Október 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ezekkel soha

Ma van a nemzeti összetartozás napja. Tudom, mert ott van a kormány közösségi propagandaoldalán szép nagy betűkkel és még Németh Szilárd, a Nemzet Gulyáságyúja is kipakolta a saját ablakocskájába mára virradóra. Jó. Tartozzunk össze mi nemzetileg. De én válogatós vagyok (mint a legtöbb liberálnácifeministagenderálértelmiségi), nem óhajtok mindenféle népséggel összetartozni. Se nemzetileg, se sehogy. Nézzük, mi az iránymutatás fideszileg:

Mi magyarok – határon innen és túl – ma a Nemzeti Összetartozás Napját ünnepeljük. Minél erősebb a nemzeti összetartozás, annál erősebb Magyarország. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Ha jól emlékszem, most van az, hogy talpaink egymáshoz érnek a nemzeti barackfa alatt. A halszagban. Az idei Nagy Nemzeti Megváltó Mindenkitmeggyőző Összeborulási Slágergyanús Nótát én még nem hallottam. Szerencsére, mármint részemről a szerencse.

Tehát az a kérdés, hogy kivel akarok én összetartozni. Kezdjük határon túl. Mondjuk azokkal, akik a valóság ismerete nélkül ünneplőbe öltözve szavaznak olyasmiről, ami őket sem törvényileg, sem személyesen nem érinti. De ők úgy érzik, minden joguk megvan ahhoz, hogy beleszóljanak mások életébe, döntést hozzanak valamiről, amiből ők csupán annyit érzékelnek, hogy bőven csorog a támogatás, babakötvény, mifene. Tehát nekik jó, akik itt élnek, azok meg magukra vessenek. Velük nem akarok összetartozni. Azokkal sem, akik némi pénzért átvonaglanak a határon szavazni, miközben még csak a nyelvet se beszélik. És azokkal se akarok összetartozni, akik mindezt lehetővé teszik, megszervezik, pénzelik.

Nézzük, mi történt az összetartozás előestéjén. Dányban, a cigánytelepen a Bagázs Egyesület – a Prezi munkatársaival és a helyi romákkal közösen – bekerített egy telket, amit az önkormányzattól kaptak és konténeriskolát fognak oda építeni. Mégpedig azért, hogy tanítsák a helyieket, hogy segítsenek kivergődni a reménytelen nyomorból. Nem segélyekkel, oktatással. És nem egyszeri felbuzdulás ez, a közeli Bagon már nyolc éve működtetnek egy ilyen iskolát. Teszik ezt úgy, hogy tudják, a valódi eredmények csak hosszútávon fognak megmutatkozni, nem a jövő héten villoghatnak a sikerekkel az országos médiában.

Ugyanekkor az ország egy másik részén – Kötcsén – az ország kivételezettjei gyűltek össze kondéros birkafőzésre, pörköltzsíros nagy zabára, elégedett röfögésre. Úgy dongták körül Minden Döntések Urát, mint a legyek szokták azt körüldongani, ami ínycsiklandó számukra. Mondanám örömmel, hogy némelyikük kissé habókos, gyerekes világlátással és naiv elképzelésekkel. Mondanám, de nem mondom, mert hazudni nem szokásom. Gyakorló elmebetegekről beszélhetünk, mindentől – a valóságtól és a racionalitástól, de még az emberségtől is – elrugaszkodott hagymázas elképzelésekkel. És telhetetlen, mohó, félművelt, felkapaszkodott tahókról beszélhetünk, akiknek egy része már megtanult késsel-villával enni, más része marokra fogva zabálja a birkacombot, kanállal falja a rántott húst és a kristálypohár szélén vastag zsírfoltot hagy, amikor belelefetyel a minőségi vörösborba.

Kivel akarnék én összetartozni? Az Európa Jövendő Urát alakító kisemberrel és a kondér körül gyülekezőkkel? Polgári Piknik. Hogyne. Csupa polgár van ott. Sőt, az összes polgár ott van, csak a jobbágyok maradtak le a nagy zabáról.

Velük tartozom össze, vagy az asszonnyal, aki megrokkant, elveszítette a férjét és most elveszíti az otthonát is, mert nem tudja fizetni a hitele törlesztőjét, ami a sokszorosára emelkedett, miközben az asszony a rokkantak csodás világát volt kénytelen felfedezni? De nincs segítség. Kell a pénz a pörköltzsírra és a kristálypohárra polgáréknak.

Kivel tartozom össze? Azokkal a százezrekkel, akik más országokban találták meg a jövőjüket, vagy azokkal a százezrekkel, akik itthon masíroznak a békemenet felemelő, nemzetmegtartó boldogságában? Azokkal tartozom össze, akik görcsbe rándult emberséggel irtanának mindenkit, aki nem fér bele a keresztény értékrendjükbe, vagy azokkal, akik tenni akarnak a gyűlölet ellen?

Nem bonyolult kérdések ezek, a válasz egyértelmű. Örömmel mondanám, hogy nincs közöm a kondér körül gyülekezőkhöz, de nem mondhatom. Van hozzájuk közöm. Az én hibám is, hogy ott böfögnek öblöseket, ahelyett, hogy valamelyik lepusztult faluban építenék az iskolát, csinos egyenruhában, őrök felügyelete mellett. Ez az idő is el fog jönni. De addig nincs és soha nem is lesz olyan pillanata az életemnek, amikor össze akarnék tartozni. Ezekkel soha.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.