December 9,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Orbán Viktor: A grófi szérűn

Senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy Orbán Viktor régi vágású kereszténydemokráciájának terve valójában a húszas-harmincas évek dzsentri urambátyám-világának nosztalgiájából fakad. Várható volt, hogy kibújjon a szög a zsákból, és hogy végre eljussunk az őszinte színvallásig. Orbán Viktor illiberális rendszere nem kompatibilis a nyugati jóléti fogyasztói társadalommal és a szabad versenyre építő kapitalista piacgazdasággal, de a kísértetiesen hasonló jelek ellenére szocializmusnak sem mondható. Mi, magyarok, immár a Vezérünk álmaiban testet öltő sajátságos úton járunk Európában.

Nyolc éves kormányzásuk sok jele mutatott arra, hogy mire megy ki itt a játék. 2010 után elkezdték mohón felvásárolni az ország javait: erdőt, szőlőt, földeket, szállodákat, kastélyokat, Balaton parti ingó és ingatlanvagyonokat, de vettek médiát, és még ki tudja mi mindent nem vásároltak maguknak. A Vezér barátjának mesés gazdagodásáról nem is beszélve. A magyar emberek magán nyugdíjkasszáját önkényesen bekebelezték, a felzárkóztatásra szánt pénzeket rendre lenyúlták, vagy haszontalan dolgokra herdálták el, így a nép zömét tudatosan leszegényítették, s cselédsorba taszították. Terhes lett nekik az EU, és most már onnan menekülni szeretnének. Nosza, váltsunk hát ismét köpönyeget, és mivel az új rendszerhez immár minden adott – földbirtok, kastélyok, pénz, gazdag és szegény ember egyaránt – itt az idő, hogy építsünk egy régi vágású kereszténydemokráciát.

Orbán tehát most őszintén színt vallott, és az ellenzékének arra még csak a szeme sem rebben!

Mert miről van szó? Nos, aki egy kicsit is jártas a magyar történelemben, az jól tudja, hogy az a bizonyos, nagyapáink által átélt régi vágású kereszténydemokrácia, az valójában egy nagyon szegény világ volt, amely milliőt elviselni bizony csak erős Istenhittel lehetett. „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” – prédikálta a pap a szentmisén az uradalmi cseléd és szolga híveinek, és ők hitték, hogy a haláluk után végre ők is elégtételt nyernek a megaláztatásukért Istentől a Mennyországban. Olyan világ volt az akkortájt, amelyben voltak előjogokat élvező bárók és grófok, és az ő teljesen jogfosztott cselédeik. Nem volt semmilyen szociális háló, családi pótlék és nyugdíj sem. Egy szoba-konyhás, zsúptetős, földpadlós vályoglakásokban lakott olykor három generáció is, emberhez méltatlan körülmények között. Bizony nem túlzok, ha azt állítom, hogy a gróf úr állatainak istállója egy wellness-lakosztály volt az ő lakásukhoz képest.

Az uradalmi szolga és cseléd, amíg bírt, dolgozott, ám ha már elhagyta az ereje, mert lebetegedett, vagy megöregedett, a jussáért cserébe többnyire a legkisebb fiúgyerek kötelessége volt a szüleiről gondoskodni, s őket életük végéig eltartani. Az uraság egész nap dorbézolt és mulatott, míg a cselédeik a birtokain reggeltől napestig keményen dolgoztak (lásd, Ady Endre A grófi szérűn című versét). Olykor csak egy karéj kenyérért és egy köcsög aludttejért siratta a cseléd a másét. Abból a világból való az a mondás, hogy cseléd volt az apád, fiam, hát cseléd leszel te is! A vallásosabb lelkületű cselédlányok persze beállhattak Jézus jegyesének egy szerzetesrendbe apácának, de aki közülük férjhez ment, azt az uraság többnyire mindig „kistafírungozta”. Ez azt jelentette, hogy régen a házasulandó leánynak, amire egy háztartásában szüksége volt – ágyneműt, törülközőt, ruhát, fehérneműt, satöbbit – azt vinnie kellett a férje házába. Hogy az annak a kornak tulajdonított „első éjszaka joga” igaz volt-e, vagy csak amolyan „urban legend” szóbeszédféle, nos, arra nézve én nem tudok hitelt érdemlően állást foglalni, de tény, hogy a cseléd nőszemélyek legfőbb kötelessége az volt, hogy sok cselédgyermeket szüljenek. Lehetőleg fiúkat, akik aztán felnőve majd keményen tudnak dolgozni az uraságnak.

Az uradalmi cselédsorból a magyar embereket az 1945 után szovjet mintára épülő szocialista rendszer emelte ki, s tette őket nincstelen cselédekből jogokkal felruházott munkássá és paraszttá.

E kor megismerésének adalékaként tudom ajánlani az 1957-ben forgatott Bakaruhában című magyar filmet, amelyben Bara Margit és Darvas Iván feledhetetlen szerepével színezve megismerhetjük, milyen volt anno az a bizonyos régi vágású kereszténydemokrácia, amelyről a mi Orbán vezérünk álmodozik.

Szép új urambátyám-cselédvilág vár ránk! Erre szavaztunk, s ezt érdemeljük. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Bogdán Géza

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.