Június 25,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Világi örömöket tetszenek hajhászni, miközben nemzethalál van?

Kásler Miklós – az ország új Balog Zoltánja – napról-napra képes egyre nagyobb baromságokat nyilatkozni. Ehhez mondjuk már hozzászokhattunk a hazai politika háza tájáról, de mégis. Kásler is felült a kormány csináljunk még több gyermeket, de azonnal vonatára, melynek úgy tűnik, messze még a végállomása. Naponta jön ki valamelyik kormányközeli agytrösztnek a nyilatkozata arról, hogy cserbenhagytuk nemzetünket, amiért nem vállaltunk minimum 3 gyermeket 30 éves korunkig. Ez ugyanis a nemzet megmaradásának alapfeltétele, így aki nem szüli tele az országot – legyen az férfi vagy nő – az bizony hazaáruló.

Lesz erről nemzeti konzultáció, kongresszusok és talán még országjárás is. Ez ugyanis a kormány szerint a bevándorlás mellett a legfontosabb téma idehaza. Valóban. A népességfogyás egy olyan probléma, melyet a fejlett nyugat évtizedek óta próbál megoldani, eddig eredménytelenül. A magyar kormány unortodox módon nem megteremti az alapvető életfeltételeket az érkező gyermekek számára, hanem egyszerűen szülésbe kívánja hajszolni a magyar nőket. Nem érdekes, hogy az életfeltételek egyre kevésbé ideálisak több gyermek felneveléséhez a hazai családok többségében, kellenek a gyerkek és kész. Ez nemzetünk érdeke, melytől semmi sem lehet fontosabb egy igaz magyar számára.

Azt pedig, hogy a valós problémát nem az anyagiak jelentik, Kásler Miklós emberminiszter maga fejtette ki, a tudatlanok millióinak. Álljanak hát itt eme csodálatos ember csodálatos sorai:

Három generációval ezelőtt nagyon gyakoriak voltak a nyolc-tízgyermekes családok. A családfő dolgozott a földeken, a feleség ellátta a háztartást, és gyermeket nevelt, mindezt általában nagy szegénységben. Ez évszázadokon át így volt. Az életszemlélet azóta sokat változott, és sokan egyre inkább azt várták, főleg a kilencvenes évek elején, hogy eljön a jólét, az egyéni szemléletben pedig a pénz és a hatalom, illetve a különböző örömök hajhászása kapott prioritást, a családi, nemzeti, közösségi értékek háttérbe szorultak.

Tehát Kásler szerint régen minden jobb volt. Ugyan régen is szegénység volt, mégis 8-10 gyermeket neveltek fel családonként, szorgalmasan szaporodtak, nem panaszkodtak, és az milyen jó volt már. Nem voltak mocskos álmodozók, sem kapitalisták, akik inkább a McDonaldsban költik el azt a pénzt, amit akár a gyermekük pelenkájára is elkölthetnének. A mai családok ezzel szemben a pénzt és a hatalmat hajhásszák, ahelyett hogy a nemzeti és közösségi értékeket követnék. Hát ezt mégis hogy képzelik? Örömöket tetszenek hajhászni, miközben nemzethalál van? Ezt azért már mégse kéne!

Az, hogy a sok gyermeknek mi volt az oka korábban, nem igazán hiszem hogy sokakat meglepne. Egyrészt elég sűrű volt a gyermekhalálozás, másrészt a fogamzásgátlás sem volt egy igazán elterjedt dolog a hazai szegények körében. Nem azért született tehát annyi gyermek régen, mert akkor annyira szerették őket, ma meg már nem és nem is azért, mert manapság a különböző örömök hajhászása fontosabb. Kásler szimplán baromságokat beszél most is, mint ahogy azt már megtette korábban is.

A valós okok között inkább keresendő az, hogy nem megfelelőek az életkörülmények ahhoz, hogy 30 éves kor előtt gyermeket vállaljanak a hazai családok. Nincs stabil munkahely, ha van, akkor sok esetben a lakáshitel törlesztőjét kell visszafizetni belőle. Ha esetleg maradna is pár ezer forint a hónap végére, abból nem nagyon lehet egy gyermeket felnevelni, pláne nem kettőt vagy hármat. Abban, hogy Orbán Viktor lányai huszonévesen gyermeket szültek, nem kis szerepe van az anyagi helyzetüknek. Nem annak, hogy ők jobban szerettek volna gyermeket, mint a mondjuk már évek óta erről álmodó Ilona Balmazújvárosban. Ilonáéknak azért nincs gyermekük, mert egyszerűen nem tehetik meg. Az pedig, hogy ezért a kormány ezeket a férfiakat és nőket vádolja, csak még nagyobb fájdalmat okoz számukra, hisz nem az ő hibájuk a gyermektelenség.

Az pedig, hogy mennyire nem egyszerű a gyermekvállalás a hazai családok körében, azt a Policy Agenda minap nyilvánosságra hozott felmérése pontosan megmutatja. Magyarországon 3,3 millió ember – vagyis az ország egyharmada – él a létminimum alatt. Hogy ez mégis mit jelent? Azt, hogy 3 300 000 ember él olyan háztartásban, ahol az egy főre jutó bevétel összege nem éri el a havi 90 450 forintot, ahol az alapvető élelmezési, ruházkodási és lakhatási költségek előteremtésén túl a nagy nihil van. Az ország harmada olyan szinten vegetál, hogy ha bármilyen váratlan kiadás (mosógépcsere), vagy átmeneti jövedelemkiesés (betegség okán) lép fel, akkor az alapvető szükségleteken túli igények kielégítésére esély sincs. Ezek után mégis hogy vállalnának gyermeket? Hova, miből?

Emellé jön még az a tény, hogy az oktatás és az egészségügy állapota a harmadik világbeli országokéval vetekszik. Ha a frissen megszületett gyermekünket nem viszi el egy kórházi fertőzés, még mindig nem nyugodhatunk meg, hiszen az oktatási rendszer olyan alacsony színvonalon funkcionál, hogy valós tudás helyett, a gyermekünk előbb fogja megtanulni a bibliát, mintsem ki tudja számolni, mennyi 6×4. Vállaljon gyermeket az, aki megteheti, a kormány meg inkább maradjon kussban és oldja meg a társadalom alapvető problémáit. Kásler Miklósnak pedig a bibliai tízparancsolat értelmezése, valamint az Orbán Viktorért elmondott imák helyett inkább tudományos értekezések és tanulmányok olvasását ajánlanánk. Mert hát mégiscsak egy minisztérium, nem pedig a sarki plébánia vezetésével bízták meg.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.