NEHAZUGGY

Vajon Semjén Zsolt mikor lesz ennyire tökös?

Lázár Gergő | 2018. Május 23, Szerda | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A napokban a spanyol politika megmutatta mennyiben hasonlít a magyarra, viszont ezzel egyidőben azt is megmutatta, mennyire különbözik attól. Történt ugyanis, hogy az egyik legerősebb ellenzéki párt, a Podemos vezetőjéről – és annak feleségéről, aki szintén a párt tagja – kiderült, hogy hitelből vásároltak egy 600 000 eurós házat, telekkel. Olyan hitelből, melyet 30 évig lesznek kénytelenek visszafizetni. A hír körbejárta a helyi sajtót, a kormányközeli média pedig nem szalasztotta el ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy megpróbálja földbe tiporni a Podemos vezetőjét.

Ismerős, nem? Vona és Hadházy ellehetetlenítése a kormánysajtóban. Miközben az itteni kormány szétlopja az országot, egyik botrányból a másikba bukdácsolnak, továbbra is – ha ugyan már nem is elsöprő fölénnyel – választásokat nyernek. Meghamisított diplomák és doktori disszertációk, eltűnt milliárdok, melyek külföldi számlákon landoltak. Ismerős, ugye? Eddig akár még lehetne is a magyar politika, hisz ezek közül minden előfordult idehaza is.

Azonban a Podemos vezetője se nem Semjén Zsolt, se nem Kósa Lajos, hogy a milliós kérdések elől futva meneküljön. Pablo Iglesias bizalmi szavazást kért maga ellen, mert úgy érzi, ez a tisztességes módja a téma megbeszélésének. A Podemos egy hatalmas tüntetéssorozatból nőtte ki magát évekkel ezelőtt. Többek között a bankok és nagyvállalatok ellen szólaltak fel, így ezután a 600 000 eurós házvásárlás kissé felborzolta a kedélyeket. Többen megkérdőjelezték Iglesias létjogosultáságát a pártban, a sajtóból legalábbis ez derül ki.

De Pablo Iglesiasnak volt mersze beleállni abba, hogy bizalmi szavazást kezdeményezzen saját maga ellen. Az a ház ugyanis nem egy elérhetetlen kategória, mivel Iglesiasnak 120 000 eurós fizetése van évente, ami egyrészt az Európai Parlamentből, másrészt tévéműsoraiból származnak. Tehát nem az adófizetőktől ellopott pénzről beszélünk. Nem több száz milliós és milliárdos, rokonok nevére vásárolt kastélyról, vagy rózsadombi palotáról van szó.

Képzeljük csak el ezt idehaza! Azt, hogy Lázár János elszámol az általa elvileg nem tulajdonolt – hahaha – kastéllyal, vagy Semjén Zsolt elszámol a milliós vadászatokkal, amelyeknek keretében olykor háziállatokat lő ki nagy büszkén. Esetleg azt, hogy Kósa Lajos számot ad arról, hogy mégis miből vette azt a sertéstelepet az ő édesanyja. Esetleg Mészáros Lőrinc kicsit bővebben is kifejti, hogy mégis hogy a jó életben gazdagszik gyorsabban mint a Facebook vezér, Mark Zuckerberg. Tovább is van, mondjam még?

Úgy tűnik, a politikai vezetés – legyen is bármely országról szó – hasonlóan viselkedik. Nem tartja kötelességének azt, hogy elszámoljon az általuk megszerzett vagyonokkal. Viszont a Podemos vezetője irányt mutat az ellenzék vezetőinek világszerte. Attól, hogy a kormány szétlopja saját nemzete vagyonát, még nem biztos, hogy csak az az út létezik. Azért mert Orbán Viktor a strómanján keresztül milliárdokat lop el minden egyes magyar embertől, nem kell hogy azt jelentse, hogy az MSZP vagy a Jobbik is ezt teszi. Az ellenzéknek pont az kéne az egyik feladata legyen, hogy megmutassa van más mód is. Van más alternatíva.

Itthon ez még eddig nem történt meg. A kormány szinte kéz a kézben jár az ellenzékkel, a valódi ellenzéknek még csak a látszatát is elhessegetve maga körül. Noha vannak ellenzéki politikusok – nem sokan ugyan, de vannak – ellenzéki párt szinte nem is létezik idehaza. Pedig lenne honnan példát venni, olyan példát, mely képes lehet a fiatalok millióit megszólítani. Azokat is, akik egy jobb élet reményében elhagyták az országot. Azokat, akiknek nem húz a szívük egyik párt felé sem, mert számukra nem kínál az égvilágon semmit.

Ameddig azonban a hazai politika nem képes megújulni, addig nem fog változás sem bekövetkezni. Olyan fiatalokra van szükség, akik tudják milyen az élet az országhatáron kívül. Olyanokra, akik nem csak a korábbi kormányok pocskondiázásából akarnak politikai pályafutást kreálni maguknak – amivel éppencsak bejutnak a parlamentbe, hogy felvehessék képviselői fizetésüket –, hanem olyanokra, akik valós lehetőségeket kínálnak. Olyanokra, akik a jövőben gondolkodnak, nem pedig a korábban is sikeretelen politikai ígéreteket helyezik másfajta köntösbe. Tökösség és új ötletek kellenek, akkor talán lesz arra is reális esély, hogy ezt a rablóbandát egyszer tényleg elzavarjuk innen, Európa közepéről.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!