Március 19,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Egyéb


Mindezt azért tehetik meg velünk, mert eltűrjük

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,018,900 forint, még hiányzik 1,981,100 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Levelet hozott a drótposta. Egy feldúlt honfitársunk háborog és nem érti a jó magyar rendszer működését. Mutatom a levelet:

Kedves Szalonna!

Egy ideje bujkál bennem a kérdés, hogy ha már majd’ mindenre van szabály, vagy törvény, és jogom van állampolgárként népszavazást indítványozni, hogyan lehetséges, hogy még egyetlen autós sem emelte fel a szavát a közvetlenül a nyomvályúk közepére évente újraburkolt közmű aknafedelek miatt?

Hogy rövid legyek: ha megvásárlok egy tehermentes ingatlant és villanytűzhelyt tervezek az álomkonyhámba, de csak egy fázis jön az elmű/e-on-tól (mindegy), bővítést kell kérjek.  Csaknem az oszlopot is kifizettetik velem, mert csak a ma hatályos jogszabályok szerint építtethetek.  (Zárójelben jegyezném meg, hogy van olyan ismerősöm, akinek oszlopot állított a szolgáltatója az utcasarokra. Pedig az utca közepén lakik… kereszteződés… Csatlakozási ponttól végfelhasználóig új baszás van. Nomeg az oszlop… Plombálható, gecidrága. Bekötés: 5 perc, 50 ezer és két hét az ügyfélszolgálati pultnál. Személyesen, akár egy 15 hónapossal az ölében.  Mert a törvény ezt előírja…) 

Félve kérdezem, mint autóval közlekedő adófizető átlagpolgár senkiházi. Nemelehetne-esetleg-e megkérdezni népszarozás jelleggel, hogy kinek van kedve aknáktól lyukas úton baszogatni a fajtáját!? 

Mert azt még csak vágom, hogy  valami eszetlen törvénybe verte, hogy csak az útfelületen lehet közműaknafedelet elhelyezni.  Eddig jutottam.  És azt miért nem lehet megkérdezni a néptől, hogy a felezővonalra, vagy a sáv közepére akarja azt a szerencsétlen aknafedőt, ha már ötszörös áron széttúrták útfelújítás címszó alatt a városát milliószor?

Sajnálom, ha nehezen érthető voltam, a népszavazási kérdésem kimerülne annyiban, hogy: “Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarország teljes úthálózatán a mai naptól (felújítást, átalakítást beleértve) fogva csak és kizárólag a nyomsávok figyelembevételével és azok teljes kizárásával lehessen közmű aknát az útfelületen kialakítani?” Szerintetek?

Üdv!

Ádám

Az a helyzet, hogy Ádám nem érti a magyar mentalitást, ezen belül a magyar szolgáltatót. Sőt, A Magyar Szolgáltatót. Ádám tévesen azt gondolja, hogy a szolgáltató dolga a szolgáltatás. Fenéket! Nálunk ez történelmileg máshogy alakult. Itt ragadtak – a szolgáltatószektorban is – a szocialista embertípus kifejlett példányai. Az az öntudatos fajta, amelyik halálra van sértve attól, hogy neki mások kényelméért kellene dolgoznia, mert nehogy már ő kevesebbet érjen, mint a kuncsaft! Nem érti a nyomorult, hogy nem ér kevesebbet, de speciel azért kapja a fizetését, hogy mások kényelmesebben létezhessenek.

Nem, a nemzeti büszkeség ezt nem engedi! A pincér utálja a vendéget, mert az csak zavarja őt a szorgos semmittevésben. Bemegy az étterembe (miért van neki erre ideje és pénze?!) és parancsolgat. Hogy ezt kér és így kéri, vagy úgy. Hát nehogy a vendég döntse már el! Hová vezetne az? Majd a sértett pincér eldönti, hogy forrón, vagy hidegen hozza ki a levest és tesz-e kenyeret az asztalra, vagy sem. Mindezt érezhető megvetéssel az arcán. Mert ő most szívességet tesz. Szerinte.

Ugyanezt átélhetjük, amikor a boltban két eladó hosszasan csacsog, dacosan levegőnek nézve az ott toporgó vásárlót. Amikor a sofőr (busz, taxi, szinte mindegy) érezteti, hogy ő most szívességet tesz. A könyvelő, aki a nyolcadik időpontot is lemondja, mert megfájdult a lúdtalpa. A pénztáros, aki ráförmed a vevőre, mert nem kapkodja le elég gyorsan a szalagról a vásárolt termékeket. A bolti dolgozó, aki unott képpel tolja át a vevő lábán a targoncát, mert miért nem ugrott el az útból?

És akkor még nem beszéltünk a közműszolgáltatókról. A gázóra leolvasó, aki bele akar rúgni az öt kilós kutyádba, mert ő retteg a kutyáktól. Akkor is, ha az eb csupán a fenekén ücsörög és érdeklődve néz. A vízórás, aki harsányan káromkodva mászik le az aknába, mert elhagyta a nyeles tükrét (nem tudom az eszköz nevét), te meg rohadj is meg, miért ilyen szűk az akna? Vagy éppen a kötelező vízóra csere, amiért egy napig otthon ülsz (reggel 8 és délután 4 között bármikor jönnek), jön két tahó, kicseréli. Aztán nincs nyomás a házban, valami nem stimmel, csőtörés. Á, csak a vízóránál dől a cucc. Telefon, majd másnap, ne ugráltassuk már őket. Szakik megjönnek, röhögnek. Csókolom, ezek használt vízórák, minden második szar, mert nem sikerült a felújítás. Tehát a hibátlan vízórámat kicserélték egy használt, felújított, rossz vízórára. Értem.

Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy a tervező az aknafedelet az út közepére tervezi. Lehetőleg random módon szétszórva, hogy se megközölni, se kikerülni ne tudd. A kivitelező pedig vagy magasabbra, vagy alacsonyabbra helyezi az útburkolathoz képest, nehogy ne vedd észre, hogy ott van.

Nálunk divat leugatni a vevőt/vendéget, a járda közepére tenni a villanyoszlopot, közlekedési táblát, szemetest – hogy se babakocsival, se kerekesszékkel ne tudd megkerülni -, nálunk sértett arcú ügyintézők, mosolytalan vendéglátósok, sértett postások és megszeppent ügyfelek vannak.

Még szép, hogy ezután is a leghülyébb helyeken lesznek az aknafedelek! Aztán lehet vinni az autót a szervizbe, ahol a szintén nagyon öntudatos szerelő majd téged szúr le, amiért még vezetni sem tudsz, tönkretetted a futóművet és most neki dolgoznia kell, hogy te tovább szerencsétlenkedhess az utakon. És ha számlát mersz kérni a százhúszezerről, külön leköpnek.

Csak jelzem: mindezt azért tehetik meg velünk, mert eltűrjük. Ez az egyedüli ok.

Utóirat: a kolléga olvasta a cikket és jelezte is, mindjárt jól megsértődik mindenki, aki olvassa, mert pincér, pénztáros, autószerelő és kikéri magának. Sanszos egyébként. Nem baj. Csak az kapkodja magára az inget, akire passzol. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!