NEHAZUGGY

Máskor és máshol ezen sikítva lehetne röhögni. Itt és most a jeges veríték futkározik az ember hátán

H. Andrea | 2018. Május 27, Vasárnap | 18:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Bár jószándékú, szerető kollégáim előre szóltak, hogy tudatmódosító szerek elfogyasztása nélkül ne merjem megnézni a magyarok nyila női példánya és a kipusztuló Magyarország főszereplésével készült, majdnem friss szaporodásügyi szentenciákat puffogtató propagandavideót, nem sikerült ellenállnom a kísértésnek. Ezért arra gondoltam, hogy ennek a közel négy perces tömény gyönyörnek az elfogyasztása nyomán keletkezett világvége hangulatomat megosztom másokkal is. Végül is a szenvedés akkor az igazi, ha csoportos.

Először nézzük a nyersanyagot, ami annyira elképesztő, hogy kénytelen vagyok részletesen szemléltetni. Ennyi világbajnok blődséget egy kupacba összegányolni ugyanis megkérdőjelezhetetlen teljesítmény. A Budaházy família egyik illusztris női tagja (az Edda nevű) ezt okádja bele az arcunkba két alufóliasisak alól kikandikáló nemzeti aggodalom között:

Azt gondolod, hogy jó dolog a házasság és elismered, hogy a család a nemzet építőköve, de te nem kérsz belőle?

Jóval elmúltál 30, de még otthon élsz és inkább még buliznál egy kicsit, és különben sem ismersz senkit, akivel összekötnéd az életed?

A házasságkötést inkább másokra bízod?

Nem vállalsz gyermeket, mert azzal sok a gond?

Azt mondod, azért nem kell gyerek, mert félsz, hogy nem tudsz megadni neki mindent, amire szüksége van? Nem inkább attól tartasz, hogy majd magadnak nem tudsz megadni mindent, amire vágysz?

Úgy véled, rendben van az, hogy majd mások gyermekei kitermelik a nyugdíjadat? Gondoltál már arra, hogy te is megöregszel és egy gyermektelen idős ember milyen kiszolgáltatott?

Persze büszke vagy arra, hogy magyarnak születtél, dehát tőlünk nyugatabbra jóval több pénzt kínálnak a munkádért, ezért összecsomagolsz és odébb állsz. Honvágy ide vagy oda.

Itt lenne rád szüksége a hazádnak, de te nyomós érvekkel alátámasztod, mért jobb neked odakint.

Azzal áltatod magad, hogy majd úgy is visszajössz. Elmész, pedig tudod, hogy itt élned, halnod kéne.

Tagja vagy az állatkínzás elleni mozgalomnak? Harcolsz a bébifókák és az elefántok kihalása ellen? A kutyád a kanapén alszik? Küzdesz a tengerimalacok boldogságáért, de nem zavar az abortusz? Nem zavar, hogy naponta száz magzatgyermeket gyilkolunk meg?

Úgy véled, rendben van, hogy mi eldöntjük, hogy mi történjen a testünkben lévő emberi élettel?

Zavar a migráció? Őrjöngsz, hogy afrikai kannibálok árasszák (sic!) el Európát? Úgy véled, látod a bajt és szeretnél tenni ellene? Ez szép. És van egy jó hírem. A migráció elleni harcban te is részt vehetsz. Na, nem úgy, hogy megosztasz egy posztot a Facebookon, hanem a lehető legboldogabb és legegyszerűbb módon: vállalj gyermekeket, akik majd benépesítik a Kárpát-medencét, és nem hagyják, hogy idegenek elfoglalják azt. Enélkül harcias kiállásod üres fecsegés csupán.

Isten, haza, család! Gyermekek, elköteleződés, hűség és felelősségvállalás nélkül nincsen jövőnk! Válj felnőtté és alapíts családot, amely megtart téged és jobbá tesz. Ha minderre nem vagy hajlandó, tudd meg, hogy Hunyadi János, Rákóczi, Kossuth, a kitörés hősei és Tóth Ilonka áldozata is hiábavaló volt, mert a te generációd a kényelem oltárán feláldozta a nemzetet. Egyetlen puskalövés nélkül.

Sajnálom, de tudnod kell: legalább két gyermek világrahozatala nélkül te is okozója vagy Magyarország pusztulásának.

Szükség van rád, nélküled nem fog menni. Magyarország megmaradása rajtad is múlik. Hozz világra még egy magyart!

Meglehetősen nehezemre esik, hogy ezt a – Schmitt Pált megszégyenítő – kamerába imbolygó, belevonagló, fenyegető, lenéző, orrhangon affektáló emberi gyűlöletet, sötétséget és hazug demagógiát elvonatkoztassam a konkrét személytől, de meg fogom próbálni. Bár egyáltalán nem érdektelen, hogy ki ez a Budaházy Györgyhúga Edda nevű istencsapása. Ugyanis egy ilyen hős amazontól, aki évek óta az Orbán-kormány szája íze szerint üvölti, hogy kiszorul a kontinensről az őshonos európai fehér ember, aki hiszi és vallja, hogy az élet nem ismer olyan fogalmakat, mint a tolerancia és a párbeszéd, sőt a tűzparancs is belefér a fehér rassz megmentésébe, aki szerint a melegek deviánsok és a leépülő úthálózat mögött is a népességfogyást – és még véletlenül sem az istentelen kormányzati korrupciót – kell keresni, attól semmi mást nem érdemes elvárni, mint ezt itt.

