Június 20,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az értékteremtő Kövér-Parragh duó

Még tegnap ragadta meg a lelkemet az alábbi MTI közlemény, de valamiért nem sikerült kialudnom a dolgot, úgyhogy beszéljünk országunk két büszke szakmunkásáról, akik pontosan tudják, milyen dolgozni. Főleg úgy dolgozni, hogy az ember ért is ahhoz, amit csinál.

Az értékteremtő szakmunka becsületéről beszélt egyebek melltt az Országgyűlés elnöke pénteken a Parlamentben, ahol az áprilisi XI. Szakma Sztár Fesztivál országos szakmai tanulmányi verseny győzteseit köszöntötték, és átadták a szakmánként első három helyezettnek, felkészítőiknek és tanáraiknak az emléklapot.

Kövér László kiemelte: a XXI. századi tudásalapú társadalomban nem csak a digitális ismeretnek van helye, de szerepe és becsülete van az értékteremtő szakmunkának is.

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke kiemelte, a Szakma Sztár Fesztivál évek óta folyamatosan bővül, az idén 43 szakmában versenyeztek a fiatal szakmunkások, jövőre az agrárium belépésével a szakmák száma közelíti majd az 50-et.
Megismételte korábbi kijelentését: egy jó szakma felér egy diplomával, a munkaerőpiacon jelentős kereslet van a szakképzett munkaerő iránt. (MTI)

Haladjunk sorban. Kövér László, akinek nagyjából hét év alatt sikerült elvégezni az egyetemet. Megközelítőleg fél évig dolgozott az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetében segédmunkatársként. Saját – későbbi – nyilatkozata szerint a segéden van a hangsúly, ő kávét főzött és fénymásolt. Ezt követően, 1987-88 között  a közép-európai társadalmi mozgalmak kutatásával foglalkozott. Vagy legalábbis erre kapott pénzt a Soros-alapítványtól. Azóta pedig főállású politikus (mármint amit ebben az országban így nevezünk), régebben lelkes liberális és demokrata, ma már bőszen komcsizó, habzó szájú konzervatív, nemzeti, de főleg keresztény. Ebből él évtizedek óta, mivel a diplomáját soha nem váltotta szakmai tudásra, gyakorlatot nem szerzett, de így legalább kidobott pénz volt a képzése. Mert akkor még nem kellett fizetni az egyetemi tanulmányokért, az adófizetők állták a számlát.

Az a Kövér László beszél tudásalapú társadalomról, aki a munkaalapú társadalmat hirdeti. Értem. Vagyis nem értem, de nem baj. Abban igaza van, hogy szerepe és becsülete van az értékteremtő szakmunkának is, csak éppen ő erről nagyon keveset tudhat.

A másik szakember pedig Parragh László. Ő szintén jogásznak tanult és szintén pályaelhagyó. Vállalkozóként kereskedett már fürdőszobai felszerelésekkel (mérsékelt sikerrel), majd összehozta a jószerencse Orbán Viktorral, azóta egyik nagyon fontos posztot tölti be a másik után. Ő az a nagytudású ember, aki szerint nyugodtan be lehet zárni a gimnáziumokat, mert azok leginkább csak arra jók, hogy a fiatalok ne szakmunkásképzőbe jelentkezzenek.

Nagyon okos ember ő, kétsége sem lehet senkinek. Hiszen ostoba ember nem tudna kitalálni akkora bölcsességet, hogy egy jó szakma felér egy diplomával. Ezt a kijelentést boncolgassuk egy kicsit. Egyrészt ugye a diploma nem zárja ki eleve azt, hogy mindjárt szakmája is van az embernek. Amennyire tudom, a mérnöki, orvosi, tanári, de még a jogi diplomához is jár szakma, bár ez utóbbiról a fenti urak keveset tudhatnak.

Másrészt egy jó szakmunkás szakma nem ér fel egy diplomával, ahogy egy diploma sem ér fel egy jó szakmunkás szakmával. Ugyanis Parragh úr nem az almát hasonlítja össze a körtével (ismerős okosság?), hanem az almát a csavaralátéttel, a körtét a ventilátorral. Vagy mindkettőt a fékbetéttel, esetleg a légyirtóval. Én például nem igazán szeretném, ha egy jól képzett villanyszerelő végezné a szívműtétemet, ha a hentes tanítaná a gyerekemet, egy villamosmérnök vágná a hajamat, vagy esetleg egy nemzetközi hírű agysebész cserélné ki az elromlott villanykapcsolót a konyhában.

Tudom, hogy a két világ közé szorult urak (diplomával, szakma nélkül, valós munkatapasztalat hiányában) nem pontosan tudnak különbséget tenni a diploma és a szakmunkás bizonyítvány között. Értem, hogy az ő érdekük feltétlenül a szorgalmas (és lehetőleg nem túlságosan tanult, világlátott, önálló gondolkodásra képes) szakmunkás. Csak hát az a helyzet, hogy egy szakmunkás is lehet tájékozott a világ dolgaiban. És egy ilyen szakmunkás eléggé pontosan be tudja látni azt, hogy ahhoz, hogy ő azt a csőkulcsot, csavart, fékbetétet, kapcsolót, csiszolót használni tudja, sőt, hogy a kezébe vegye, azt előbb mindenféle feltalálóknak, mérnököknek, elméleti és gyakorlati kutatóknak ki kellett fejleszteni, megtervezni, megszervezni a gyártást, aztán kerülhet csak a szakmunkás értő kezébe.

Tehát egy jó szakmunkás tisztában van azzal, hogy nem csak az ő munkája értékteremtő, hanem a diplomások munkája is az. Kivéve persze azokat a diplomásokat, akik csak arra használták az egyetemi éveket, hogy jó kapcsolatrendszerre tegyenek szert és azóta is abból élnek. Mert az valóban nem értékteremtés.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.