December 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Miért kell ilyen vállalhatatlan hülyeségeket beszélni?

Gyermeked születése tesz férfivá téged, nélküle egy elkezdett torzó, egy be nem fejezett vázlat vagy! Ezt akarod?! Bangó, önző vén legényként akarod leélni életed? Vagy jobb esetbe te magad akarsz gyermeked nagyapja lenni? Mire vársz?! 

Kell a ház, a ragyogó életfeltétel, autó, minden! Kell, pedig mindenki tudja, hogy minden csiga növeszt magának csigaházat, de a csigaházban nem fog soha csiga nőni!

Tudom, hogy késik a fázis, de legalább van mentségem rá. Az elmúlt hét egyik legsúlyosabb/legfontosabb/legmegkerülhetetlenebb (nevezze ki minek akarja) kijelentésének tartom a fentit (a teljes szöveg ITT olvasható). Sokáig tipródtam azon, hogy egyáltalán szóba hozzam, vagy hagyjam a fenébe, de végül legyőztem magamban a finomkodó, elnéző, nagyvonalú politikai korrektséget, ezért pár gondolatban reagálnék Böjte atya ellentmondást aligha tűrő, szentenciával körített, költőinek semennyire nem nevezhető kérdéseire. Amelyekkel, mint az a magyar sajtón elég szépen végighullámzott, azokat a 40 év alatti férfiakat minősítette, akiknek – egy mikrocenzus tanúsága szerint – 70 százaléka gyermektelen.

Jószándékkal feltételezem, hogy ennek a minősítésnek természetesen semmi köze nincs ahhoz a szaporodásügyben körvonalazódó, szemünk előtt kibontakozó kormányzati vergődéshez, amit Orbán Viktor a harmadik kétharmad vadhajnalán belengetett, hogy miszerint megállapodna ő a nőkkel a demográfiai válság árnyékában. Hogy egészen pontosan miről, mikor, kivel, és miként tenné ezt, nem derült ki, de legalább két ordas migránsozás és sorosozás között feltűnt a kormánynak, hogy egyéb gondok is sújtják a nemzetet, mint az, hogy egy világméretű összeesküvés áldozatai vagyunk mi. Reggeltől estig, kétharmadtól kétharmadig.

Néhány napja arról győzködöm magam, hogy Böjte Csaba testvért, az árva gyermekek védőszentjét (kivételesen ebben egy milligramnyi irónia nincs, véresen komolyan és őszintén gondolom ezt a kategorizálást) egyszerűen mellbevágta ez a statisztikai adat, mégpedig olyannyira mellbevágta, hogy hirtelen felindulásában és gyors segíteni akarásában talán félreérthetően, sértően, otrombán fogalmazott. De persze egyáltalán nem azt akarta mondani, hogy a gyermektelen férfi nem is ember, csak hát így sikerült. Megesik ez a mellényúlás a legnagyobbakkal is, márpedig Böjte Csabát én határozottan az emberiség jobbik, legnagyobbakból álló feléhez sorolom. Akik által igenis ment a világ elébb, és talán kicsit jobb hely is lett, mint amennyire egyébként kurvára nem az.

Attól tartok azonban, hogy a teljes joggal és okkal köztiszteletnek örvendő Böjte atya ezúttal túltolta a keresztényi bölcsesség biciklijét. Az, hogy történetesen éppen abban a stílusban tette, ahogyan a magyar kormány ezt szakmányban tolja évek óta (igaz, elsősorban a nők irányában szokott tesztoszterontól hangos jótanácsokkal szolgálni), legyen a véletlen műve. Mindazonáltal súlyos tévedés esete forog fenn ezúttal. Akkor is, ha nem fogok azzal jönni, hogy nekem ne ugasson egy olyan ember, aki nem tett le a nemzet asztalára legalább egy gyereket. És pláne azzal se fogok jönni, hogy mennyivel jobban állna ennek a tisztalelkű kereszténynek, ha kimaradna a politika napi mocsarából, vagy ha már semmiképpen nem engedheti meg magának, hogy kimaradjon belőle, legalább az általa eddig hitelesen képviselt eszmék és meggyőződések mentén osztogatná a bölcsességeit, ahelyett, hogy rácsimpaszkodna az éppen aktuális politikai kurzus el sem kezdett (nem hogy befejezetlen!) ideológiai vázlataira.