Ezzel a borzasztó produkcióval nem az a baj, hogy egyesek szerint a főszereplő feje irritáló, és olyan idegtépő, repedt fazék hangfekvésben, esetlenül vergődve teljesíti a feladatot (farmernadrággal, oppardon, szoknyával feldobott díszmagyarban, naná), amire nyilvánvalóan alkalmatlan – amitől az embernek az élettől is elmegy a kedve nem csak a szaporodástól -, hanem minden mással. Azzal, hogy szinte minden állítása (a kötőszavakat leszámítva) hazug, perverz prekoncepciók és összemoshatatlan népi bölcsességek bután összemosott zagyvaléka, ami alighanem életveszélyes. Öl, butít, pusztítja az agysejteket. Nem ösztönöz semmire, legfeljebb arra, hogy az ember összepakolja a cuccát és hátat fordítson ennek a beteg, múltbarévedő agyatlanságnak, amivé ez az ország lett.

Nem értem, mi köze a kanapén alvó kutyának a gyermektelenséghez.

Nem értem, hogy a bébifókák megmentése melyik párhuzamos univerzumban befolyásolja a gyermekvállalást.

Nem értem, miért kötelező érvényű evidencia, amit mindenkinek gondolkodás, mérlegelés nélkül követnie kell, hogy a házasság jó dolog, és gyereket az ember a hazának szül.

Nem értem, hogy a hónaljszagú szaporodásügyi erőfeszítések Eddái, a nemzet önfeláldozó megmentői miből gondolják, hogy az ember azért nemz utódokat, mert különben majd agg korára nem lesz, aki eltartsa. (A nemzeti kormány köztudottan megvédte a nyugdíjakat is, úgyhogy ezen a ponton végképp elbizonytalanodtam.)

Nem értem, hogy miért magától értetődő az, hogy valaki büszke arra, amiért semmit nem tett (hogy magyarnak született). Azt pláne nem értem, hogy a nemzeti büszkeség hogyan függ össze azzal, hogy az ember hol képzeli el az életét.

Nem értem, hogy a tengerimalacok boldogságát hogyan lehet egy lapon emlegetni az abortuszhoz való viszonyulással.

Nem értem, hogy egy állatvédő miért ne lehetne családos, gyermekes, és ha esetleg nem az, akkor azt kinek van joga a szemére hányni.

Nem értem, hogy egészséges, ivarérett kultúrlény hogyan nevezhet más nemzetiségű, bőrszínű, vallású embereket kannibáloknak csak azért, mert más nemzetiségűek, bőrszínűek és vallásúak, miközben elvárja, hogy őt magyarként, fehérbőrű keresztényként azért tiszteljék, mert magyar, mert fehér a bőre és mert keresztény.

Nem értem, hogy a vegyes házasságban született gyerek, akinek értelemszerűen csak az egyik szülője magyar, az beleszámít a nemzeti fajfenntartásba, vagy csak a fajtatiszta jellegért jár az elismerés.

Nem értem, hogy ebben az ostoba szemrehányásokra épülő, minden irányba lesajnáló mocskolódásban hogyan volt pofa zárójelbe tenni az anyákat (akiknek a testéről beszélünk) és úgy általában a gondolkodó, szuverén döntéseket meghozni képes egyéneket, és mindenkit az önzés nevű fertőző betegséggel leírható szánalmas ösztönylényként megbélyegezni.

Az a baj, hogy nem értem, de azt érzékelem, hogy ez az elcseszett érzelmi zsarolás félelmetes így, ahogy van. Ez a szűklátókörű primitívség, ez a valóságtól elrugaszkodott, fenyegetőző mélymagyarság egyenesen elborzasztó. (Aki Ne bántsd a magyart, mert pórul jársz! feliratú, halálfejjel díszített rugdalózót ad a gyerekére, vagy mások gyerekére, az bármilyen aljasságra képes.)

Ennél szarabb ügy, hogy ezek az Eddák még mindig nem értik: abból soha semmi jó nem születik (gyerek pláne nem), amikor egyesek jogot formálnak arra, hogy megmondják, a kettesek az egyetlen életükkel mit kezdjenek, amikor beleugatnak abba, hogy szüljenek-e, vagy ne szüljenek, kit szeressenek, kit gyűlöljenek, és kiért adják oda az életüket hol és mikor. Ezen a videón máskor és máshol ordítva lehetne röhögni. Itt és most viszont a jeges veríték futkározik tőle a hátamon. A Fidesz-kormány legnagyobb gyönyörűségére.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!