December 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Van annak persze valami bája, ha lehet megint lóval szántani és megtermelni a krumplit a teraszon

Ez most hosszú lesz egy kicsit, de nem az én bűnöm. Be kellett tennem az idevágó minapi MTI közleményt, mert csak így érthető, amit el szeretnék mondani. Majd igyekszem a mondandómat rövidre fogni.

Közös nyílt levélben szólította fel a brit kormányt hétfőn száznál is több brit mezőgazdasági szövetség annak biztosítására, hogy az ágazat a brit EU-tagság megszűnése után is akadálytalanul alkalmazhasson EU-állampolgárokat.

A brit mezőgazdasági termelők országos uniója (NFU) által szervezett és közzétett felhívás szerint életfontosságú, hogy a szektor a Brexit után is hozzáférjen az állandó és a szezonális EU-munkaerőhöz. A levél szerint ugyanis a nagy-britanniai munkanélküliség országos átlagban is mélységi rekordokon jár, és a brit élelmiszerágazat beszállítói láncolatának jelentős része éppen olyan térségekben működik, amelyekben különösen alacsony a munkanélküliségi ráta.

A kormányhoz intézett nyílt levél szerint ebben a helyzetben a mezőgazdasági ágazat számos üzleti vállalkozása már most is nehezen talál hazai munkaerőt.

 A felhíváshoz csatlakozó agrárszervezetek hangsúlyozzák, hogy a munkafolyamatok automatizálása még hosszabb távon sem lesz képes minden mezőgazdasági feladat ellátására, ráadásul az ilyen jellegű beruházások végrehajtása a magas költségek miatt sok mezőgazdasági vállalkozás számára nehézséget jelent.

A közös levél felhívja a figyelmet arra is, hogy a brit élelmiszer- és italgyártó ágazat rendkívül kiterjedt beszállítói hálózata 3,8 millió embernek ad munkát – ez a nemzetgazdasági szintű alkalmazotti állománynak több mint a 10 százaléka -, éves termelési értéke 112 milliárd font (csaknem 41 ezer milliárd forint), és a brit élelmiszer-, takarmány- és italexport 60 százaléka az Európai Unió piacaira irányul.

Mindezek alapján az ágazat “sürgősséggel felszólítja” a brit kormányt arra, hogy az uniós munkaerő további alkalmazhatóságának biztosítása mellett tegye lehetővé az “akadálytalan, súrlódásmentes” kereskedelem folytatódását is az EU-piacokkal a brit EU-tagság megszűnése után.

A brit agrárszektor nem először tesz közzé hasonló felhívást.

A brit mezőgazdasági termelők uniójának tavalyi éves kongresszusán a szervezet akkori elnöke, Meurig Raymond elmondta: a brit agrárszektornak jelenleg évi 85 ezer, 2021-ben már 90 ezer idénymunkásra lesz szüksége, és e munkavállalók nagyon nagy többsége a kelet-európai EU-országokból érkezik. Raymond szerint ha a brit mezőgazdaság az EU-tagság megszűnése után nem fér hozzá e munkaerőforráshoz, “a földeken fog elrothadni a termés”.

Az utóbbi időben több más brit szakmai szervezet is a külföldi EU-munkaerő szükségességére hívta fel a brit kormány figyelmét a Brexit-tárgyalásokkal kapcsolatban.

A Brit Vendéglátóipari Szövetség (BHA) legutóbbi felhívásában közölte: a brit éttermekben dolgozó felszolgálók 75 százaléka, a szakácsok 25 százaléka, a szállodák takarítási és egyéb fenntartási feladatokat ellátó személyzetének 37 százaléka más EU-tagállamokból érkezett.

 A hét legnagyobb brit építőipari szakmai szervezet nemrégiben közzétett közös felhívásában hangsúlyozta, hogy a brit építőipar munkavállalóinak 12,6 százaléka Nagy-Britannián kívül született, 5,7 százalékuk pedig az Európai Unióba 2004-ben felvett közép- és kelet-európai országokból érkezett.

A közös nyílt levél szerint azonban ez csak az országos átlag, Londonban például 50 százalékhoz közeli a külföldi EU-munkavállalók aránya az építőiparban. (MTI)

Ha emlékszünk még – most eltekintenék a politikai elemzésektől, a háttér szakszerű feltárásától, mivel nem az én dolgom és nem is vagyok szaki – a Brexit igen komoly seggberúgásként ért sokakat. A brit fiatalok jókora része döbbenten állt a történtek előtt, volt, aki nem akarta elhinni sem. De megtörtént, azoknak a többsége, akik elmentek szavazni, az Unióból való kilépés mellett voksolt.

