Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Miért érzik úgy ezek a vakhithű demagógok, hogy a tudomány betámadásával — amihez jellemzően nem értenek — igazolhatják személyes hitüket?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A káslermiklósság tudományszemlélete.

Megpróbálok rövid lenni, amennyire csak lehet.

A hitbéli állítások szinte kivétel nélkül úgynevezett egzisztenciális állítások. A tudományfilozófia így nevezi az egyedi, konyhanyelven a „vannak olyan, van olyan” jellegű kijelentéseket. Ha azt mondom, hogy van olyan oroszlán, amelynek két szeme van, az egy egzisztenciális állítás. Ha azt mondom, hogy egyszemű oroszlán is van, az is az. Ha azt állítom, hogy létezik egy feljebbvaló, aki minket teremtett, jóindulatú és mindenható, az is egzisztenciális állítás.

Azt kell megérteni, hogy ezen állítások vélt igazságtartalma nem befolyásolja azt a tényt, hogy egzisztenciális állításokról beszélünk.

A tudományos tételek episztemológiai szempontból a fenti példák ellentétei. Általánosítanak. A fenti oroszlános példák tudományos állításként a következőképpen hangzanak: Minden oroszlánnak két szeme van. Vagy: minden oroszlánnak egy szeme van. Látnivaló, hogy jellegüket tekintve a tudományos (általánosító) állításoknak sem kell a tapasztalatokkal összhangban lenniük ahhoz, hogy rászolgáljanak a tudományos állítás tudományfilozófiai kritériumára.

És a helyzet itt kezd kissé bonyolódni. A modern tudományfilozófia egy állítással kapcsolatban — többek között — két fontos kritériumot emel ki, a verifikálhatóságot (bizonyíthatóság, ellenőrizhetőség), illetve a falszifikálhatóságot (megkérdőjelezhetőség, ellenbizonyíthatóság).

Vizsgáljuk meg ebből a szempontból a fentieket. Az egzisztenciális állításokra, miután egyediek — legyenek még oly elrugaszkodottak is a valóságtól — jellemző, hogy elvben verifikálhatóak (bizonyíthatóak), és gyakorlatilag falszifikálhatatlanok (ellenbizonyíthatatlanok). Ha azt állítom, hogy létezik a világegyetemben egy bolygó, amely körül működőképes Singer varrógépek keringenek, ez egzisztenciális állítás. Igen ám, de a világ elvi végtelensége miatt ezt soha nem fogom tudni ellenbizonyítani (falszifikálni), viszont ugyanezen oknál fogva elképzelhető, hogy mégis létezhet ilyesmi (elvben verifikálható).

Lépjünk tovább. A tudományos állításokra, miután általánosítanak, a verifikálhatóság és a falszifikálhatóság szabályai fordítottan érvényesek. Példaként, ha azt mondom, hogy minden oroszlánnak két szeme van, a kijelentés érvénye addig áll meg, míg nem találkozunk ellenpéldával. Márpedig előbb-utóbb MINDIG találkozunk ellenpéldával, és többé-kevésbé ezt nevezzük tudományos fejlődésnek. Az episztemológia nyelvére lefordítva, a tudományos állítások elvben verifikálhatatlanok (bizonyíthatatlanok), gyakorlatilag bármikor falszifikálhatóak (ellenbizonyíthatóak), mert elég egyetlen kivétel, hogy a tudományos állítást falszifikálja, szemben az egzisztenciális állításokkal, ahol elég egyetlen példa, hogy az állítást verifikálja.

Ezek után a felületes szemlélődő — akár Kásler úr is — azt gondolhatná, hogy a tudomány „vesztésre áll”. Mert „nem örök” és mindig változnak a tételei, paradigmái. Csak remélhetem, hogy a fenti szócséplésből jórészt kiderül, hogy miért van ez így. Mert a tudomány folyamatosan fejlődik az ismeretanyaggal együtt, mert képesnek kell lennie megújulni, revideálnia önmagát, elismerni a hibáit és javítani azokon. És ez a fejlődés azért lehetséges egyáltalán, mert a tudománynak nem dolga, hogy egzisztenciális kérdésekkel foglalkozzon. Soha nem is volt az. Soha, egyetlen tudós nem ragadott tollat azért, hogy egzisztenciális állításokat ellenbizonyítson, mert nem ez a tudomány kompetenciája.

Ezek után csak azt nem értem, hogy ez fordítva miért nincs így? Miért érzik úgy a Kásler-féle vakhithű demagógok, hogy a tudomány betámadásával — amihez jellemzően nem értenek — igazolják személyes hitüket? Miért van erre szükségük és igényük?

Aki a hitbéli meggyőződéseit csak a tudomány eredményeinek megkérdőjelezésével képes fenntartani, az kókler. Kókler a tudományban és kókler a saját hitében egyaránt.

Zacharov Tivadar

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.