Hacsaknem Blog

Ez április 8-a előtt sem volt vicces, most viszont már egyenesen tragikus

Úgy tűnik, a combos, bicepszes kétharmad és Bannon hátbaveregetése ideálisan emelkedett állapotba hozta a most aktuálisan az 1 milliárdos külön bejáratú apparátus fölé tehénkedő, egyébként mindössze 700 ezer forintnyi saját megtakarítással rendelkező miniszterelnök urat, aki – mivel bokros teendői éppen nem szólították a világ valamely saját taknyában fetrengő szegletébe kardot suhogtatni – megtartotta rendes, pénteki eligazítását a Kossuth rádióban. Könnyen belátható, hogy a magyar nép életminősége jelentősen alacsonyabb volna, ha minden ráérős péntek reggel nem kapná meg a muníciót a kilégzés-belégzés nevű művelet elvégzéséhez.

Természetesen sok érdekes dologról mesélt a miniszterek örökzöld elnöke, de a balsajtó legszebb hagyományait követve (nem!) kiragadom a számomra hírértékű részleteket, hogy tudjuk, jövő péntekig merre nyílik az ajtó a liberális demokrácia kiüresedésének eme vészterhes időszakában.

Először is szeretnék ünnepélyesen hamvakat szórni a fejemre, amiért félreértettem és jó ballibsi szokás szerint félre is magyaráztam (ha nem én, akkor valamelyik kollégám biztosan) a miniszterelnök urat, amikor arról szónokolt, hogy bár a választóktól kapott mandátuma 2022-ig tart, a következő négy év munkáját (munkáját?) egy 2030-ig szóló nagyobb tervbe kell beleilleszteni.

Ezt persze sokan úgy értelmezték, hogy 2030-ig szeretnék miniszterelnök maradni, ami nem egy rossz ötlet, csak az a helyzet, hogy Magyarországon demokrácia van és négyévente választások.

Szerintem sem rossz ötlet, én egyenesen az életfogytot javaslom a miniszterelnöki székkel összefüggésben. Legfeljebb majd addig úgy kell forgatni a köpönyeget és az esetlen, de hasznos pávatánc lépéseit úgy kell kiszámolni, hogy akkor már ne kelljen szarakodni a demokrácia látszatának fenntartásával (látványosan fárasztó pótcselekvés ez a lopás mellett), és akkor már senki nem tehet hányást a szemünkre, amiért az államformánk addigra hivatalosan, papíron is régi vágású, szuverén, diktatórikus jegyeket hordozó klepto-autokrácia lesz. Hagyjuk az ilyen hülyeségeket, hogy Magyarország miniszterelnökét hívhatnák NEMorbánviktornak is.

Most viszont egyelőre még azért is demokrácia van, pláne sőt. Ezt onnan lehet tudni, hogy a miniszterelnököt megbírságolják a kampányban, mert óvodásokkal fotózkodik. Aha. Tehát Orbán szándékosan, tudatosan, előre megfontoltan törvényt szeg (most azt hazudja, hogy a kampányban volt egy vita ebben a kérdésben), majd amikor a nyilvánvaló, főműsoridős jogtalanság miatt az illetékes pártkatona kezét-lábát tördelve a törvényi előírásokat a szent és sérthetetlen miniszterelnök esetében is alkalmazza, akkor ország-világ előtt felmossa vele a padlót, majd a kétharmaddal a zsebében a demokrácia fokmérőjének nevezi, hogy a törvény betűjét alkalomadtán nem csak Soros Györgynek, de neki is be kell tartania. Holott ő a miniszterelnök, tehát ha nem ez történt volna, akkor sem lenne probléma. Aztán visszamegy ugyanoda, jogtipró tette helyszínére és beleröhög a pofánkba: felette nem áll senki, és most már nem is szólhat be még az a szerencsétlen, vérciki Patyi sem, amiért zsenge gyermekeket használ ótvaros politikai céljaira.

De lapozzunk és próbáljunk újra felkapaszkodni a drága nemzetvezető kifizetődő kényszerképzeteinek szellemi csúcsára:

– A „Stop Soroshoz” kapcsolódó alkotmánymódosítási javaslatról úgy fogalmazott: ahhoz, hogy meg lehessen védeni Magyarországot az illegális bevándorlással szemben, új szabályokat kell alkotni, amelyek egyértelműsítik a magyar jogi rendelkezéseket, és képesek a Brüsszelből érkező támadásokat visszaverni.

– A menekültekről, „migránsokról” azt mondta, nem csak úgy maguktól jutnak el a magyar határra, „hanem őket oda vezetik”, jogsegélyt kapnak és segítséget, amely szerinte nemzetbiztonsági kérdés, és nem emberi jogi, ezért meg kell akadályozni, hogy bejussanak az országba, mert az bűncselekmény, hogy behozzák őket ide. A „Stop Soros” a saját bicepszünket is erősíti, és ez a fontos.

– Soros György arra akarja használni a pénzét, hogy különböző szervezeteken keresztül (…) befolyásolja az európai politikát, ráadásul úgy, hogy az a magyaroknak rossz legyen. Ez egy kártékony ember.

– A liberális demokrácia kiüresedett, nem ad választ a kihívásokra, így például a migrációra – ha pedig mégis, akkor helyesnek veszi -, továbbá nem védi meg a határokat, nem erősíti a családokat, nem ismeri el kiemeltként a keresztény kultúrát. Ezért a kereszténydemokráciát kell „elővenni, leporolni, kicsit modernizálni”, ez ugyanis megvéd a migrációval szemben, megvédi a határokat, támogatja a hagyományos, egy férfira és egy nőre épülő családmodellt, a keresztény kultúra megvédését pedig természetesnek tekinti.

