Október 15,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Minél jobban féltik a koncot egymástól, és közösen félnek a néptől, annál több besúgóra van szükségük

kelemen.mikes@netkavezoabujdosokhoz.tekirdag.tr

Tárgy: Besúgó

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Rosszkor szólt kend. Most aztán jól elvágta magát, nekünk meg megásta a gödröt. Ennek az istennek az idejében meg se próbáljon hazajönni! Pedig a tata unásig nyomta kendnek; „Nem az a baj, hogy megöregszik az ember. Az a baj, hogy időarányosan nem hülyül hozzá, hanem emlékezik!”

Kenddel meg főleg az a baj, hogy még emlékeztet is. Pontosabban a nemzeti emlékezetként tetszelgő udvari krónikásokkal ellentétben kend leragad botor módon a tényeknél. Ez öreg hiba. Már a nagyi is üzente kendnek, ha becsókolja a kenetteljes dumát és tovább adja, akkor hazafi, ha kételkedik, pláne ellentmond, cáfol, akkor „politikai aktivista” és máris fűrészeli maga alatt a hokedli lábát, nekünk meg postázza a selyemzsinórt, mint a szultán a leselejtezett nagyvezírnek. Érti?

Nehéz kenddel nagyon (várjon, mindjárt írom, csak hosszú, meg nem magyarul van) az interaktív kommunikáció!

Amint kend is írja: „A’ való, hogy a nyelvek nem tudása is okozhatja a hozzánk való idegenséget, mert csak nem lehetünk olyan jó szívvel ahhoz, akivel nem tudunk beszélni.” Kend a szent Biblia fordításába, és a valósághajlító kereszténydemokratikusan magyaros értelmezésébe is beleköt és ennek ellenére haza akar jönni. Ilyen felfogással: „egy kereszténynek nem a kövér földet kell suhajtani, hanem a kegyelemmel való teljes szívet, hogy ne a földje, hanem a szíve teremjen bőv gyümölcsöt.” Ezzel a szemlélettel nem lesz kend felügyelő bizottsági tag a püspök úr territóriumában, se a Matolcsy-féle alapítványokban, de még vízimentő se valamelyik új csilivili foci stadionban.

És akkor miből fog élni? Itt a népesség harmada a létminimum alatt vegetál, ezért hivatalosan nincs létminimum számítás. Ettől az alamizsnás keresztényi döntéstől máris emelkedett az életszínvonal. Kend amilyen göthös a jó módban, itt a rosszban nem sokáig vegetálna. Pedig – mint írja – elméletileg tisztában van a kereszténydemokrácia lényegével:

„A gazdag akkor eszik, mikor akarja, és a szegény mikor kaphatja.” Írja ezt kend a jólétből, nyugalomból, háromféle nációból való szomszédsággal a negyedik nemzet házigazda török földjén. Ráadásul a néppárti többséget garantáló földalapú támogatásokról fogalma sincs kendnek. Meg arról se, hogy idehaza az elnyomórendszer váltás óta a gyerekek egy része megfelelési kényszerből nem szeret reggelizni. Önszántukból böjtölve csuda nagy kereszténynek készülnek. Csak egyházi iskolába akarnak járni. Mély megbánást tanúsítva folyvást gyónnak, mert szegénynek születtek, és mivel a szentelt ostyát csak éhgyomorra vehetik magukhoz, örökös készenlétben állnak az áldozásra. Szükségből képviseletükben a KDNP és a Zsuzsi néni csipeget ezt–azt néhány millióért, de csak az íze miatt.

És miközben kend ilyen csacskaságokon vetyeng, és kiidegeli a rokonságot idehaza, csak úgy – mondhatni mellesleg – ránk hozza a frászt! Vegye már észre, hogy a fejünkre hozza a bajt! Ilyet írni ide, pont most! Mikor már mindenki úgy tudja, hogy a Kádár találta ki a magyar besúgó rendszert és ez az ügynökösdi kommunista tákolmány (meg a Soros)!

Miért nem tud kend nyugton maradni? Mennyivel lett most jobb nekünk, hogy most már a kend jóvoltából tudjuk, hogy a ferences rendi szerzetes és áldozó pap Martinovics, akit tatáéknak jakobinus mártírként kellett tisztelniünk, az császári titkos ügynök volt? „Áldásos” működésének köszönhetően korlátozhatta a császár a magyar sajtószabadságot. Na, jó, nem ilyen mértéktelenül korlátozta, mint most, de hát akkor abszolutizmus volt, meg osztrák gyarmat voltunk, ami ugye nem adott teljesen szabad kezet a császárnak.

Vagy felhozza kend ezt a Veesenmayert! Aki 1943-ban, mint egy rendes multi cég (a Standard Villamossági Társaság) igazgatója Hitler külügyminiszterének a magyarok kezelésére a „mézesmadzag és korbács” módszert javasolta, és kend szerint a németek a mai napig tartják is magukat ehhez a tanácshoz.

Azt meg aztán végképpen nem kellett volna megírnia, hogy miket írt, meg mondott rólunk. Most fésülködtem, de már ismét égnek áll a hajam ezért visszakérdezek, hogy tényleg 1943-ban, és tényleg ő írta: „magyar küldetés nem volt és nincs” „felfuvalkodott szólamok” „ A jelenlegi magyar külpolitika és propaganda olyan alakot öltött, amely a birodalom állandó, burkolt provokációját mutatja”.  Most ha még másoknak is kifecsegi kend, hogy „ az úgynevezett udvari zsidók megkímélésére” ígéretet tett Horthynak, akkor megint folt esik nagy nemzeti múltunk szemérmén.

Végkép kampec nekünk, ha kitudódik, hogy ez a született antikommunista úriember a nürnbergi perben lazán benyögte: „besúgók népe a magyar”. (Mára már tudjuk, hogy a Soros megírta neki egy cetlin, hogy ezt mondja, mert nagyon pikkel a magyarokra, mert egy letelepedési kötvényes migráns svábról nevezték el a felcsúti stadiont és töpörtyűs pogácsába sütve becsempésztette a kóterbe, és ahogy ezt mondta egyből ki is engedték a börtönből, mert a nürnbergi vircsaft is a zsebében van és a Tündi néni Alaptörvény módosítás nélkül nem tudta kordában tartani a bírákat.)

Mindezekre hivatkozva kend azt állítja, hogy a besúgó, az minálunk jól fizető közalkalmazotti állás időtlen idők óta. Nem OKJ-s szakma, hanem hivatás, mit hivatás, küldetés! Minél jobban féltik a hatalombirtoklók a koncot egymástól, és közösen félnek a néptől, annál több besúgóra van szükségük. Írja ezt kend nekünk most és borzasztó bölcsnek, előrelátónak, meg gondoskodónak hiszi kend magát. A valóságban meg azt éri el vele, hogy a pártállam kismillió titkosszolgálata közül valamelyik felplankolja a levelezésünket és máris buktam, mint a búbos vöcsök, mert kiszivárogtatok. Ne mán, ha kérhetem! Sőt egy szót se a selyemhernyókról, se a kínai vasútról a montenegrói bukta miatt. Maradjon kend veszteg. Én is maradok.

Bütyökfalva, 2018. június 2.

Mirtill

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.