Június 20,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ahogy rettegni sem kötelező, úgy vaknak és hülyének lenni sem az

A köztévé egyik műsorába meghívtak egy szakértőt, aki elemezte a spanyolországi helyzetet. Történt ugyanis, hogy a szocialista párt (PSOE) bizalmatlansági indítványt nyújtott be a kormánypárttal szemben. Ezt az indítványt pedig a többség támogatta, így Mariano Rajoy miniszterelnök kénytelen volt elfogadni a vereséget, ezzel lehetőséget adva egy új, Pedro Sanchez (PSOE) vezette kormánynak. Mariano Rajoy vesztét a mérhetetlen korrupció és a katalánokkal szemben mutatott hozzáállása okozta, mely a mai napig megoldatlan probléma.

Noha a spanyolok magukban nyilván dühösek – már azok, akik a lemondatott kormány szimpatizánsai voltak – ez a hétköznapokban mégsem szembetűnő. Nincsenek viták, sem tüntetések. Az emberek elfogadták, hogy ez a demokrácia része, így hát élik tovább az életüket. Na de térjünk is vissza az M1 csatorna által megszólaltatott szakértőhöz, aki elsők között – az MTI híradása szerint legalábbis – a migrációról beszélt, mint megoldandó, veszélyes problémáról.

Domonkos Endre az M1 aktuális csatornán vasárnap ezek közül kiemelte az illegális bevándorlást, ami Spanyolországot erősen érinti Észak-Afrika felől, nagy biztonsági kockázattal.

Hogy Domonkos Endrének megmondták, hogy mit mondjon, vagy pedig az M1 riportere erőszakolta ki belőle ezt a választ, azt nem tudom. Azt viszont állíthatom – lévén hogy itt élek – hogy az illegális bevándorlás soha nem volt és nem is lesz az ország legnagyobb problémája. Hogy mégis miért mondom ezt? Miért nem rettegek én is a bevándorló hordáktól és attól, hogy megerőszakolják asszonyainkat? Talán azért, mert ez itt nem jellemző és soha nem is volt, ugyanis Spanyolország az egyik olyan uniós ország, mely tárt karokkal várja a menekülteket.

Erre tökéletes példa, hogy az ország egyik legfontosabb épületén a Refugees welcome – köszöntjük a menekülteket – felirat lóg már évek óta. Az igaz, hogy az elmúlt évek kormányai egytől egyig korrupt gazemberek voltak, ez mégsem volt képes megváltoztatni az emberek mentalitását. A spanyolok ugyanis, ha valamivel nem értenek egyet, annak hangot adnak. Kimennek az utcára tíz-százezren ha kell és nyomatékosítják mondanivalójukat. Összefognak olyan ügyekért, melyet fontosnak vélnek, legyen bárki az ország élén.

Ehhez pedig – legyen is bármennyire korrupt – kénytelen igazodni a kormányzat. Spanyolország nem tegnap óta viselkedik ilyen módon a menekültekkel, hanem évtizedek óta. Itt ugyanis mindig éltek mások is. Mórok, zsidók, Afrika országaiból érkezők és muszlimok. Itt az emberek nem rettegnek a fejkendős asszonyoktól, sem a fekete-afrikai menekültektől. Nem rettegnek, mert tisztában vannak azzal, hogy nincs mitől rettegni. Ők a jobb élet reményében érkeztek ide, így hát kapnak egy lehetőséget. Ezzel vagy élnek, vagy nem, ez már tőlük függ.

Mint sokszor korábban írtunk róla, a város ahol én is élek, Granada elég speciális. Ugyanis a több évszázados mór megszállás mély nyomokat hagyott a város életében. Pozitív értelemben. Az ország leglátogatottabb látványossága az Alhambra nem egy több száz éves katolikus épület, hanem egy muszlim palota. Az az épület, amiért évente több millióan idelátogatnak, egy másik népcsoport büszkesége. Vagyis pont hogy nem, hiszen nem számít, hogy azt évszázadokkal ezelőtt muszlimok építették, vagy sem, az a granadaiak büszkesége.

Az valóban igaz, hogy elég nagy számban érkeznek Észak-Afrikából menekültek az ország déli határára, ez mégsem okoz akkora gondot, mint amennyire a magyar kormány szeretné, hogy okozzon. Ismét csak Granadával tudok példálózni. Azt biztosan tudom, hogy itt több tucat olyan segélyszervezet van, amely a menekültek elhelyezésével, étkeztetésével és úgy általában a megsegítésükkel foglalkozik. A helyi vöröskereszt – ezt onnan tudom, mert én is jártam oda – ingyenes nyelvórákat boztosít heti szinten, ahol azoknak is szívesen segítenek, akik esetleg sem írni, sem olvasni nem tudnak. Nem vetik meg őket, inkább segítik őket a beilleszkedésben.

Sok afrikai menekült jár le föl az utcákon, hogy kézzel készített ékszereket, táskákat vagy cipőket próbáljanak meg eladni az éppen arra járóknak. Én mióta itt élek, agresszív, esetleg részeg, vagy drogos afrikai menekülttel még nem találkoztam. Viszont találkoztam annál több atomrészeg, bedrogozott bennszülött, fehér európaival London és Brighton belvárosában. Legálisan ott élő, nem menekült, ugyanakkor a társadalomra veszélyes illetőkkel. Nekik nem volt céljuk a beilleszkedés, hisz ők úgy érezték, nekik nem kell, nekik alanyi jogon jár minden és majd a világ igazodik hozzájuk.

Spanyolországban olyan biztonsági kockázatot jelentenek az illegális bevándorlók, hogy én még szinte sehol (Budapestet is beleszámítva) nem éreztem magam ennyire biztonságban mint itt, a muszlimokkal és afrikai bevándorlókkal teli Granadában. A spanyol kormánynak a legnagyobb feladatot nem a menekültek elleni harc jelenti, hanem az, hogy ne lopják szét azt, ami még megmaradt. Ugyanis ha kevesebbet lopnának az ország politikusai, talán több pénz jutna arra is, hogy a munkanélküliek százezreinek újra lehetőséget teremtsenek arra, hogy ismét munkába állhassanak.

Ez pedig igaz a hazai kormányra is. Ugyanis a nem létező menekültekkel – szemben Spanyolországgal – való riogatás helyett, illetve alapvetően a rettegés helyett talán azzal is lehetne foglalkozni, hogy mégis miért hagyjuk, hogy Orbán Viktor és oligarchái a szemünk előtt rabolják szét az országot. Ahogy rettegni sem kötelező, úgy vaknak és hülyének lenni sem az. Ha ellenvéleményünk van, nyissuk ki a szánkat, az talán többet segít, mint hogy kussban hallgatunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.