Április 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A szar akkor is büdös, ha jobbról és akkor is, ha balról érkezik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Már napok óta tervezem, hogy írok erről. Viszonylag új jelenség, legalábbis ebben a formájában feltétlenül új és olyan, mint a nemzetközi helyzet. Fokozódik. Csak ez nem nemzetközi, hanem háztáji.

Vannak mindenféle időszámítások, mint például Krisztus születése előtt és az után. Ehhez méri az időt a bolygó lakosságának egy része, más része meg máshoz. Az én személyes időszámításom szerint volt a választás előtti idő és van az, amit azóta is élvezhetünk. Már aki élvezi.

A választás előtt az volt, hogy a nem közpénzből élő média általában igyekezett kerülni az ellenzékinek nevezett/hitt/remélt pártok élesebb kritizálását. Ez nem feltétlenül egészséges dolog egyébként, de legalább érthető, hiszen sokan reménykedtünk a változásban és többen azt gondoltuk (én magam is, de ez igaz a szerkesztőség egészre), hogy ne rajtunk múljon akár csak egy szavazat is. Ez persze addig sem jelentette azt, hogy az orbitális baromságokat ne tettük volna szóvá (kaptunk is pofánkra a hívektől), de azért igyekeztünk bízni abban, hogy a pártok összeszedik magukat és képesek lesznek közös erővel változást elérni. Részemről nem volt túlzottan nagy az elvárás, abban bíztam, hogy sikerül megakadályozni a Fidesz kétharmadát.

Nem sikerült. Nem azért, mert az nem lett volna kivitelezhető, hanem azért, mert a jelenlegi ellenzéki pártok semmiféle erőfeszítésre nem voltak hajlandóak, béna, kompromisszumra képtelen masszaként tolongtak a megszerezhető támogatások és pozíciók reményében.

Amit sejtettünk a választás előtt is, de nem akartuk tényként kezelni, az a választás után megkerülhetetlen falként tornyosul előttünk. A jelenlegi ellenzéki pártok a jelenlegi összetételben a hatalmat ismét megszerző Fidesz szövetségesei. Nem áll érdekükben változást elérni és nem is alkalmasak rá. Így nem alkalmasak arra sem, ami a dolguk lenne: az ellenzéki választók képviseletére. Semmi mást nem tudnak és nem is akarnak képviselni, kizárólag a saját érdekeiket.

Azt gondolom, hogy aki valóban változást akar, aki nem óhajtja tétlenül nézni a demokrácia totális leépítését, az szót kell hogy emeljen. És mivel ez a folyamat nem írható kizárólag a Fidesz számlájára, mert egy erős ellenzékkel nem lettek volna képesek ilyen szintű lepusztítására a demokratikus alapjogoknak és még messze nincs vége, még előttünk van az alaptákolmány újbóli módosítása, a gyülekezési törvény tervezett korlátozása, a bíróságok önállóságának teljes felszámolása és ki tudja, mi még, igenis beszélni kell erről.

És beszélni kell a tutiba beülő pártok megkerülhetetlen és egyértelmű felelősségéről, hibáiról és bűneiről is. A napokban láttam egy olvasói hozzászólást (nem csak ez az egy ilyen megközelítés volt, de ez volt az utolsó, ami szembejött), melynek írója felháborodásának adott hangot, hogy már a magát ellenzékinek kikiáltó média is az ellenzéki pártokat mocskolja, ez új divat lett és ne csodálkozzunk, ha ezek után a szavazók úgy gondolják, hogy az összefogni képtelen ellenzék helyett jöjjön ismét Orbán.

Ez tipikusan az a technika, amit fideszék igen jó hatásfokkal alkalmaznak. Nem az a baj, ha valaki lop, csal, hazudik, hanem az, ha beszélünk róla. Nem a tolvaj, csaló, hazug a bűnös, hanem az, aki ezt előásta, leírta. Ezen gondolatmenet mentén nem a jelenlegi parlamenti pártok a felelősek semmiért, sőt, óvni és védeni kell őket, nem szabad kritizálni, mert aki így tesz, az Orbánt erősíti.

Tessék mondani, aki ezt hangoztatja, az komolyan el is hiszi? Meddig kellene még az ágy alá söpörni a szemetet? Hiszen már nem fér oda sem, a szőnyeg alá meg már régen nem fér. Komolyan azt gondolja valaki is, hogy kíméletet érdemelnek azok a pártok, melyek képtelenek voltak az elmúlt nyolc évben bármi értelmeset kiizzadni magukból, de most is boldogan beülnek a Parlamentbe melegedni? Miközben nem győzik egymást ütni?

Mert szerintem legszebb ideje annak, hogy megtisztuljon a politika. A jobboldalnak is meg kellene tisztulnia egyébként, mert a Fidesz véletlenül sem jobboldali párt. Sőt, nem is párt, csak egy érdekközösség. De ameddig a Fidesztől az MSZP-n és a DK-n keresztül az LMP-ig és a Liberálisokig le van fedve a teljes paletta, addig egy jóérzésű ember sem meri magát sem jobboldalinak, sem baloldalinak, sem liberálisnak, sem zöldnek vallani, mert akkor ezekkel azonosítják. Holott ezek az irányzatok, nézetek, nem tudom, hogyan illik nevezni, nem szitokszavak. Mindegyikben van hasznos, jó, szükséges és ha sikerül egy egészséges keveréket alkotni belőlük, az az országnak csak nyereség lehet.

De mi jönne ki abból, ha a fenti pártokat összekevernénk? Na ugye! Bőven itt az ideje, hogy a magukat ellenzéki pártként definiáló csoportosulások vagy teljesen megújuljanak és megtisztuljanak (én erre szinte semmi esélyt nem látok), vagy eltakarodjanak a francba. Nincs miért dédelgetni őket. A szar akkor is büdös, ha jobbról és akkor is, ha balról érkezik. Beszélni kell róla. Ha a kormánypárti politikusoktól elvárunk és számon kérünk egy minimális erkölcsi tartást, akkor az ellenzéki politikusoktól is. Ha a kormánypárti politikusok hülyeséget beszélnek, csinálnak és arról írunk, akkor a másik oldalról is. Ehhez nem kell Soros fizette portálnak lenni, sem árulónak, sem fideszesnek. Csak reálisnak és őszintének. Már tegnap is késő volt ehhez, de tovább nem lehet és nem is szabad halogatni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.