A Brexitre felkapaszkodó Nigel Farage, aki végighaknizta a szigetországot és azt ígérte az embereknek, hogy mennyivel jobb lesz, ha kilépnek az Unióból, a Brexit után délcegen lemondott pártja, a UKIP vezetői posztjáról és köszöni, azóta is jól van. Mostanság ő a magyar propagandamédia sztárja, a hivatkozási alap, aki kiáll Orbán Viktor mellett.

A britek pedig, akik hittek abban, hogy jobb, szabadabb, gazdagabb lesz a szigetország a Brexit után, most csodálkoznak. Mert senki nem mondta el nekik, hogy aki esetleg munkanélküli, az nem azért munkanélküli, mert mások elvették a munkáját. Azt sem mondták el nekik, hogy a gazdaság csak úgy tud működni, ha szabad munkaerő-áramlás van és a piacok is nyitottak. Egyszerűen ilyen ez az évszázad, nem érdemes visszasírni a múltat. Egy zárt gazdaság nem képes azokat a szociális juttatásokat biztosítani, amihez hozzászoktak.

Senki nem mondta el nekik, hogy nem lesznek szabadabbak, mert már most is azok, de majd útlevéllel tudnak csak utazni, tehát kevésbé lesznek szabadok, mint az Unió polgárai. Azt sem mondták el nekik, hogy a gazdaság teljesítménye vissza fog esni, ami inflációval és esetleg az adók emelésével fognak együtt járni.

Az a brit polgár, aki nagy boldogan a kilépés mellett szavazott, mert úgy tudta, hogy akkor ő jobb munkát kaphat, jobban fog menni az üzlete, sikeresebb lesz a vállalkozása, az valószínűleg már rájött, hogy ez nem az ő életében fog bekövetkezni, ha valaha is bekövetkezik.

Britanniában bajban vannak a munkáltatók, mert egyszerűen nincs elég szakember. Az egészségügy, a szociális területek, az építőipar, a mezőgazdaság, a vendéglátóipar komoly gondokkal küzd. És ez még csak a Brexit előszele, még ki sem léptek az Unióból. Azonban hoztak egy döntést és már nincs jelentősége annak, hogy amennyiben ismét népszavazás lenne, annak mi lenne a végeredménye, mert nincs másik népszavazás. Az volt, ami volt. Döntöttek, végig kell csinálni. Akkor is, ha már nem tűnik olyan jó ötletnek. Most lényegében az lenne a kormány dolga, hogy úgy léptesse ki az országot az Unióból, hogy mégse léptesse ki. Nem lesz egyszerű.

A brit gazdaság ki fogja ezt heverni egy idő után, gondolom. Vagy nem. De összeomlani nem fog.

Azonban mi történne mondjuk Magyarországgal, ha Orbán hallgatna Farage bölcs tanácsára és kivinné az országot az Unióból? Bizonyára nem dőlne össze a világ, de nem is borulnánk virágba, az biztos. Van annak persze valami bája, ha lehet megint lóval szántani és megtermelni a krumplit a teraszon, de nem hinném, hogy sokaknak ez az ambíciója. Még nemzetileg sem.

Egyszerűen az van, hogy a világ változik. Célszerű nekünk alkalmazkodni hozzá, mert az hozzánk nem fog. És nem arról beszélek, hogy jöjjenek csak harmadik országokból a bevándorlók, mert nem erről van szó és soha nem is volt szó erről. Aki valóban az életét menti, azon segíteni kell. Ennek a módját az Unió kell, hogy kidolgozza, nem Orbán Viktor. Aki rossz szándékkal jön, azt ki kell szűrni, senki nem akarja, hogy ellenőrizetlen tömegek árasszák el az Uniót. Aki pedig munkáért, a jobb élet reményében szeretne jönni, azt döntsék el a tagországok, hogy az uniós munkavállalókon felül milyen szakmákban hány emberre van szükség.

Egyébként az Unió eddig is erről beszélt. Sőt, minden normális ember erről beszélt. A megoldás persze nem egyszerű és nem egyértelmű, de az biztos, hogy senki nem őrülne bele, ha egy nem egészen tízmilliós kis ország falat húzna maga köré. Csak mi rokkannánk bele, falon belül. Ezt akkor is érdemes végig gondolni, ha jelenleg az a mantra, hogy Orbán imádja az Uniót és dehogyis lépne ki. Ez most valószínűleg így is van, mert addig van értéke őfényességének, ameddig kapun belülről tud rombolni. Ha Oroszország külvárosává teszi az országot, elveszíti az értékét is. De nekünk akkor már mindegy lesz.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.