Június 25,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ezért van elege a választónak a politikából és az ellenzéki pártokból

Pont ezért van a választóknak nagyon elege egyrészről a politikából, másrészről az ellenzéki pártokból, mert megállás nélkül egymással foglalkoznak. Van az a híres mondás, hogy a politikusok 10 százaléka miatt van a maradék 90 százaléknak is rossz híre. Én azt gondolom, hogy Fodor Gábor most ezt a tézist igencsak megerősítette.

Ameddig a Fidesz és jól fizetett szalagmunkásai hátradőlve dörzsölgetik a tenyerüket, hogy vajon Toroczkai Lászlónak sikerül végre szétvernie a Jobbikot, (eddig csak az egyszem Dúró Dóra jelezte, hogy hajlandó kilépni a Vona Gábor múltjával fémjelezhető frakcióból és csatlakozni a lázadókhoz (pedig mint tudjuk a Bősz-algoritmus óta, egy ötfős frakció százmilliós összeget hozhat, felszólalási jogot és bizottsági helyeket biztosít), beszéljünk a fenti alapvetésről.

A fenti alapvetést tudniillik Szabó Tímea, a Párbeszéd frakcióvezetője fogalmazta meg két napja a Hír TV Egyenesen című műsorában. Igen, még mindig a színtelen-szagtalan-súlytalan Liberálisok hirtelen-váratlan pálfordulásánál tartunk. Amely az amúgy is kiábrándult ellenzéki szavazókat még inkább kiábrándította, járulékos haszonként pedig nem remélt muníciót szolgáltatott a teljhatalom számára, hogy a földön fekvő hullákat nyálcsorgatva rugdossa reggeltől estig, ahelyett hogy. Ahelyett hogy bármi hasznosat és előremutatót művelne.

Az az érzésem van, hogy minél többet beszélnek látványosan összezavarodottan erről a kérdésről az érintettek, annál nyilvánvalóbb: a választási vereség után a totális irányvesztés minden eddiginél reménytelenebb állapotában fetreng az ellenzék. Minél több érintett beszél erről az érthetetlen kilépésről, pláne annak vélt, vagy valós előzményeiről és lehetséges magyarázatairól (számomra még mindig nem állt össze a kép, és Fodor Gábor tegnap esti maszatoló produkciója után ez már így is marad), annál inkább nyilvánvaló: valójában fogalmuk sincs, ki mit írt alá, kivel és miért, kinek miért kellene most felelősséget vállalnia, egyáltalán miféle változást hozó szövetségről álmodoztak azok, akik az április 8-ai szégyen után most a széles nyilvánosság előtt, egymást hátba szúrva kötik az ebet a nem létező elveik karójához. Úgy ráadásul, hogy azt sem tudják, mit vártak el egyáltalán egymástól, miért cserébe. És aztán itt van Mellár Tamás, aki vállata, hogy belekerül ebbe a zsé kategóriás, a hitelességét nagyban megpecsételő melodrámába, és akit két napja szintén epét hányva köpköd a szolgamédia, amiért Bősz Anett hisztérikus távozása után úgy döntött, beül a Párbeszéd frakciójába.

A Szabó Tímeával készült interjút érdemes teljes egészében megnézni (mondjuk a Fodor Gáborral készültet még inkább), igen pontos képet fest arról, hogy az MSZP-Párbeszéd-Liberálisok vonalon mennyire nem lehet tudni most sem, hogy ki kivel van, mint ahogy az is változatlanul érthetetlen, milyen józan ésszel felfogható, pragmatikus célokat szolgált az, hogy Fodor Gábor láthatatlan (szerinte nagyon is mérhető) pártját beemelték ebbe a minden sebből vérző választási koalícióba, amiből most – se szó, se beszéd – mérhetetlenék oly elegánsan kiléptek. Mert nekik vannak elveik, ugye.

Ennek ellenére Szabó Tímea – aki Bősz Anettel és az őt távirányító Fodor Gáborral ellentétben egyéni mandátumot szerezve, önerőből jutott a parlamentbe – végre a lényeget is megfogalmazta a forró kása kínos kerülgetése közben. Úgy tűnik, megértett valamit abból, amivel az ellenzéki térfél egyetlen szegletében sem igazán hajlandóak szembenézni a hölgyek, urak: egymás túlkiabálása, a sehova nem vezető kínos háttéralkuk és összeborulási kísérletek, a bősz (hehe) egymással foglalkozás, a nevetséges elvekre hivatkozás és a nyilvánosság elé teregetett szennyes nem kormányprogram és nem kormányváltásra feljogosító, komolyan vehető üzenet. És bár azt hiszem, hogy az arányokkal kissé mellélőtt a képviselőasszony (sokkal több lesz az a 10%), ha ebből a gyomorforgató bohózatból sem sikerül levonni a konzekvenciákat (igen, ez már az utolsó utáni, extra ráadás és aligha segít az ellenzéken az, hogy Molnár Gyulát megkésve bár, de annál zavarodottabban és hüledezve vonja fegyelemi eljárás alá a pártja, mert őket megkerülve alkudozott a valószínűtlen jövőről), akkor – igaz, hogy addig is elég sokba fognak kerülni – a jelenlegi ellenzék a jelenlegi formájában lekapcsolhatja a villanyt. Örökre. És nem, nem a szlovéniai luxuspihenés miatt.

