NEHAZUGGY

Valahol itt lehet elhantolva a nemzeti-polgári ostobaság közpénzen hízlalt ebe

H. Andrea | 2018. Június 2, Szombat | 18:06

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A polgári oldal fontos alapköve, hogy a homoszexualitást nem bünteti sem jogilag, sem kiközösítéssel (igen helyesen), viszont nem is propagálja (szintén helyesen). Ám nem lehet nemzeti cél a homoszexualitás propagálása egy olyan helyzetben, amikor amúgy is csökken/elöregszik a népesség, hazánkat pedig idegen invázió fenyegeti.

Egyszerű lenne annyit írni az év cikkéről, mert véleményem szerint június 2-án ez messze az év cikke (megjelent a Magyar Idők nevű fideszes közpénzportálon tegnap délelőtt), hogy aki ennyit értett meg az Erkel Színház színpadán látható Billy Elliot történetéből, az bármilyen aljasságra képes. Budaházy Edda érdemrendet neki! Milo Yiannopoulos babérkoszorúval!

Mielőtt valaki mindent elsöprő érvként azzal állna elő, hogy dehát ki olvas Magyar Időket, szeretném ünnepélyesen felkérni, kivételesen ne bagatellizálja, hogy több mint kétezer ember érthetően kifejezte ama véleményét: tetszik neki ez a reménytelen, félművelt tahóság.

Tisztázzuk az alapvetést: Lee Hall és a Grammy-díjas Elton John világhírű, díjnyertes darabját, amely a három Oscar-díjra jelölt Billy Elliot című film cselekményén alapul, Szirtes Tamás vitte színpadra, aki olyan névtelen színészekre osztotta a szerepeket, mint Stohl András, Csákányi Eszter, Bencze Ilona vagy Hűvösvölgyi Ildikó.

Ez már önmagában is felháborító az igazi rendszerváltással még adós magyar kultúra vonatkozásában, de itt van még a történet is, ami veszélyesen borzalmas (a minden idők cikke alapján erős kételyeim vannak afelől, hogy az ügyeletes megtekintő és hisztériázó közíró asszony az alapmű ismeretében ment el szörnyűlködni az Erkelbe).

Az 1980-as évek Angliájában járunk, Billy nehéz sorsú családba születik, édesanyja meghalt, szigorú édesapja és bátyja a bányászok kemény életét éli. Az apa azt akarja, hogy a kisfiú bokszolni tanuljon, minthogy generációk óta mindenki ezt a sportot űzte a családban. Billy azonban a bokszedzésen megpillantja a terem másik sarkában folyó balettórát, a mozdulatok varázsa pedig elbűvöli. Olyannyira, hogy minden tiltás, nehézség, viszontagság ellenére balettozni kezd és valóra váltja álmait. A történet nem mellékszála és nem mellékszereplője Michael, Billy meleg barátja. Aki érzelmileg valóban vonzódik Billyhez (aki viszont egyértelműen a lányokhoz vonzódik), ám akinek támogatása nélkülözhetetlen abban, hogy a tehetséges fiú megtalálja az útját a férfiatlannak számító balett világában.

Tekintsünk el attól, hogy igen nagy bizonyossággal kijelenthető: nincs még egy hely a földön, ahol ebből a történetből ivarérett, épeszű ember a penetráns, féktelen melegpropagandát, a liberális propaganda által erőltetett, mára divattá lett másságot bírta volna kiolvasni. Amit azonban ez a szerencsétlen közpénzmunkás – az alapmű ismeretében – összehordott erről a darabról, azt kötelező lesz tankönyvek lapjain mutogatni.

A rendezőt és azt, aki hagyta, hogy bemutassák, nem lenne túlzás megrontással vádolni.
Hogyan történhet meg az, hogy egy ilyen jelentős állami intézmény, mint az Operaház, tökéletesen szembemegy az állam céljaival, és a legérzékenyebb korban lévő, tíz év körüli fiatalok számára készült előadást ilyen penetráns, féktelen melegpropagandára használja fel?
… az Erkel Színház tele volt gyerekkel, akik a következőket láthatták: egy szegény angol bányász fiú foci helyett inkább balettozni szeretne (ez nyilván tipikus!). Ha már balettozik, akkor csak meleg lehet. Ezt abból is tudhatjuk, hogy beletettek egy csomó jelenetet A hattyúk tavából, amiről a műveltebb közönség tudja, hogy erről a problematikáról szól az egész, valószínűleg azért, mert Pjotr Csajkovszkij is meleg volt.
A főszereplő halott édesanyja rendszeresen megjelenik, és csak azt hangsúlyozza, hogy „Merj önmagad lenni”, vagyis persze meleg. Mi más lenne egy anya álma! Hab a tortán, hogy sokszor borzasztó közönséges a darab nyelvezete, állandóan ilyeneket hallunk a gyerekektől, hogy: basszus, szívatás stb.
Kizártnak tartom, hogy Ókovács Szilveszternek ne lenne annyi joga, hogy egyes jeleneteket kihagy egy rendezésből vagy kisebb változtatásokat kér. Ha ez nem lehetséges, akkor nem kell azt a darabot színre vinni!
A legnagyobb baj éppen az, hogy mindez a tudatalattiban hat a gyerekeknél, pont abban a korban, amikor még lehet az irányultságot befolyásolni.
Tudtommal kormányunk (…) a családi boldogulást próbálja meg sok eszközzel és pénzzel elősegíteni, így érthetetlen és tűrhetetlen, hogy egy vezető állami intézmény szembemegy ezzel a szándékkal, és szerencsétlenné tesz jó pár fiatalt, akik maguktól esetleg nem mentek volna ebbe az irányba.

