Október 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Könnyes bús búcsú

 Távozik az emberi erőforrások minisztere. Hat év folyamatos, nem egyszer méltánytalan támadások kereszttüzében végzett munka után most más feladatot vállal. Minisztersége rendkívül kényes, hálátlan szerep volt, de tevékenységét nagyfokú türelem és megértés jellemezte. Mindig mosolyogva, barátságos arckifejezéssel lépett a nyilvánosság elé, szelíden tűrve mások türelmetlenségét. Családpolitikájának eredményeit a legádázabb ellenzék sem tudja elvitatni, és viszonylagos békét tudott teremteni a kultúrában is. Bátran nyúlt hozzá az oktatás és az egészségügy több évtizedes problémáinak rendezéséhez, a szenvedélyesen védett rendetlenség felszámolásához. Kiváló volt a viszonya az oktatás tevékeny művelőihez és kiváló kapcsolatot alakított ki a Professzorok Batthyány Körével. Többször hangsúlyozta, hogy kritikus szolidaritást vár el tőlünk. Több mint húsz éves működésünk során mi mindig is így próbáltunk viselkedni, és vitáinkban közös értékeinket hasonló vérmérséklettel képviseltük. Most Balog Zoltánt új feladatok várják, és bízunk benne, hogy kevésbé kiélezett helyzetekben, a régi barátság jegyében, továbbra is együttműködhetünk vele.

A Professzorok Batthyány Köre elnöksége (MTI-OS)

Annyira nagyon gyönyörű ez a közlemény, hogy majdnem elsírtam magam. De aztán vettem egy férfiasan nagy levegőt és visszagyűrtem feltoluló könnyeimet, ami azért nem volt annyira nehéz, mert visszagondoltam Balog Zoltán munkálkodására. Az a végtelenül nagyfokú türelem és megértés, ami Balog Zoltánt miniszterként jellemezte, mintha kimerült volna a bárgyú vigyorgásban és a kenetteljesen hangoztatott, többnyire a valósággal semmilyen viszonyt nem ápoló, de legalább gazdagon csecsésített szóvirágok szapora hintésében, nem? De.

Igaz ugyan, hogy most hirtelen nem tudom felidézni Balog Zoltán nagyszerű családpolitikáját, de ez csak azért lehet, mert lassú a felfogásom. Bizonyára volt neki ilyen. Például akkor csúcsosodott ki, amikor egy nyilvános szócséplés keretében előadta, hogy a szegény szülők rossz szülők, mert nem foglalkoznak megfelelően a gyerekekkel, ezért kell kötelezően bevezetni az óvodakötelezettséget három éves korban. Mert a szegény gyerekeknek az a jó, ha a lehető legkevesebb időt töltik otthon.

De az is szép volt, amikor annyira felbugyogott benne a jótékonykodás, hogy meghívott egy csomó – a hétköznapokban hobbi szinten nélkülöző, ha nem éhező – gyereket valami luxusszálloda éttermébe egy karácsonyi ebédre. Vagy vacsorára, már a franc se emlékszik. Szerencsétlen kölykök bámulták a konyakos mártásban ázó franc tudja mit, miközben többségük húst is ritkán látott életében és sokkal boldogabbak lettek volna egy hamburgerrel, amihez legalább olyan ritkán jutnak hozzá, mint egy áfonyás őzgerinchez, csak a hamburgerről legalább vannak elképzeléseik, hogy milyen lehet. Arra is volt magyarázat: mert így majd kialakul bennük az igény a minőségi életre és jobban fognak teperni, hogy ilyen finomságokat csemegézhessenek. Holott a legtöbb esetben nem az igény hiányzik a jó minőségű élelmiszerekre, ruhára, lakásra, hanem a pénz. Egy közmunkás, de még egy átlagbért kereső házaspár gyereke se fog a büdös életben sem a Hiltonban ebédelni. Pedig igény biztosan lenne rá.

Az tény, hogy Balog Zoltán – kéz a kézben Hoffmann Rózsával – bátran nyúlt hozzá az oktatáshoz. Bárcsak mentek volna inkább moziba a hozzányúlás helyett! Az oktatás már régóta reformra szorult, de a rombolást nehéz reformként értelmezni. Bár a Professzorok Batthyány Körének ez is sikerült, amihez ez úton is melegen gratulálok.

 Kiváló volt a viszonya az oktatás tevékeny művelőihez és kiváló kapcsolatot alakított ki a Professzorok Batthyány Körével.

Csak én emlékszem úgy, hogy Balog és minisztériuma ívesen tett a tanárok és a diákok követeléseire, semmiben nem volt hajlandó tárgyalni, egyeztetni, nemhogy együttműködni az érintettekkel? Helyette létrehozta a sajátjaiból a négyszögletű kerek asztalt és jól megbeszélte önmagával, hogy mit vár el tőle Orbán Viktor. A Professzork Batthyány Körével való kapcsolata pedig az égegyadta világon semmit nem befolyásol a társadalom életében, de legalább nem is érdekel senkit.

Nekem speciel nem fog hiányozni Balog Zoltán. Ellenben van egy olyan szörnyű pocsék érzésem, hogy hamarosan eljöhet az az idő, amikor azt fogom mondani: nem volt olyan rossz miniszter. Legalábbis az utódjához képest.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.