– A liberális korszak már rég eltűnt, mindenütt összeomlóban van a demokratikus államforma is, amely teljes kudarcot vallott. Könyörtelen harcot hirdetek ez ellen a kivénhedt társadalmi rend ellen, és ezt a harcot a legrendíthetetlenebb hittel folytatjuk. (…) Ez az állam sohasem fog kapitulálni. Sohasem fogja a megkezdett utat elhagyni, átvészel minden válságot, amelyet még nagyobb erőkifejtéssel pótol.

Jó, bocsánat, többé nem fog előfordulni. Az utolsó passzus véletlenül került a felsorolásba, az valójában nem Orbán Viktortól, hanem Adolf Hitler 1945 januári, utolsó újévi beszédéből származik, és noha bátran meg lehet botránkozni, hogy szentségtörés gyanánt idetettem, nem érdemes. A helyzet már túl van azon, hogy egyszerűen csak aggasztónak nevezzük.

És nem csak azért, mert Orbán Viktor mindennel szemben áll, ami a klasszikus kereszténydemokrácia (leporolt és poros állapotában egyaránt) sajátja. Akár a hatalmi ágak szétválasztásáról, akár a szabadságról (orbánul: emberi jogi handabandák), akár a társadalmi szolidaritásról, akár a szubszidiaritás elvéről, vagy éppen az állami beavatkozás minimalizálásáról van szó. Ezektől olyan távol esik őzavarossága, ami még a tőle megszokott, lábszagú kocsmafilozófáláshoz mérten is gyalázat.

A megélhetési köpönyegforgató, aki még húsz évvel ezelőtt hangosan kimondta, hogy a kereszténydemokrácia és a liberalizmus számos közös értéket vall, ergo ezek az ideológiák nem egymás ellentétei, nem zárják ki és nem semmisítik meg egymást, ma ezzel a dohos rablómesével nyergel át az illiberalizmusról az újabb téveszmére vezéreszmére, amit most éppen kifizetődőnek tűnik puffogtatni. Hogy a kereszténydemokrácia megvédi a hagyományos családot, a nemzeti konzultáció pedig megoldja a demográfiai problémákat. Értelmezhetetlen baromságok katyvasza és akkor is az lenne, ha regnálása óta legalább egyszer kitette volna az asztalra a bizonyítékokat, amelyek szerint Sorosnak a pokol tüzében kellene elégnie azért, mert rosszat akar a magyaroknak.

Április 8-a előtt sem volt vicces, most viszont végképp nem az, ahogyan összemossa a liberális demokráciát (vajon mi a fészkes fenét jelent ez amúgy? a demokrácia természeténél fogva liberális, ami illiberális az meg nem demokrácia) az európai migránspolitikával, és az egészet beleforgatja a Soros-féle ragacsos összeesküvés-elméletébe, miközben a céljai világosak, csak lehetőleg ne azokat nézzük: az egyéni és közösségi szabadságjogok széleskörű csorbítása, amibe már az is belefér, hogy az otthoni zavartalan hereveréjét (a szomszédok nyugalmára hivatkozva!) a szabad véleménynyilvánítás joga fölé helyezi.

Április 8-a előtt sem volt vicces, most viszont egyenesen siralmas, hogy egy nagyon is létező, ám kezelhető (azok az országok, amelyeket valóban érint, plakátolás és hergelés helyett a kezelésével foglalkoznak), de Magyarországon semmiképpen nem kézzelfogható európai problémát nem megoldani, hanem napirenden tartani és lehetőleg eszkalálni akar a brüsszeli támadásokkal szembeni védekezés indokával.

Április 8-a előtt sem volt vicces, most viszont már lesújtóan tragikus, hogy egy olyan országban, ahol a migráció nincs jelen a hétköznapokban (a kórházi fertőzések annál inkább, de majd a tízparancsolat segít, ugye) a közbeszéd és a napi kormánypolitika kizárólag Orbán migránsellenes elmebajától hangos.

Beszéljünk világosan: Orbán Viktor egyszerűen nem hajlandó tiszteletben tartani azokat a követelményeket, amelyeket bármilyen típusú demokrácia támaszt a hatalom vályúi körül sertepertélőkkel szemben. Következésképpen bárminek nevezi az éppen aktuális téveszmét vezéreszmét, amiben tegnap óta hisz, hiába próbál ideológiát gyártani az erkölcsi fertőnek, amiben dagonyázik, a legvéresebb diktátorok legnagyobb európai rajongójának imázsa minden zavaros, félművelt böffentése mögül kilóg.

Beszéljünk világosan: ameddig nem akad egyetlen olyan politikai alkulat sem, amelyik a gyáva, kollaboráns sunnyogás helyett beleáll a migránsozós-sorosozós-hátárvédelmezős agysorvasztó rablómese lebontásába, amelyik kimondja, hogy nem Orbán nemzetállami kerítése és hazugságai fogják megoldani a bevándorlási problémát, ameddig az úgynevezett ellenzék együtt muzsikál ebben a kérdésben Orbánnal csak azért, mert a politikai-társadalmi-filozófiai értelemben analfabéta polgár ezt akarja hallani, addig ez lesz. Addig ezt kell zabálni: hogy a leporolt kereszténydemokrácia megvédi a hagyományos családot, a blőd nemzeti konzultációtól meg több gyerek fog születni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább