NEHAZUGGY

Az üldözött magyarokat is ideje lenne megvédeni

Forgács Erzsébet | 2018. Április 27, Péntek | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyarország a világon elsőként emelte kormányzati szintre az üldözött keresztények megsegítését – mondta Azbej Tristan helyettes államtitkár az MTI-nek New Yorkból kedd este adott interjújában.

Feladatunk, hogy a nyugati keresztény, vagy legalábbis nevükben keresztény országok is tudatosítsák, hogy a világon a legüldözöttebb vallás a kereszténység és szükség van az üldözöttek megsegítésére.

(fidesz.hu)

Csodálatos, minden ízében igazán magyaros, pontosabban fideszes történet ez az üldözött keresztények megvédése ürügyén átcsatornázott pénzekkel, az biztos. A számtalan helyettes államtitkár egyike, Azbej Tristan már régebben felhívta magára a figyelmet, így okkal-joggal kapaszkodott feljebb a fideszes ranglétrán. Az ifjú KDNP-s vezető szerepet vállalt a Gyere Haza Fiatal, vagy Gyere Haza Alapítvány (szerencsére több, majdnem azonos nevű szervezet is ketyegett ebben a témában, de legalább hasonló sikerrel) ki- és feltalálója volt. Igaz ugyan, hogy jó sok közpénzt sikerült elégetni (eltüntetni) a projektre, a fiatalok valahogy nem tódultak tömegével haza. Pedig Azbej Trisztan igazán jó példával járt elöl, mert amint sikerült hazatérnie az Egyesült Államokból és kitalálta a drága, de legalább sikertelen, Túró Rudival megtámogatott hazacsábító-projektet, egyből ment is Izraelbe. Ezek szerint hazahúzta onnan a honvágy, mert most ő védi az üldözött keresztényeket, bár ehhez megint New Yorkig kellett eltrappolnia.

Nem mondom, hogy nem örülök annak, hogy az adómból eltarthatok ilyen ambiciózus fiatalokat (és öregeket) és nem lángol a lelkem, amiért védhetem az üldözött keresztényeket szerte a világban. Nem mondom, pedig nyugodtan mondhatnám, mert piszkosul nem örülök neki.

Engem ugyanis egyáltalán nem érdekel, hogy ki keresztény és ki nem az. Védeni a kiszolgáltatottakat, elesetteket, bajba jutottakat kell. Egyszerűbben: védeni az embert kell. Színtől, vallástól függetlenül. De ezt a védést nem a bolygó túlsó felén kellene kezdeni, hanem mondjuk Salgótarjánban. Vagy Bogyiszlón. Vagy az ország bármelyik településén, ahol baj van. Márpedig baj van gazdagon.

Javaslom a keresztényvédésből igen jól megélő kormányapparátusnak, hogy ne fáradjanak ők el Amerikáig, hogy ott tárlatot rendezzenek széklábakból és egyéb tárgyakból, melyek az üldözött keresztényekhez köthetőek, hanem testületileg sétáljanak be bármelyik tetszőleges kórház demens osztályára és alaposan nézzenek körül. Garantálom, hogy tízből nyolc esetben drámai kép fogadja őket, szembesülhetnek azzal, miféle körülmények között élnek ott keresztény és nem keresztény emberek, aztán gondolkodjanak el azon, hogy milyen lenne ott látni a szeretteiket, vagy önmagukat.

Aztán nézzék meg ugyanazokban a kórházakban a gyerekosztályt, ahol a szülők a retkes kövön töltik az éjszakát, hogy ott tudjanak lenni a beteg gyermekük mellett. Majd pedig húzzanak végig egy műszakot az ápolónőkkel, orvosokkal. Akik szintén vagy keresztények, vagy nem. De emberek.

Ha ezen túl vannak, látogassanak meg egy olyan családot, amelyik utcára kényszerült, mert nem tudták fizetni a törlesztőt. Ők nem csak hajléktalanok lettek, de örökre azok is maradnak, mert esélyük sincs kivergődni a bajból. Elbukták ugyan az otthonukat, de még hosszú évekig fizetni fogják a törlesztőt, miközben lakbért is fizetniük kell. Megélhetésre már vagy marad, vagy sem és kilátás sincs arra, hogy ez valaha jobb lesz.

Esetleg a keresztényvédők elsétálhatnak egy olyan rokkant embertársunkhoz, akinek megvonták a rokkantjáradékát a nagy felülvizsgálati akció keretében, minimális támogatásból kénytelen megélni – 22 800 forint -, miközben nem talál munkát, hiszen rokkant és nem alkalmas a közmunkára sem, ám még a szükséges gyógyszerekre sem futja, nemhogy fűtésre és megfelelő táplálékra.

El lehet még látogatni azokhoz a nyugdíjasokhoz is, akik 28 500 forintból igyekeznek életben maradni. Vagy azokba a falvakba, ahol 80 százalékos a munkanélküliség és a közmunka az egyetlen megélhetési forrás. Meg lehet tekinteni a nyomor különféle arcait, ehhez nem kell másik kontinensekre menni, még csak a határt sem kell átlépni. Ha már az én adómból (és mindenki más adójából) működik minden, például az üldözött keresztények állítólagos megvédésére szánt milliárdok is ebből a pénzből mennek, kimondottan felszólítom a kormányt, hogy elsősorban azokat a honfitársaimat védje meg, akik nem képesek megvédeni önmagukat. A hülye kormánytól, például. Őket azonban vallási hovatartozásuktól függetlenül tessék megvédeni, pusztán az emberség jogán és okán. Köszönöm.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!