reménykedem, hogy van valami olyan kérdés, ami értelmes, ami engem érdekel, és amire szívesen válaszolok. (…) Ezek nem jó kérdések. (…) Intellektuálisabbnak kéne lenni. – Kerényi Imre közjogi gondolkodónak csúfolt pitypangnyílás-szakértő

– Nincs miről beszélgetnünk. Tehát előbb meg kéne tanulni, hogy mi az a korrekt újságírás, és akkor utána lehet beszélgetni. Nézzen utána az ifjú hölgy! (annak, hogy mi korrekt újságírás – szerk.) – Rákay Kétmillió Philip

Újra itt tartunk? Tényleg, tehát hogy újra ez a produkció, amit elő tudnak adni? Tehát ez annyira… én nem értem. Tehát ez a bokorból előugrós műfaj ez… mindenki tudja, aki ismer, hogy ez nem az én világom igazából, mer’ semmi értelme. Ugyanis bármit mond az ember, mindig ugyanaz az egy-két mondat kerül be, aminek szerintem az égvilágon semmi értelme. Az az alapvető baj, hogy teljesen mást gondolunk dolgokról, meg mást gondolunk a világról, meg mást gondolunk fogalmakról. Tehát nincs miről beszélgetnünk. Akkor nem értékeli nekünk a kormány munkáját? – Nem szívesen. Az Indexnek? Mér’ értékelném? – Rákay Mégegyszerbüdösbunkó Philip

– Az Indextől vannak? Sok sikert kívánok a munkájukhoz! – Bajkai István, közpénzen kampányoló Orbán-ügyvéd

– Honnan jött? – Az Indextől vagyunk. – Sajnos nem nyilatkozom önöknek. – Arról se, hogy az Index mikor mehet be Fradi-meccsekre esetleg? A jövőben ez megváltozhat? – Változhatna, hogyha tudnának viselkedni. De mivel nem tudnak viselkedni, ezért… – Ön szerint nincs jogunk ott lenni a sajtópáholyban, mint minden más sajtónak? – Szerintem nincs.

(…)

– Köszönöm szépen, de önöknek (24.hu – szerk.) sem szeretnék nyilatkozni. (…) Hát mert ma nincs kedvem. Majd hogyha lesz olyan alkalom, akkor fogunk erre sort keríteni.  – Kubatov Gábor, fideszes verőember

– Kérem, hogy figyeljenek arra, amit mondunk, az mindig sokkal hasznosabb, mint megpróbálni valamit beleolvasni, vagy kiolvasni ebből. – Kovács Desikerült? Zoltán megbukni képtelen kormányszóhurcoló és szelektív memóriával rendelkező Soros-CEU-ügynök

Szerintem erről a témáról nem lehet eleget beszélni, úgyhogy a teljesség és a gondos körültekintés igényével összefoglaltam, mit bírt magából kipréselni az ország krémjének tejszínhabja a vasárnapi kötcsei köldöknéző rituálé előtt, midőn a fenti röfögések kíséretében átverekedték magukat a mélyen megvetett, lenézett, félrelökött, kioktatott, nem propagandára berendezkedett sajtó munkatársain.

Kivéve persze az egyélőistent, akit olyan közel pakoltak le a nyilvánosság elől gondosan elszigetelt Dobozy kúria bejáratához, hogy a hanyag – Ők a barátaink? – Balog Zoltánnak címzett, az újságírók felé mutogatással nyakonöntött gúnyos kérdés után verőemberei gyűrűjében azonnal el is iszkolhatott a fel sem tett kérdések elől. Őfelségét, a nép egyszerű gyermekét, a plebejus migránsverőt meg sem lehet közelíteni.

Jó újra meg újra szembesülni vele: ez az ország krémje, az alaptörvényileg garantált magyar sajtószabadság és sokszínűség védőszentjeinek tudatrepedt csürhéje. A kétharmados dicsőségbe beleszédült, évtizedes víziókkal és lázálmokkal sújtott pörköltzabálók elitje. Akik a Mit vár a következő négyéves ciklustól? egyszerű, egydimenziós, ám az újabb kétharmados felhatalmazás okán nagyon is közérdeklődésre számot tartó kérdést csuklóból sértésnek veszik. Akik a felvásárolt médiájuk hátszelében is lépten-nyomon rettegnek a még megmaradt, valódi kérdéseket feszegető sajtótól, és teljesen indokolt frusztrációjukat folyamatosan felsőbbrendű, kioktató személyeskedéssel kompenzálják. Nekik, a közpénzből hízó holdudvarnak derogál a nyilvánosság.

