Augusztus 19,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Lenne mit tanulni: így kellene működnie a társadalmi összefogásnak

Adott egy 20 km²-nyi sziget, amit csak komppal lehet megközelíteni, nincs aszfaltozott út és amúgy is alig lakják. A neve Ulva, az érintetlen földi paradicsomok egyike, a Hebridák szigetcsoport tagja, Sir Walter Scott, az angol nyelvű romantika kimagasló alakja ide járt ihletért. A szigeten mintegy 123 féle madárfaj él, de van itt gímszarvas, csukabálna, tengeri vidra és delfin is. Valószínűleg nem túl sokan hallottak róla, az utóbbi hónapokban azonban hirtelen tele lett vele a sajtó, ugyanis a tulajdonosa eladásra kínálta a szigetet, a helyiek meg licitáltak rá. És mindezt lottópénzből, okosan, a társadalmi (közösségi) igényeknek megfelelően. Az összes szemünk nevet.

© The Spaces – Senki többet harmadszor?

De honnan is indult Ulva története? Majdnem minden a vikingekkel kezdődött, akik valamikor a 800-as években jelentek meg a szigeten. Először a Senki Földjének (Ullamhdha) nevezték el, később pedig a Farkasok Szigeteként (Ullfur) emlegették. Kastélyt építettek a sziklákra, elkezdték belakni a területet, de később kiderült, nem ők voltak az elsők, akiknek otthont adott Ulva: a megalitikus kultúra nyomát találták meg az Edinburgh Egyetem régészei. Az 1400-as években a sziget a kelta gyökerű Macquarie család kezébe került, majd itt éltek David “Viktória-vízesés” Livingstone apai nagyszülei is. A Macquarie család az 1700-as évek végén eladta a szigetet, 1835-ben pedig a híres-hírhedt Francis William Clark kezébe került, aki 29 500 fontért vette meg (ez ma kb. 2,5 millió font lenne). Clark nem volt a legjobb gazda, elkergette a lakosok nagy részét, de a szigetet a burgonyavész és a kedvezőtlen gazdasági folyamatok is (a hínár biznisz nem éppen jól alakult) sújtották. Ennek következményeként a rekordnak számító 859 főről a 19. század elejére 50-re csökkent a lakosságszám. Napjainkban a sziget 6 ember otthona.

© Dreamstime – Aki el akar vonulni, annak ideális

© The Times – Ezért a kilátásért megéri

Nem csoda, hogy 2017 előtt Ulváról kevesen hallottak, nem nagyon pörgött a hírekben, de akkor az éppen aktuális gazdái úgy határoztak, hogy megválnak a szigettől. A kevés helybéli, valamint a környező szigeteken élők egyáltalán nem szerették volna, ha orosz oligarchák vagy arab olajbárók vásárolják fel a szigetet, és építenek rajta arany vidámparkot gyémánt szökőkúttal és bronz oroszlánokkal (sőt állítólag olyan focista vevőjelölt is akadt, aki futballpályát épített volna a szigetre magának, és ott dekázgatott volna két meccs között), így inkább összefogtak, a legfőbb támogatójuk pedig az állam és a helyi önkormányzat lett.

© Daily Mail – Se bolt, se posta, de étterem legalább van

Az nem volt reális opció, hogy a helybéliek tömörülése (The Woodies – North West Mull Community Woodland Company) zsebből kifizeti a kb. 4,5 millió fontos vételárat, kellett egy B terv. És ezt a tervet az állam és a jogszabályok segítették elő. A skót törvények ugyanis lehetőséget adnak a közösségeknek arra, hogy ők nyújtsanak be először földvásárlási igényt. Ebben a Skót Földalap támogatta a Woodies-t, mégpedig 4,4 millió fonttal (1,6 milliárd Ft). A Földalap támogatja a helyi közösségeket, hogy megvásárolhassák saját földjeiket, a pénz pedig az állami szerencsejáték-üzemeltetőtől jön. Így lehet a lottópénzeket (tehát állami pénzeket) értelmesen elkölteni, nem haveroknak adni, hanem a helyieknek, figyelembe véve az ő érdekeiket.

© Daily Mail – A természet páratlan szépsége

Az állami pénzek mellett a helyiek belekóstoltak a közösségi adományozásba is, amelytől kicsit azért tartottak. Az egyik szervező egy gyenge pillanatában azt mondta, attól félnek sokan, hogy amikor éppen megkapnák a szigetet, már nem is akarják megkapni. Gondolt itt a terület elzártságára, illetve arra, hogy első ránézésre a festői táj mellett nem sok potenciál látszik a területben. A Woodies azonban bízott saját magában, a környezetben és az üzleti tervében, amelyben többek közt azt tűzték ki célul, hogy beindítják a gazdálkodást és a halászatot, lakóházakat építenek és feltornásszák a lakosságszámot. Ami mindenképpen mellettük szólt, hogy nem az ő kezdeményezésük lett volna az első a skót szigetvásárlás ügyében, ugyanis 1997-ben Eigg szigete ugyanígy közösségi összefogással került a lakosokhoz. Eigg ma ott tart, hogy nemcsak színében zöld, hanem gondolkodásában, technológiájában is. Valami ilyesmit szeretnének Ulva kapcsán is megvalósítani, és ehhez több mint 500 adományozó összesen 37 000 fonttal járul hozzá a világ minden tájáról.

© Herald Scotland – A kevés épület egyike, a Boathouse

Most ott tart a sztori, hogy nyélbe ütötték az üzletet, létrejött a megállapodás és június 21-én át is száll a tulajdonjog a helyiekre. A lottópénzből nemcsak a vételárat tudják kifizetni, de a Földalap az első két évben a projektmenedzsmentben is segít, illetve egy építész cég pro bono vállalta, hogy a lehető leggyorsabban felújítja a most használatban lévő házakat. Ki hitte volna, hogy a skótok egyáltalán nem bánnak skótul a pénzzel. Sőt, példát mutatnak közösségépítésből és felelős gondolkodásból. Lenne mit tanulni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.