Augusztus 20,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Most menjetek vissza legelni

Drága barátaim, hölgyeim és uraim! Nemzetem! Alattvalók!

Azért gyűltem itt össze, hogy elmondjam, mi a legfontosabb a mi életünkben, mi az, ami nélkül nincs semmi, amit a magunkénak érezhetnénk. Ez a valami kedves híveim, a szemöldökcsipesz. Már annak idején, amikor őseink úgy döntöttek, hogy elég volt a liberális diktatúrából és megindultak Ázsiából új hazát keresni, akkor is a szemöldökcsipesz volt az, ami utat mutatott, távlatokat nyitott ez előtt a bátor, szorgos nép előtt. A szemöldökcsipesz úgy lángolt a rónán, mint egy útjelző csipkebokor, fényt vitt a szittya puszta árvalányhajas dombjaira és lankáira.

Amikor aztán őseink megpihentek a Duna két partján és a lovak úgy határoztak, hogy itt maradnak, mert van mit legelni, akkor is a szemöldökcsipesz volt a legnagyobb kincsünk. Mert igen, drága barátaim, a lovak döntötték el, hogy itt telepszünk meg és nem megyünk tovább Svájcba. Mert itt elég lapos a talaj, Svájcban meg nem, oda a ló nem tud felmászni. A magyar ember ugyanis már akkor is hallgatott a lovára, egy volt vele, tisztelte és becsülte. Mert a ló már akkor is okosabb volt, mint az, aki rajta ült. Ez azóta sem változott.

Őseink tehát megtelepedtek itt. Mindenki azonnal tisztelni kezdte őket, mert már akkor is keresztények voltak. Sőt, a mi őseink találták fel a kereszténységet. És tudjátok, kedves alattvalók, hogy miért tudták feltalálni? Elmondom. Azért, mert volt szemöldökcsipeszük. Bizony! A szemöldökcsipesz adott nekik erőt és kitartást az évszázadok alatt, hogy kiharcolják nekünk vérrel és verítékkel ezt a gyönyörű hont, ahol bőven terem a birkagulyás és a lángos.

De ha nem lett volna a Szent Ősi Szemöldökcsipesz, akkor ma mi sem lennénk itt. Mert már régen kihaltunk volna, elsodort volna minket a népek áradata, tengere, vihara. De mi szilárdan kapaszkodtunk a szemöldökcsipeszbe, mert tudtuk, igen, barátaim, már akkor is tudtuk, hogy ez az, ami szilárd talajt biztosít a mi szittyaságunknak, ebbe a talajba tudjuk ereszteni a keresztény gyökereinket, amik azóta átszőtték a pusztát és az egész Kárpát-medencét.

Itt leltünk hazára, itt találtuk fel a beszédet, az írást és főleg az olvasást, a C-vitamint, a gyufát és az illiberalizmus nemes eszméjét! Mi, kedves barátaink, mi vagyunk azoknak az ősi lovaknak a leszármazottai. Az évezredek jöttek és mentek, de mi maradtunk. Maradt a délibáb, a karikás ostor és a gémeskút, maradt a marcangoló ősi fájdalom, amiért elvették tőlünk. Hol ezt, hol azt vettek el tőlünk, drága barátaim. De egyvalamit soha, senki nem tudott elvenni. A szemöldökcsipeszünket! Azt megóvtuk az idők viharában, az ellenséges hordák támadásai közepette, tűzön és vízen, tökön és paszulyon keresztül.

És most itt állunk mi, szilaj őseink bivaly utódai, dacosan a zúgó viharba tárjuk szőrös mellkasunkat és együtt kiáltjuk: a szemöldökcsipeszt nem adjuk! Megfogyva bár, de büszkén hirdetjük, hogy minket senki nem győzhet le abban a harcban, ami azt sem tudjuk, miért folyik. Támadhatnak Soros zsoldosai, a brüsszeli bürokraták, vagy akár a sorainkba befurakodott liberális hazaárulók, mi kitartunk a végsőkig!

Igen, barátaim! Mi a múltat akarjuk, a dicső múltat pereljük vissza az igazságtalan sorstól! Mi lóval akarunk szántani, lovagokat és jobbágyokat akarunk, orvosok helyett táltosokat, tanárok helyett papokat. Pallosjogot akarunk és az első éjszaka jogát, egyházi adót és  írástudatlanságot! Gyógyszer helyett ráolvasást, internet helyett postagalambot, mert ez a mi dicső múltunk, ez a büszkeségünk és a jövőnk is ez!

Csak egy, egyetlen egy fontos dolgot jegyezzetek meg, drága alattvalók! A szemöldökcsipeszt! Azt soha, senkinek ne adjátok oda, követelje bár fegyverrel, kérje álnok szavakkal, próbálja elvenni ármánnyal, vagy erővel. A szemöldökcsipesz a mi megtartó erőnk! Ezt soha ne feledjétek! Most menjetek békével!

Micsoda? Hogy a picsába lehet ezt véletlenül felcserélni?! Ezért valaki lakolni fog!

Hé! Hívek, alattvalók! Még egy szóra! Nem szemöldökcsipesz! Meg tudjátok jegyezni? Nem szemöldökcsipesz. Identitás! Arra vigyázzatok!

Most menjetek vissza legelni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.