Nem mondom, hogy ez baj, mert tulajdonképpen ez lenne a cél. Ugyanis ameddig az ellenzék nem szabadul meg a maga politikai túlélésre berendezkedett Fodorgáborjaitól és Molnárgyuláitól (hadd ne soroljam a neveket, Karácsony Gergely is tartozna a választóknak egy csinos magyarázattal, ami még mindig nem hangzott el!), ameddig azt okádják bele a nyilvánosság arcába a 60 milliós, vagy 150 milliós, vagy 25%-os koncok fölötti sunyi osztozkodás és taktikázás hevében, hogy márpedig itt elvekről van szó, nem a pénzről, addig a Fidesznek sajnos minden joga meglesz arra, hogy addig csaljon, lopjon, hazudjon, ameddig már nincs mit mozdítani.

Ezt ebben a formában nem lehet csinálni. Az minden abszurditás megdönthetetlen csúcsa, hogy egy Fodor Gábor nevű politikai szélhámos befutó helyet akar a nemtomkinek az EP-listáján (nem egyszer hangzott el ez is az utóbbi napokban), vagy hogy egy pártelnök, a pártja tudta nélkül ír alá megállapodásokat százalékos részesedésekről egy olyan nem létező másik párt javára, amely aztán farokként csóválja a megújulásra, a társadalmi igények megértésére képtelen magatehetetlenség kutyáját. És az illető aztán vígan vonogatja a vállát, hogy neki márpedig fogalma nincs, mit nyert a pártja és a keményen hülyének nézett ellenzéki választó abból, hogy ő kegyesen ajándékba adott egy befutó helyet mérhetetlenéknek és mellé még pénzt is ígért. (Mérhetetlenék szerint nem ígért.)

Szóval az van, hogy Szabó Tímea történelmi felismerésének rendkívüli módon örülök, már csak az van hátra, hogy ezt a felismerést a gyakorlatba ültetve tényleg elkezdjenek dolgozni. Ahelyett, hogy idióta elvárásokat akarnának egymásra erőltetni és valami egészen abszurd, mindenféle alapot nélkülöző összefogási pávatáncot lejtetnének a csúnya vereség után is, ami mögül a kompromisszumra, az egymás iránti bizalomra és a valódi változtatásra való antropológiai képtelenség egész lova kilóg, el lehetne kezdeni valóban nem egymással foglalkozni. Egyáltalán nem mondok újdonságot ezzel: el lehetne kezdeni megvalósítani a saját arculatépítést és végre kimerészkedni a sajtótájékoztató mikrofonok mögül a mindennapok valóságába. Jó, kicsit igazságtalan, hogy ezt pont Szabó Tímeának javasolom, aki azon kevesek közé tartozik, akik valóban ezt tették négy évig. Viszont mindenki más magára veheti, akit érint: a Fodorgáboroktól, a Molnárgyuláktól és egyéb elhasználódott, hiteltelen, beépített, vállvonogató, felelősséget semmiért nem vállaló, a következménynélküliséget a Fidesz legszebb hagyományai szerint csúcsra járató kollaboránsoktól való megszabadulás nélkül nem fog menni. (Az nem felelősségvállalás, hogy lemondunk a pártelnökségről és sunnyogva vonogatjuk a vállunkat.)

Mert ha Orbán Viktor korrupt, anyagi-szellemi merényleteiért elkerülhetetlenül a történelem szemétdombjára fog kerülni (idő kérdése, hogy pontosan mikor), az (ál)ellenzék számos figurája sem kerülheti el ezt a szentenciát. Bár az önkritika politikai értelemben teljesen haszontalan és káros eszköznek tűnhet, ez az arctalan, önmagát lejáratott ellenzék esetében elkerülhetetlen lesz. Akinek nem inge, ne vegye magára ezúttal sem. Megsértődés helyett érdemes megszívlelni az építő szándékú kritikákat és sürgősen nekiállni dolgozni. Mert pillanatnyilag annyi látszik ebből a nemrég kormányváltónak hazudott színjátékból, hogy csak a tuti fizetés kell, minden más le van szarva.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.