Böjte Csaba iránti minden tiszteletem mellett, kikérem magamnak azt a bornírt faszságot, hogy egy férfit a gyermeke születése teszi férfivá. Szerény nézetem szerint egy férfit a gyermeke születése legfeljebb apává teheti. Sőt: a férfiasságának kurvára nem az a mértékegysége, hogy a férfiú nem csupán gyereket nemz, de lehetőleg fiúgyermeket, mert az értékesebb tevékenység és produktum, mint csupán lányokat nemzeni. (Remélem mindenki emlékszik még a fideszes kereszténység és családbarátság nem oly régen, a választási kampány hevében kibontakozott eme evidenciájára.)

Meglehetősen nagy csalódás, hogy Böjte Csaba, aki példamutató keresztényként élte le az életét (már amennyiben én felteszem és meg is engedem, hogy a kereszténységnek igenis van a mindennapi életben konkrét cselekedetek formájában is megnyilvánuló pozitív jelentéstartalma, a bakelitkeresztény szájtépéssel szemben), aki otthont, táplálékot, meleg ruhát, oktatást, nevelést, jelent, jövőt és nem utolsó sorban pótolhatatlannak hitt szeretet adott mások nem kívánt, árokba rugdosott (!) gyermekeinek, aki egész életét arra tette fel, hogy az emberi felelőtlenség és az ész nélküli szaporodási kényszer szomorú következményeit jóvátegye, ilyen istentelenül ostoba, agresszív érveléssel szólít arra, hogy mindegy mi van, szaporodni kell. Mert majd lesz valahogy, mert a mindennapi gondok közepette azisten majd úgyis megsegít és megoldja.

Ez az én olvasatomban már nem csak azért vérlázító, mert kurvára itt lenne az ideje annak, hogy mindenféle földi hatalmasságok és a szolgálatukba szegődött véleményformálók kitakarodjanak az emberek – férfiak és nők – hálószobáiból, hanem mert azok, akiknek feladatuk lenne a társadalom nagykorúsítása, akik a felelős döntések meghozásának szükségességével tehetnének a népnemzeti felvilágosodásért, ehelyett címkéznek, bélyegeznek, ellentmondást nem tűrnek, kioktatnak. A keresztényi szeretet nevében.

Ugyanennyi energiával, ugyanezzel a beleéléssel miért nem lehet szóvátenni például a felelős gyerekvállalás fontosságát, vagy az örökbefogadási rendszer tortúra-jellegét? Van valaki, aki közelebbről és mélyebben ismeri azoknak a gyerekeknek a szenvedéseit, helyrehozhatatlan és jóvátehetetlen sérüléseit, akiket a drága szülők felelőtlensége hozott világra, hogy aztán legyen mit eldobni? Van valaki, aki mindezt annyira közelről és annyira intenzíven látja naponta, mint Böjte Csaba? Akkor miért kell ilyen vállalhatatlan hülyeségeket beszélni? És főleg miért kell egy olyan embernek ilyen típusú vállalhatatlan hülyeségeket beszélni, aki erre nincs rászorulva, nem ettől függ az élete, a hatalma, a társadalmi megbecsültsége?

U.I. Az mondjuk engem is kurvára érdekelne, hogy akinek van háza, autója és ragyognak az életfeltételei, az mi a faszért lop, csal, hazudik kétharmadokon átívelően? És ha történetesen egy egész ország nyakán taposó kormány teszi ezt, akkor az miért nem zavarja a bangó, önző vénlegények önjelölt jobb belátásra térítőjét? Nincs több kérdésem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.