Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


A fejhangon óbégatás ideje most kezdődik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Aligha van fontosabb hír ma annál, mint hogy Orbán Viktor újra hatalomba betonozott örökzöld miniszterelnöknek jelenése van Brüsszelben, a Fidesz európai pártcsaládjának vezetőinél. Ennél csak az az érdekesebb – már ha lehet így fogalmazni -, ahogyan a lakájmédia Havasi Bertalan miniszterelnöki mindenesre hivatkozva próbálja ennek a találkozónak a lényegi elemét bagatellizálni. Mióta kiderült ugyanis, hogy ma nagy napja lesz az illiberális magyar mintaállam vezetőjének, azt sulykolja a közpénzből kitartott propagandahadsereg, hogy Havasi tájékoztatása cáfolta azokat a napokban megjelent híreket, amelyek szerint Orbán Viktort rapportra hívták volna Brüsszelbe. Vagyis amennyiben Havasi azt mondta, hogy nem is igaz, akkor nem igaz. Értjük.

Ha túl is lendülünk ezen a távolról sem kacagtató abszurditáson, hogy Havasi Bertalan tetszőleges tagadása bármikor bármit képes lenne megcáfolni csak azért, mert szóra nyitotta a száját, a szorosan ezzel a kérdéssel összefüggő témán akkor sem egyszerű túllendülni. Nevezetesen azon, hogy miközben Európát – a Fidesz pártcsaládján egyelőre még mindig inkább túl, mint innen – vérszegényen ugyan, de foglalkoztatja, hogy ugyanbiza mire használja majd a kelet-európai, korrupt Messiás újabb négy éves felhatalmazását, a naivnak tűnő érdeklődésen túl húzódik pár jeles bizonyosság. Konkrétan az, hogy a kelet-európai korrupt Messiások olyan rendszereket építettek ki (még ha nem is sikerült befejezniük maradéktalanul művüket), amelyekben az igazságszolgáltatás függetlenségének hiánya miatt egyszerűen lehetetlen ellenőrizni az európai uniós források felhasználását.

Miután a Financial Times két napja megírta, hogy a 2021-2027 közötti uniós költségvetés ma (azaz Orbán látogatásával egyidőben) bemutatásra került javaslatában az szerepel, hogy ha egy tagállam esetében az igazságszolgáltatás nem megfelelő működése miatt veszélyben látják a források megfelelő elosztását, akkor felfüggeszthetik a kifizetést, megy a hiszti a másik oldalon. Most azt találták ki, hogy megmagyarázzák, miért kivitelezhetetlen az, hogy a jogállamisággal kapcsolatos problémákat kezelni hivatott 7. cikk helyett egy másik passzust vessenek be a magyar-lengyel két jóbarát, közösen védi egymás korruptságát című társaság ellen. A költségvetési tervezés alapját meghatározó – kevéssé ismert – 322. cikkről van szó, amivel összefüggésben két napja ITT írtunk.

Még egyszer: míg a 7. cikk alkalmazása vagy a hétéves költségvetés elfogadása egyhangú döntést kíván meg – vagyis azt akár egyetlen tagország is megvétózhatja –, a 322. cikkre hivatkozva benyújtandó bizottsági jogszabályjavaslat megkadályozásához mindössze minősített többségre van szükség. Ez legalább 15 tagországot, és az unió lakosságának 65 százalékát jelenti.

Nos, a Kásler Miklós kottájából baromságokat és hazugságokat – lásd: legalább 100 millió nigériai, a teljes lakosság 80%-a AIDS fertőzött – beszélő ifj. Lomnici Zoltán tegnap a nemzeti migránstelevízióban sopánkodott és egy új fogalmat is behajított a köztudatba (figyeljük meg jól, ez lesz most egy ideig a sláger):

Ifjabb Lomnici Zoltán szerint ez a „költségvetési terror” új elem az Európai Unióban. Az alkotmányjogász az M1 aktuális csatorna tegnapi műsorában az uniós költségvetési források esetleges megkurtítása kapcsán azt mondta: a kohéziós alap átszabásáról már korábban is jelentek meg információk. A szakértő azt tekinti irányadónak, hogy a hatályos jogszabály szerint az Európai Tanács a legalább öt évre szóló költségvetési keretről egyhangúlag határoz. – Mindez azt jelenti, hogy egyetlen vétó is meg tud akadályozni bármilyen bizottsági előirányzatot – hívta fel a figyelmet.

Amellett, hogy nagyjából teljesen mindegy, mit tekint irányadónak Lomnici és mit nem, azért ízlelgessük egy kicsit ezt a költségvetési terror szókapcsolatot. Terror? Hát persze. Tovább kell építeni azt a szaros, eddig is jól bevált alternatív valóságot, miszerint erőszakkal, jogtalanul, a mi akaratunk ellenében, kényszerrel akarnak már megint ránk erőltetni valamit/megfosztani minket valamitől. Miközben mi ott sem voltunk, nem is értjük, hogy mi a fészkes fenéről beszélnek ezek és egyáltalán milyen alapon veszik a bátorságot.

