Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Búcsú egy baráttól

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Elment. Tudtam, hogy ez fog történni, de erre akkor sem lehet felkészülni. Én nem az a fajta ember vagyok, aki rezignáltan tudomásul veszi, hogy valaki távozik.

Úgy húsz körül lehettem, mikor megismerkedtünk. Barátságunk egy tévedésre épült. Ő szentül meg volt győződve arról, hogy „dugom” a barátnőjét. Pedig nem. A lány egy ajánlás útján ismerkedett meg velem. Számítógépet akart venni neki, és egy közös ismerős engem javasolt, mint szakembert. Éppen az ő gépén dolgoztam, mikor beállított hozzám. Feldúltan, vöröslő fejjel fenyegetőzni kezdett. Próbáltam belőle kihúzni, hogy ki ő, mi ő, és mi a frászkarikát akar tőlem. Hosszú percekig tartó kínlódás után, nemes egyszerűséggel közöltem vele, hogy vagy elmagyarázza, mit akar, vagy hívom a rendőröket, és nyakon verem. Vagy fordítva. Nekem mindegy. Végre elmakogta mi baja van. Behívtam, megmutattam neki a gépet. Elmondtam, hogy ez a barátnője ajándéka lesz a születésnapjára, úgyhogy jobban teszi, ha nagyon meglepődik, nagyon örül, és nem viselkedik balfasz módjára.

Akkor azt hittem, hogy ezzel vége is az ismeretségnek. Mit mondjak? Akkor nem bántam volna. Pár hét múlva felhívott, hogy segítségre van szüksége. Mint kiderült, pornóoldalakat nézegetett, és sikeresen „benyelt” jó néhány vírust. Elmentem segíteni neki. Akkor sokat beszélgettünk, jókat röhögtünk. A kérésére elkezdtem tanítani arra, amit én tudtam. Ahogy teltek az évek, én egyre több gyakorlatot szereztem a szakmában, így egyre többet tanítottam neki. A végén eljutottunk oda, hogy a srác „power user” – ahogy a szakmában emlegetni szokták – átlagon felüli felhasználó lett.

Igaz barátja csak egy, jó esetben kettő van az embernek. Én szerencsés vagyok. Két igaz barátom van. Az egyik ő. Mindig mondtam neki: „Ha támadnának a zombik, ő legyen a hátam mögött, mert akkor biztos vagyok benne, hogy abból az irányból nincs baj”.

Rengeteg történetet tudnék mesélni. Éjszaka közepén megcsörrenő telefon. „Szarban vagyok” hívások. Számtalan átbeszélgetett óra. A sok vita arról, hogy ő megtanulta a számítástechnikát, legyek már olyan széles, mint hosszú, és tanuljak az ő szakmájáról, az autószerelésről. Mekkora móka az már. Nekem nem volt az, de ez nem változtatott a kapcsolatunkon. A politika egyszer igen.

Fideszes lett. Bennük látta a jövőt. Rájuk is szavazott. Két évig nem beszéltünk. Nem miattam. Miatta. Hülye volt. Elvakult. Egy egészen más ember lett. Aztán 2013-ban felhívott. Elmondta, hogy hülye volt. Nem tudja, hova tette az eszét. Rám kellett volna hallgatnia. Annyiban maradtunk, hogy mi ketten nem politizálunk. A barátság szent, és nincs az a politikus, aki beleugathat.

Mielőtt elment, még találkoztunk. Pár hete. Én nem iszom. Nem vagyok az, aki naponta megiszik 1-2-3 sört. Azt szoktam mondani: „Megválogatom, kivel iszom egy asztalnál, mert ökör iszik magában, bolond, aki jött-mentekkel.” Vele leültem inni. Jó alaposan megtekintettük néhány üveg fenekét.

– „Olvastam az utolsó cikkedet is” – mondta. „Nagy fasz vagy. Szerintem sokan nem értik, hogy miről beszélsz. Túl finoman fogalmazol. Mikrokörnyezet meg ilyen marhaságok. Kerek-perec írd le, hogy mocskos, önző, gyáva, kivagyi a legtöbb magyar. Írd le nekik, hogy azért tartunk itt, ahol tartunk, mert nincs vér a pucájukban. Nem foglalkoznak mással, csak saját magukkal. Csak akkor mozdulnak meg, ha a saját seggük veszélyben van. Írd csak meg. Jobban hangzik a saját segg, mint a mikrokörnyezet. Vagy tudod mit? Hagyd a faszba az egészet. Ne politizálj. Ne írj, ne szónokolj az embereknek. Úgy sem emelik meg a seggüket. Nem áll melléd senki. Emlékszel? Szarban hagytak. Hidd el nekem, ha valami történne veled, egy vagy két napig téma lennél a Facebookon, és aztán egyedül rohadnál meg ott, ahol vagy. Hagyd a picsába.”

Kissé nehezen forgott a nyelvem, de elmagyaráztam neki, hogy talán a szép szó többet segít, mintha lecseszem az embereket. Ha szépen, finoman magyarázom el nekik, hogy nem jó a hozzáállás. Ha szépen kérem őket, hogy ne legyenek önzőek, gondoljanak másokra is, és ne csak akkor morgolódjanak, ha ők maguk vannak bajban.

– „Egy frászt. Ott van az a tésztaképű, trágyaszájú Bayer, és hallgatnak rá.”

– „Az az ember uszít. Én nem uszítani akarok. Békességet akarok.”

– „Békességet? Ebben az országban? Így nem lesz békesség. Az emberek nem hallják meg a szép szót, a kérést. Sem tőled, sem mástól. A szép szavakat egy pillanat alatt elnyomja a hazugság, a mocskolódás. Csak ezekből értenek. Ezt szeretik, mert akkor végre elemükben érzik magukat. Szép szó? Sokan kértek szépen. Semmit nem ért. Van, aki befordult, van, aki közönyös lett, és van, aki külföldre menekült, hogy ott keresse meg a pénzt, hogy az itthon maradt családot segítse. Persze van olyan is, aki vissza sem akar jönni, mert nincs már itthon senkije, és semmije.”

Aztán elmondta, hogy elmegy. Munkája lesz. Külföldön. Viszi a feleségét, a kislányát, a kutyáját, és a macskáját is. Már mindent elintézett. Pénzzé tette ingóságait, azzal újrakezdi az életét. Nem akar már visszajönni. Azt mondta, lesz  segítsége, majd röhögve hozzátette, hogy nem magyarok. Két magyarban bízik. A feleségében, és bennem. Nem akar egy olyan országban élni, ahol vagy hazaárulónak titulálják, mert nem fideszes, vagy éppen leköpik, mert sok évvel ezelőtt a Fideszre szavazott. A magyar nép skizofréniában szenved. Beteg népnek beteg kormánya van. Ő megy, amíg ép az elméje. Mesélt még a terveiről, az álmairól, és arról, hogy ha itthon nem is, de majd külföldön valóra váltja őket. Kicsit olyan volt, mint a Világok Harca musical változatából a „Brave new world” c. rész, ahol a mesélő és a tüzér egy üveg ital mellett egy új világról álmodnak.

Elment. Feladta? Megkeseredett? Megunta? Nem hibáztatom. Tudom: Keményen fog dolgozni, ahogy itthon is. Talán ott „kint” jobban jár. Itthon lehetett volna vezető is, de a cégnél, ahol dolgozott, többet ért egy törtető seggnyaló, mint az ő  szakmai tudása. Remélem, ez külföldön másképp van. Majd ő elmondja.

Skype-on.

Singing Jungle

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.