Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Agyon kell verni a büdös libsiket, vagy elég megrugdosni és leköpni őket?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Pocsék érzés lehet folyamatosan remegni a gyűlölettől. Még szarabb lehet főállásban hülyeségeket irkálni, miközben valaki a saját honfitársain gúnyolódik úgy, hogy egy maga kreálta világot hazudik azért, hogy hatékonyabban tudjon uszítani mindazok ellen, akik nem óhajtják azt az urat szolgálni, akit a közvélemény felkent és megfizetett szószólja szolgál. Ebben a kategóriában is kirívó a balettművészből publicistává csiszolódott Apáti Bence szellemesnek szánt, de leginkább gyomorforgató irománya a munkaadója portálján. Kell hozzá gyomor, de azért feltétlenül érdemes elolvasni, hogyan is gondolkodik a népszerűségre, de még inkább jó fizetésre vágyó művész mindazokról a honfitársairól, akik elégedetlenek merészelnek lenni a jelenlegi politikai rezsimmel.

Szerinte budapesti gazdagok tüntiznek. Unalomból. Két tünti között elutaznak nyaralni, seggrészegre isszák magukat drága koktélokkal, okádnak, 300 000 forintos okostelefonnal szelfiznek és általánosságban olyan idióták, hogy arra szavakat is nehéz találni.

Hogy mi a cakkos lópikulát akart ezzel a bárgyú, de legalább iszonyúan hazug, rosszindulatú poszttal kifejezni a művész, az nem derül ki a cikk végére sem. Valószínűleg azt, amit eddig is ki akart fejezni. Ő márpedig Magyarországon világhírű publicista lesz, mert kőkeményen megmondja. Hogy mit és miért mond meg, az mellékes, mert a sehonnan sehová nem vezető írások gerincét eddig is, most is a szellemesnek szánt, valójában tartalmatlan, öncélú fikázás teszi ki.

Nem Apáti Bencével akarok foglalkozni, annyit nem ér az összes műve egyesítve sem. Nagy a valószínűsége annak, hogy amint felfedezi ezt az írást, ide csődül ő és rajongótábora megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, mert az is hírverés, ha itt (vagy bármely más portálon) vergődnek tömegével, felkapja rá a fejét az olvasó, híre megy a költőnek. Ez nem újdonság, az Apáti jelenség eddig is létezett. Évekkel ezelőtt, amikor még nem a pártmédiában ütötte a billentyűket, de már kezdett kikopni a szakmájából, végigjátszottuk egyszer a Gépnarancson a dolgot. Ha jól emlékszem, akkor egy, a menekültekről szóló Facebook poszt késztetett írásra, naiv módon azt gondolván, hogy csupán figyelmetlenségből ír embertelen dolgokat, hiszen a művészek jellemzően nagyon érzékeny lények. Kiderült, azóta bebizonyosodott, hogy szó sincs  ilyesmiről, nincs tévedés. De ismétlem, nem a szerző fontos, hanem az a kútmérgezés, amit ő és munkatársai végeznek. Most is, amikor elméletileg elérték a céljukat, győzött a gazda, lehet pancsikolni a hatalomban.

Mégse dőlnek hátra, nem örülnek, főleg nem építenek, hanem rombolnak. Mutatom, mire gondolok:

Múlt héten még „vidékizett” az ötcsillagos hotelben bulikázó libsi, ezen a héten már cigányozik. Szürcsöli a kétezer forintos, divatos és jéghideg koktélt, kiválasztja a megfelelő filtert, amitől nagyobb lesz a melle, fehérebb a foga és kevesebb a ránca, majd a jakuzziból felteszi Instára a 300 ezer forintos okostelefonja segítségével az így „meggyönyörűzött” képet. Miközben várja a lájkokat, kiposztolja, hogy szerinte a cigányok azért szavaztak Orbánra, mert szerinte Orbán is cigány. (PestiSrácok)

Apáti valószínűleg nem is gondol arra, hogy az ilyen szövegekkel parádésan alátámasztja azt az állítást, hogy bizony Orbán híveit semmi más nem jellemzi és semmi más nem tartja össze, mint a gyűlölet, az irigység, a feneketlen ostobaság, az udvari költők feladata pedig kiszolgálni az ostobaságot, szítani a gyűlöletet és az irigységet.

Az okokat értem, a célt nem. Apáti gyűlöli a libsiket, rendben van. Gyűlölje, szíve joga, bár nem teljesen világos, miért kell valakit is gyűlölni azért, mert bizonyos dolgokról máshogyan gondolkodik, mint a másik ember. De mi van a gyűlöleten túl? Mit szeretne kiváltani, elérni az ilyen semmitmondó irományok szerzője? Mi a tennivalója a fideszes olvasóknak? Agyon kell verniük a büdös libsiket, vagy elég megrugdosni és leköpni őket? Bocsánatos bűn, ha a hithű fideszes a vonat alá lök néhány ilyen elfajzott félembert, vagy azt még nem lehet? Joga van a keresztényi, valamint konzervatív értékekkel ékes rajongóknak lehajigálni a nyolcadikról drága koktélokat szürcsölő tüntikéző mocskokat, vagy azért még büntetés jár? Ez a sekélyes írás nem politikáról, nem pártokról és nem politikusokról szól, hanem civil polgárokról, fiatalokról és idősebbekről, családokról. Gyakorlatilag az ország kicsit több, mint feléről.

Apáti valamiért azt gondolja, hogy elégedetlen csak az lehet, aki nyomorog. Szerinte a demokrácia valami ételféleség, amit nem követelhet az, akinek telik egy nyaralásra. Akinek meg nem telik rá, az nem is létezik, csak a tüntikéző libsik találták ki. Sőt, ahhoz sincs joga senkinek, hogy kiálljon az embertársáért, mert ha feltételezzük, hogy mégis, esetleg van néhány szegény az országban és ezért a néhány szegényért kiáll néhány jómódú, akkor az már szánalmasan röhejes dolog. Arra már szót is kár vesztegetni, hogy a demokráciát nem lehet megzabálni, kár is érte utcára menni.

Ha belegondolok, hogy a Fidesz és udvartartása hatalomban, egy újabb megnyert választás után ezt csinálja, bele sem merek gondolni, hogy mit tennének, ha elvesztették volna a választást? Valószínűleg már lángolnának a kukák és az autók (ez a lájtos verzió) és közben teli torokból üvöltenének, hogy őket agresszió érte. Értem én, hogy  „sírni csak a győztesnek szabad”, de a győztes ebben az esetben nem sír, hanem úgy ordít, mint a sarokba szorított patkány. Nem szép látvány, de legalább ocsmány. Pocsék érzés lehet, amikor valaki nem csupán veszíteni, de győzni sem tud.