Június 25,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Magyarország Kapitány megmenti a világot

A napfelkelte kutyagumi ahhoz képest, hogy végre megint Orbán Viktor ragyog Európa egén! Ez a hős, aki mindannyiunk szerencséjére magyarnak született, végre a kezébe veszi a dolgokat. Amely dolgok már nyolc éve a kezében vannak, kivéve, amit zsebre vágott, mert az  már a zsebében van. Vagy más zsebében, megőrzésre.

De ám nem csak ennek a kicsi, ám rogáni tempóban táguló országnak nagy szerencséje az, hogy Nemzetünk Napsugara letette az esküt és beletottyant a trónba, amibe már régebben belehízott és be is szorult, sőt, nem is óhajt kiszorulni belőle, hanem a kontinens is az utolsó utáni pillanatban menekült meg. Mit a kontinens? A bolygó.

Hadd idézzek a neves udvari költő, pontosabban az egyik neves udvari költő – most Gajdics Ottót választottam – friss művéből:

De komolyra fordítva a szót, tekintsük át, milyen időkben esküdtek fel ők tizennégyen a hazájuk és a magyarok szolgálatára. A nagyhatalmak hetente keresnek újabb konfliktuszónákat, hogy összemérhessék izmaikat. Szíria, a Közel-Kelet, Korea után most épp Irán van soron, és ki tudja, ki következik. Emberek tízezrei kelhetnek útra a közeli jövőben, az ENSZ pedig alapvető emberi joggá akarja nyilváníttatni a tagállamokkal a migrációt.

De a természet is egyre vadabb jelzéseket ad az emberiségnek arról, hogy valamit nagyon rosszul csinál. Európában tornádók tombolnak, máshol a vízhiány ölt fenyegető mértéket. Járványokról, katasztrófákról szólnak mind gyakrabban a hírek, és egyre kevésbé számít valaki bolondnak, ha az apokaliptikus jelenségek között világos és egyértelmű összefüggést vél fölfedezni az ember fékevesztett ténykedései miatt. (Magyar Idők)

Szinte hálás vagyok, amiért ezek a nagyobbnál nagyobb formátumú államférfiak ilyen vérzivataros időkben elvállalták hazánk és az emberiség megmentését. Szinte. De azért tudnám javasolni, hogy mielőtt Magyarország Kapitány globális mentőakcióba kezd, mintegy gyakorlásként foglalkozzon olyan pitiségekkel is, mint például az, hogy nálunk a legmagasabb az ÁFA az Unióban. Ezzel szemben erős versenyben vagyunk, ami a legalacsonyabb béreket és a legszarabb életszínvonalat illeti.

Mielőtt Orbán Viktor fél kézzel megállítja a tornádókat és földrengéseket, a másik kezével kezdhetne valamit azzal a ténnyel, hogy sokan 28 500 forintos nyugdíjat kapnak (plusz választások előtt bözsiutalványt), a minimálbérből egyáltalán nem lehet megélni, a közmunkából pláne nem, sokan a szükséges gyógyszereiket sem tudják kiváltani, közben az ország milliárdokat költ például stadionok építésére, amit aztán senki nem látogat, mert ki a francot érdekel a foci.

Sőt, mielőtt az új kormány egész Európát keresztény hitre téríti, célszerű lenne elgondolkodni azon, hogy a munkaképes korú lakosság közel húsz százaléka már elhagyta az országot és valószínűtlen, hogy Andy Vajna a külföldre menekített milliárdjaival fog beszállni a gazdaság működésébe, vagy Mészáros Lőrinc zsenialitása húzza ki az országot az egyre mélyülő szarból.

Értem én, hogy Orbán egyházának hívei boldogok és így jó nekik, ahogy van. De mi többiek szeretnénk végre egy normális országban élni, ami nagyon távol áll attól, amit most magunk körül látunk. Előbb, vagy utóbb össze fog dőlni a hazugságokkal és háztáji statisztikákkal aládúcolt látszatboldogság, de addigra már visszafordíthatatlanok lesznek a károk, holott már most is azok. Nem pont a hívek lelki-szellemi leépülése miatt aggódom, mert ez nem fordulhat elő. A többieket, magunkat féltem és a gyermekeinket. Már persze azokat, akik még itt próbálnak foggal-körömmel kapaszkodni az élhető ország egyre foszló illúziójába.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.