Ahelyett, hogy többé-kevésbé érthető dühünket azzal próbálnánk elütni, hogy az újságírókat ostoroznánk, hogy mi a francnak kellett megint odamenniük, hát hiszen pontosan tudják, kik ezek, miről pofáznak, mennyire kiszámíthatóan bunkók és gátlástalan gecik, ne feledjük, hogy ezek itt a nyilvánosság utolsó foszlányai. Szerintem ez egy árnyalattal fontosabb kérdés, mint a kívül rekedtek, hülyének nézettek, sokadszorra megalázottak derűs nyugalmával azon lamentálni, hogy a hagyományosan gyűrött miniszterelnöki igénytelenség árnyékában kinek sikerült a leginkább emberhez méltó módon felöltözni.

A darabjaiban fetrengő ellenzéktől nincs félnivalójuk. Európa tehetetlenül néz, se köpni, se nyelni nem tud évek óta, pedig már az illiberalizmust is régi vágású kereszténydemokrata takonyra cserélték. A civilek és a bíróságok eltaposása az előbbi két oknál fogva (is) sínen van. Már csak az egyre zsugorodó (igen, most azon megy a tapsikolás, hogy eladó a Hír TV) nyilvánosság zavarja meg őket az ország pörkölt gyanánt való felzabálásban. Azt üzenik teli pofával, sértődötten, nagyképűen toporzékolva, hogy aki nem azt gondolja a világ dolgairól, amit ők gondolnak, az nem csak hogy intellektuálisan alultáplált, annak nem csak hogy kérdezni nincs joga, de nagyjából létezni se.

Eddig tartott körülbelül a kétharmaddal a háromharmadot szolgálni nemes miniszterelnöki vállalás. Ami már abban a pillanatban is hazugság volt, ahogy kimondatott. De amikor naponta üzenik és nyomják bele a pofánkba, hogy csak a szolgamédiát hajlandóak emberszámba venni, csak azokkal hajlandóak egyáltalán szóbaállni, akik velük egy platformon állnak, csak azokat akarják képviselni, akik rájuk szavaztak és a strómanok kezére játszott propagandával táplálkoznak, akkor valójában mindazokat pofánrúgják, akik számára nem az Origo-Magyar Idők tengely a hiteles tájékozódási forrás. Ők pedig vannak legalább annyian, mint azok, akik a Fideszre szavaztak.

Rögzítsük ezredszerre is: amikor Kubatovnak nincs kedve válaszolni, amikor Kerényi unja a számára nem elég intellektuális kérdéseket, amikor Schmidt Mária feltett kezekkel köszönömözve rohan a kamera elől, amikor a kormányszóvivő válasz helyett újságírásból oktat és irányt mutat, hogy mit hogyan kéne csinálni, hogy megtűrt lehessen egy újságíró, amikor Kövér szimbolikusan ellöki az útból a számára ellenséget jelentő sajtómunkást, akkor nem az újságírót köpik le, hanem mindenki mást is. Amikor nem hajlandóak tudomásul venni, hogy a közpénzből hereverézés magában foglalja az elszámolási kötelezettséget is azok felé, akik tudni szeretnék: mégis milyen terveik vannak a következő négy évben, melyek azok a szigorúan titkos csapásirányok, amelyek csak azokra tartoznak, akik odaférnek Németh Szilárd vályúja köré, akkor az egyharmadot és a kétharmadot egyaránt pofán okádják.

Ezek az alakok nem azért vannak ott, ahol vannak, hogy minősítgessék az újságírói kérdéseket, hogy erkölcsi előadásokat tartsanak a helyes viselkedésről, hogy kikérjék maguknak, hogy nekik sürgős feladatuk van és nem érnek rá. Ezek az alakok nem az újságírókért vannak, nem az újságíróknak tesznek szívességet, amikor méltóztatnak megállni egy szóra.

Ameddig ebben az országban akár egyetlen olyan ember is van, aki helyesli ezt a tempót, aki éljenzi, hogy a kétharmados felhatalmazás jegyében a bálványai már megint milyen szépen feltörölték a NER padlóját a médiamunkással (aki egyébként is hogy néz ki), ameddig nem magától értetődő, hogy a politikai elitnek nem tartozik a munkaköri leírásába a sajtó megalázása, ellenben kutyakötelessége érdemben válaszolni mindent feltett kérdésre (különben az újságírónak van joga elhajtani a vérbe a mellébeszélő, menekülő szereptévesztett polcra került emberi selejtet, pontosan úgy, ahogy az ITV újságírója a brit védelmi minisztert), addig ez az ország menetel az egypártrendszeren alapuló elnyomás felé. Keresztény magyarságától mámorosra butulva.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.