NEHAZUGGY

Ez az ország nem keresztény állam, a kereszténység folytonos hangoztatása a hatályos magyar törvényekkel is szembe megy

Benedikty Béla | 2018. Május 24, Csütörtök | 15:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Aztán most már tényleg elég ebből a pünkösdi szószaporításból, de valamit még kell mondanom. Éjjel olvastam egy szöveget, nem értettem, gondoltam, álmos vagyok, majd reggel. Reggel sem értettem. Meg most az előbb sem. Olvassák el, hátha megértik, én reménytelennek tartom.

Az eredeti történet lényege a korábbi, biztonságra épülő keretből való kilépés, a kockázatos keretek közé. A mai történés lényege a meglévő keretek demonstratív megerősítése, s a kockázatelhárításra való törekvés. Nem a megtérés, a megszokott felismerés átalakítása a mai pünkösd törekvése, hanem a hagyományos és rutinizált gondolkodás stabilizálása.

Az neki a címe, hogy „Posztpünkösd”. Mint a posztmodern. Azt is nagyon kedvelem, olyan szellemes, azt akarja mondani, hogy nem tudjuk, mi van a modern után. Mondjuk nem csodálom, minthogy azt sem szoktuk tudni, mi a modern. A „poszt” ugye azt jelenti, után. Najó. Nincs elemzés. Csak újabb borzalom.

Néhány évvel ezelőtt említettem már, hogy az osztrák acélgyáros Karl Wittgensteinnek volt két fia, az egyik zongorista, Paul, az ő jobb karját lőtték el az első világháborúban, neki írta Ravel a Zongoraverseny balkézre című valószínűtlen, zseniális művet, a zongorairodalom legkülönlegesebb és egyik legnehezebb darabját. Paulnak az öccse, a filozófus Ludwig írta: „amit el lehet mondani, azt el lehet mondani világosan, amit pedig nem lehet világosan elmondani, arról hallgatni kell”. Ehhez én azt teszem hozzá, hogy aki olyan mondatok előállítására képes, mint ennek a pünkösdi förtelemnek a világra hozója, az egyéb gazemberségre is képes.

Elmorfondíroztam azon a sokszor hangoztatott biztatáson, hogy mindenkinek joga van vallásosnak lenni, és azon, hogy valaki vallásos, abba senkinek nincs joga beleszólni. Igaz. Nagyon igaz mondás. Szerintem zárjuk be az iskolákat. Az összeset. Nemcsak Magyarországon, mindenhol. Az iskola ugyanis nyílt szándékú, bevallott és durva beavatkozás a jognak több paragrafusába, én ebből csak egyet említek: minden gyereknek joga van a tanulatlansághoz. Ez így expressis verbis nincs leírva, de a törvény szelleme szerint ez a jog éppúgy megillet mindenkit, mint az egyén egyéb szabadságjogai, például a szólásszabadság. Sőt, még van egy igazán magas helyről származó iránymutatásunk is (ezeket az „iránymutatásokat” volt időnk megszeretni a létező szocializmusban), valahogy így hangzott: mindenkinek joga van hülyének lenni. Nekem ez is nagyon tetszett, annyira helyesek ezek az ádázul buta emberek, ahogy ilyen proverbiumokat készítenek.

Naszóval, ahogyan ez az ostoba, széthízott főtolvaj is megmondta, semmi értelme egy rakás pénzt kidobni mindenféle tanintézetekre, mindenkinek joga van a tanulatlansághoz. Jó, hát van az a törvény is, hogy meddig tanköteles egy gyerek, de azt ki mondja meg, melyik törvény az elsődleges. A tankötelezettség ugyancsak durva beavatkozás az egyéni szabadságjogokba, tessék törölni. Az első lépéseket pártunk és kormányunk már meg is tette azzal, hogy nagyon helyesen leszállította a tankötelezettség felső határát, ezt már csak folytatni kell, nem érdemes elaprózni, legyen egyből nulla. Mit kell itt erőlködni, nem? Úgyis az a cél, csak még szólni kell majd a brüsszelieknek is. Hogy ők is töröljék a tankötelezettséget. Persze ezáltal sérül az általános hittan, tornaóra és lőgyakorlat, de ezekre könnyen lehet kötelezni a gyerekeket egy sima kétharmadossal.

És akkor lesznek további vallásosaink is. Amihez mindenkinek joga van. Az emberiségnek is joga van ahhoz, hogy a saját fejlődését úgy akadályozza, ahogyan csak bírja. A tendencia ugyan mostanában éppen nem ez, a tudományos, technikai és társadalmi fejlődésben lassan az emberré válás útján nagyobb lépésekkel haladó országokban (mint a minap is említettem) fokozatosan kimúlik a valaha kitalált legpusztítóbb és évszázadokon át hihetetlenül virulens ideológia, a kereszténység, de ezt mi még talán meg tudjuk akadályozni. Egyrészt azzal, hogy olyan írásokat közlünk az egyik leglátogatottabb portálon, mint az a fent idézett, másrészt azzal, hogy még az okos emberek is sietnek mindig megjegyezni, mennyire joga van mindenkinek ragaszkodni a vallásához. Amit most én is sietek ismét megjegyezni. De ha bátortalanul is, azt azért hozzáteszem: ez a jog azzal is együtt jár ugyan, hogy a vallásos ember a templomban (azaz nyilvánosan) gyakorolja ezt a jogát, de azzal nem jár együtt, hogy bárkit megpróbáljon a keresztény hitre téríteni. Ennyinek elégnek kellene lenni, nem? Minden megerőltetés nélkül meg tudnám ugyan indokolni (meg is tettem néhányszor), miért szinte gyógyíthatatlanul káros az emberi társadalom egészére bármilyen vallás, hogy a szekuláris állam létrehozásában mekkora szerepe volt a pénznek, és ez hogyan aránylott a társadalom immunrendszerének működéséhez, de ezt most nem teszem. Arra szorítkozom, hogy hangosan és világosan rögzítsem: ez az ország nem keresztény állam, a kereszténység folytonos hangoztatása a hatályos magyar törvényekkel is szembe megy.

Még egyszer: mindenkinek joga van ahhoz, hogy vallásos legyen, de nincs joga ahhoz, hogy nézeteinek bármekkora körben való hangoztatásával mások tekintetét a túlvilágra fordítsa, törekvése céljának a mennyországot állítsa. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy a kereszténységet kényszerítő eszközként használja, a magyar népet hazug módon keresztény nemzetnek hirdesse, és meggyőzze arról, ebben az országban mennyire szeret mindenki mindenkit. Befejezésképpen még egyszer (ezredszer) ideírom: az istenhit és a vallás két külön dolog. Az istenhithez nem szükséges vallásosnak lenni, az az isten, akiről a vallásnak halvány fogalma sincs, nem a templomokban keresendő. Záradékképpen még egy szolgálati közlemény, ezt is ezerszer leírtam már, pedig valójában senkinek nincs hozzá köze, de azért a sok okos hozzászóló rendre leírja, hogy én egy rohadt ateista vagyok: nem vagyok ateista. Az ateista ugyanis az isten létét tagadja, nem a vallást. Nekem súlyos kétségeim és indokolt fenntartásaim vannak az ateizmussal kapcsolatban.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!