NEHAZUGGY

Ami biztos: ez az ország jelenleg egy szar hely

Tamás Róbert | 2018. Május 7, Hétfő | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó dolog itt élni. Magyarország egy vicces hely, a politikusok (vagyis akiket mi annak nevezünk valami ismeretlen és felfoghatatlan okból) hihetetlenül humoros lények. Olyanokat tudnak mondani, hogy az ember még hetek múlva is felröhög, ha eszébe jut egy-egy humorbomba. Múlt héten egy Potápi nevű nemzeti szórakoztatóipari szakmunkás derítette mosolyra, vagy éppen harsány röhögésre az értő közönséget.

A Nyugat-Európába kivándorolt magyar fiatalok hazacsalogatását említette egyik legfontosabb feladatként Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára pénteken a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének (NYEOMSZSZ) közgyűlésén.

Az évenkénti találkozót ezúttal – és most először – Portugáliában, azon belül Fatimában rendezték meg, a híres zarándokhely tőszomszédságában, ami egyfajta szellemiséget is sugallt. A közgyűlésen éves beszámolót tartott a 2001-ben alakult szövetség 15 tagszervezete tevékenységéről, sikereiről és gondjairól.
Potápi Árpád az MTI érdeklődésére telefonon elmondta, hogy az államtitkárság számára kiemelt fontosságú a magyar identitás megóvása Nyugat-Európában is, a Kárpát-medencén kívüli 213 vasárnapi iskola támogatása, de a legnagyobb feladat hazacsalogatni egyre nagyobb számban a hazai felsőoktatásba, munkaerőpiacra a külföldön élő magyar fiatalokat, elérni, hogy Magyarországon alapítsanak családot. (MTI)

Ja, jól van akkor. Én úgy képzelem, hogy Potápi Árpád János egy sugárkoszorútól övezve megjelent Fatimában, gondolatban megpödörte Kövér László bajszát és egy szakajtóból elkezdett kukoricát szórni. Csalogatásilag. Közben harsányan kiáltozta, hogy pipipipipi!

Amelyik fiatal kivándorolt akárhová is, az okkal tette. Ezen a ponton édesmindegy, hogy még az előző kormány áldásos ténykedése adta meg a kezdő lökést, vagy már maga a Nagy Nemzetmentő Puritán Kereszténykonzervatív Illiberális Félisten uralkodása tette be a kiskaput. Ami biztos: ez az ország jelenleg egy szar hely.

Boldogtalan, keserves képű, dühös és fásult arcok váltakoznak az utcán, fos az oktatás és az egészségügy, pocsék a megélhetés, de a legtaszítóbb az a súlyosan, betegesen átpolitizált atmoszféra, ami élhetetlen hellyé teszi ezt a lepusztított, kifosztott földdarabot. Ebben pedig igen nagy szerepe van például Potápi Árpád Jánosnak és minden egyes politikusnak, aki a nevét adja ahhoz, hogy kiépülhessen egy ilyen hazug, tolvaj, elnyomó rendszer.

Mi a búbánatos francnak jönne haza a fiatal (vagy középkorú, vagy idősebb), amikor máshol befogadták, fel tudott építeni egy egzisztenciát, nem kell attól rettegnie, hogy a politikai, világnézeti elvei, vagy akár egyetlen posztja, mondata miatt elveszíti az állását, a barátait? Minek jönne ide robotolni, kussolni és félni? Máshol is kell dolgozni, vannak bajok, vannak gazdagabbak és szegényebbek, de még egy szegényebb ember is tud boldogan élni, ha engedik. Marhára nem a lapostévék méretétől, a cipő márkájától függ a boldogság. De a biztonság, a szabadság nagyon is fontos és ez Magyarországon nincs meg.

Az meg külön irritáló, hogy szabad szemmel is jól látható módon fosztja ki az országot egy olyan bűnbanda, amelyiknek tagjai más, kicsit is normálisabb országban már egytől egyig a börtönben ücsörögnének. Rokonostul, szomszédostul, mindenestül. Nálunk meg ott ugatnak mindenhol és a teljesen jogos szégyenkezés helyett még nekik áll feljebb.

Az irgalmatlanul hosszú, de legalább hülyén hangzó nevű szervezet nem más, mint egy gittegylet a sok közül. Pénztemető, ahová szépen át lehet csatornázni a közösből, el lehet bohóckodni egy sírvavigadós, pacalpörköltes nemzettudat-építő szeánszon. Nem is lenne ezzel baj, ha maguk a tagok nyúlnának zsebbe és finanszíroznák, de ismét csak arról van szó, hogy a kormány nyúl a mi zsebünkbe.

Az a fiatal (középkorú, vagy idősebb), aki erre a hívó szóra hazacsődül, legfeljebb azért teszi ezt, mert nem tudott felépíteni egy biztos egzisztenciát külföldön. Ezzel az a baj általában, hogy itthon sem fog tudni boldogulni szakértelem, megfelelő hozzáállás nélkül, de még mindig ott a lehetőség, hogy karriert csináljon politikusként. Ilyenekkel van teli az egész rohadt kormány, az ellenzék, a minisztériumok, az önkormányzatok.

Mielőtt megpróbáljuk hazacsábítani azokat, akik már elmentek és megkíséreljük itthon tartani azokat, akik ezután mennek, a francba kellene elzavarni az élősködőket, akik szakmailag és emberileg is alkalmatlanok mindenre, ami az ország érdekét szolgálná, viszont határtalan a pofátlanságuk és a mohóságuk. Bátran ki lehetne számukra bővíteni a közmunkaprogramot, legalább valami hasznot hajtanának az országnak, mert eddig csak kárt tettek. Szerintem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!