A fenti gondolatok szerzőjének kifinomultan földostoba gondolataival ellentétben szerintem az a legnagyobb baj, amit Edgar fogalmazott meg, miután tegnap közös erővel elolvastuk ezt a cikket. Idézem:

Szerintem az van, hogy pusztul a vidék. Ezért van minden. Régen ezek falubolondja funkciót töltöttek be, de a falvak úgy legatyásodtak, hogy már nem tudják eltartani őket. Orbán gyűjti maga köré mindet. Ez az új szociális háló.

Szerintem is valahol itt lehet elhantolva a nemzeti ostobaság közpénzen hízlalt ebe. Hogy jogilag nem büntetjük, hivatalosan nem üldözzük a melegeket, pedig igény az volna rá. Nem tudom, ki írta ezt a cikket, nem tudom, mikor és hol tört el az illetőben valami, de én még mindig nehezen hiszem el, hogy a polgári oldal időről időre a homoszexualitás – különösen gyerekkorban – fertőző, ragályos mivoltán forgatja az ő bárgyú szemeit. Milo Yiannopoulos ánuszrózsájának kényeztetése közben.

Schmidt Mária és a világ egyik leghíresebb szélsőséges provokátora, Milo Yiannopoulos. Képünk illusztráció (via Facebook/Schmidt Mária)

A mi buzink jó buzi, ha minket éltet, velünk ért egyet, akkor nem a buzisága a lényeg. Ha mi állítjuk rivaldafénybe, hogy buziként a családbarát Orbán-kormányt lefetyelje körbe, akkor az nem buzipropganda, hanem az egyedüli járható út a liberális dekadencia fertőjében. Akkor nem téma a szexuális irányultsága, hiszen a fideszes berkekben agyon ajnározott ripacstrollt a saját homoszexualitása sem akadályozza meg abban, hogy sorstársait aberráltaknak nevezze és ellenük gyűlöletet szítson.

Ez a polgári oldal következetessége. Innen jutnak el oda, hogy egyáltalán mit képzelnek magukról azok a szerzők/rendezők, akik olyan műveket írnak/állítanak színpadra, amelyekben 11 éves kisfiúk foci helyett inkább balettozni szeretnének és meleg barátaik vannak? Hova vezet ez, és miért nézi ezt tátott szájjal a jószándékú kormány, ahelyett, hogy máglyán égetné el Szirtes Tamást, amiért szerencsétlenné teszi és megnyomorítja a fiataljainkat? És a tetejébe még Pjotr Csajkovszkij is meleg volt, ennek tudatában műkedveljék ezután A hattyak tavát, tisztelt polgártársak!

Én meg azt javasolnám, hogy egyenesen tiltsák be a Billy Elliot című musicalt, rohadjon meg Elton John is a Grammy-díjával (pláne, hogy még buzi is)! Rohadjon meg Ókovács Szilveszter is, akinek Fidesz-hűségéhez nem sok kétség férhet, aki ugyan nem buzi, de kissé eltévelyedett a NER-ben. Két éve, amikor a darabot az Állami Operaházban tűzték műsorra, volt pofája olyanokat nyilatkozni, hogy ez nem csak az Opera repertoárját színesíti, meg hogy reményeik szerint a Billy Elliot segít majd szélesebb körben megszerettetni, népszerűsíteni a balett műfaját, és több család dönt úgy, hogy balettórákra járatja a gyerekét.

Balett? Mint önmegvalósítási eszköz? Pláne fiúk esetében? Miről beszélünk, amikor a szófaragó asszony is megmondta, hogy a Merj önmagad lenni! anyai intelem a buziság felvállalására vonatkozik (ismétlem: Billy nem meleg!), és egyáltalán nem azt, hogy akkor is kövesd az álmaidat, ha mindenki más kiröhög ezért. Igen, ők a polgári oldal, akiket az a legritkább esetben sem zavar meg két ilyen fékevesztett őrjöngés között, hogy a hagyományos magyar családokban nem ritkán az alkohol, az erőszak, az iskolázatlanság, a szegénység oltárán válnak szerencsétlenné gyerekek, de epét hánynak attól, hogy szerintük a Billy Elliot a homoszexualitást propagálja.

Nem, tisztelt cikkíró, a Billy Elliot mindent propagál, ami önöktől távol áll és ismeretlen, a homoszexualitást a legkevésbé. Az önerőből önmegvalósítást, az művészet örömét és szépségét, a barátságot (aminek soha nem lehet akadálya, hogy valaki minek születik), az életigenlést, a kemény munka és a tehetség kibontakozásának lehetőségét mind-mind propagálja.

Úgyhogy megnyugtatásul közlöm: bár naponta kapjuk az arcunkba, hogy ebben az országban a kitartó lopás, csalás, hazudozás, gazemberség útján lehet felérni az önmegvalósítás legmagasabb csúcsaira, a legtöbbünkből mégsem lett hazug, rabló gazember. Pont így van ez a melegséggel is. Nem terjed sem cseppfertőzéssel, sem a művészet útján, és pláne nem a liberálisok divatbetegsége, úgyhogy nem kell gyógyítani. Persze ha egy közíró ennyire sötét, mit várjunk a közönségétől, akinek hörög?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!