Tisztában vagyok azzal, hogy a nagyipari kormányzati korrupció semmilyen módon nem képes elérni a társadalom kritikus tömegének ingerküszöbét, kvázi felesleges azon lovagolni, hogy milyen léptékben erodálódik egy ország jövője ott, ahol a korrupciónak nyolc éve semmi következménye, ahol szuverenitási, nemzeti önazonossági kérdések mögé lehet bújtatni azt, hogy lopunk, és közben leszarjuk, hogy mindenki tud róla, mert a társadalmi felhatalmazásunk megkérdőjelezhetetlen. De éppen ezért szerintem már teljesen közömbös, hogy Szijjártó milyen hangfrekvencián óbégat az Európai Parlamentben, hogy a teljes propaganda milyen módon bagatellizálja a korrupciót és a független igazságszolgáltatás hiányát (újabban terrort emlegetve ezzel összefüggésben is!), netán hogy Orbán Viktor milyen lábbal kelt fel, és aszerint mit pávatáncol majd arról, hogy mi történt Brüsszelben, és hogyan védte meg megint azt, amit senki nem támadott.

A kormány fizetett tányérnyalóinak jól fizetett jogértelmezésein túl szerintem el kell jönnie annak a pillanatnak – és, igen azáltal, hogy mától tudható, Brüsszel hivatalosan is a jogállamiság feltételeinek teljesüléséhez köti az uniós pénzek kifizetését, szerintem most áll ehhez legközelebb az EU -, amikor mindenki felfogja az agyával: olyan a büdös életben nincs, hogy mindenki egyetért mindenben. És olyan nincs, hogy Orbán Viktor e mögé a mélyen antidemokratikus gyakorlat mögé bújva aszerint torpedóz meg egyszemélyben egyhangúságot igénylő döntéseket, hogy éppen milyen front vonult ált a Cinege utca fölött. Az a helyzet, hogy ezt a döntést már régen meg kellett volna hozni, és bár persze a fejhangon vinnyogás ideje még csak ezután kezdődik, az könnyen belátható, hogy mennyire nevetséges terrornak nevezni azt, amikor tolvaj gazemberek minden képzeletet felülmúló fosztogatását a jól felfogott európai közérdek okán végre megpróbálják megakadályozni.

Azért mondom, hogy próbálják, mert nyilván nem vagyok naiv, a hosszú éveken át tartó ejnyebejnyézés és homlokráncolás után ez már tényleg az utolsó utáni pillanat volt és még mindig csak egy javaslatról beszélünk. Nem kényszerről, nem terrorról, pusztán egy megkésett, ámde annál szükségesebb, mára gyakorlatilag elkerülhetetlenné vált korrekcióról, ha úgy tetszik. (Zárójel: azért abban már most van valami elképesztően abszurd, ahogy az osztrák kormány magyar munkavállalókat – akiket Orbán Viktor a világon semmitől nem védett meg, mint ahogy a migrációs válságot sem fogja megállítani azért, mert éjt nappallá téve erről hazudozik – negatívan érintő döntését Szijjártó Péter az európai szabályozásokra hivatkozva nevez elfogadhatatlannak.)

Az EU költségvetési terrorja tehát ennyit tesz: ha egy ország KORMÁNYA a feltárt korrupciós ügyekre magasról tesz, ha aggályos, bűncselekmény-gyanús ügyek elkövetőit futni hagyja, ha nem hajlandó együttműködni az uniós hatóságokkal a súlyos ügyek elkövetőinek azonosításában, akkor az az ország jó eséllyel megszívja. Sajnos nem a kormány, hanem az ország. És igazság szerint ez teljesen szükségszerű és logikus. Ahol olyan baromságokkal lehet hergelni az embereket, hogy Brüsszel az új Moszkva és nem lehetünk magyarok, ha nem a Fidesz nyeri a választást; ahol egy küldetéstudatos, frusztrált sufnijogász mintává emelte a gazemberséget, és ebben széles néptömegek semmi kivetnivalót nem találnak, sőt megértik, azonosulnak vele, mert ők is ezt csinálnák, ha esélyt kapnának rá; ahol a jogállamról, a demokráciáról, az egyéni és kollektív szabadságjogokról elhitették, hogy azok közönséges handabandák, sőt fertőző betegségek, amelyeket kizárólag gyűlölettel és állandó háborúval lehet gyógyítani, ott mindenki megszívja. Ha nem előbb, akkor utóbb.

Úgyhogy amint arra számítani lehet, jön az újabb vergődés, a verbális harc, a megvédés, hogy nemhaggyuk, hogy megmutatjuk, hogy ameddig a miniszterelenököt Orbán Viktornak hívják, meg hogy a magyar emberek döntése. Ez meg a nyugati, késsel, villával enni tudók döntése: ami nyolc évig ment, abból most lett elég. Hogy hova vezet ez az egész, azt nehéz belátni, de nem is szükséges most. Az mindenesetre már most borítékba tehető, hogy az uniós pénzek hiányát még azok is meg fogják érezni, akiket a demokrácia, a jogállamiság hiánya egy pillanatra nem jutott el a tudatukig.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.