Június 20,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A hallgatás ideje lejárt

A mai napon ugyan új kormánytagokat köszönthettünk, a politikai gondolkodásra ennek mégsem igazán lesz nagy hatása. Az ok pedig nem más mint, hogy egyetlen kormánytagnak sincs önálló gondolata, minden, amit nyilatkoznak, követnie kell Orbán Viktor utasítását. Ha Sorost mond Orbán, akkor Soros van. Ha több milliós migráns hordák érkezését vizionálja Viktor, akkor több milliós migráns hordák érkeznek. Ha uszítani kell, akkor uszítanak, ha rettegni kell, akkor rettegnek. Mindannyian gerinc nélküli pártkatonák, akik parancsra bármit megtesznek.

Az, hogy ez a politika mekkora kárt okozott már most is, szinte felmérhetetlen. Nem tudom én sem pontosan, hány ezer kilométert utazott az a hír, miszerint a magyarok idegengyűlölők, azt viszont tudom, hogy legalább 2800 km-t biztosan. Korábbi írásaimban már megpróbáltam bemutatni a spanyolországi, pontosabban a granadai élet szépségeit és nehézségeit. Beszámolóimban szót ejtettem arról a Granadában található szent hegyről, melyet évszázadokig barlanglakásokban élő cigányok laktak. Ezen cigányok helyét az évek során átvették a világ minden tájáról érkező emberek. Vannak itt angolok, franciák, szenegáliak és olaszok is.

Pár nappal ezelőtt ezen a hegyen túráztunk, amikor egy csoport – a barlangok egyikében lakó – fekete férfi megállított bennünket. Hallották, hogy fura nyelven beszélünk, kíváncsiak voltak, honnan jöttünk. Kérdésükre válaszolva – miszerint Magyarországról érkeztünk – az egyikük azonnal tudta is, hol van Magyarország. Azonban nem a Balatonról, de még csak nem is Budapest szépségeiről szeretett volna velünk beszélni. Megkérdezte miért viselkedünk ilyen ocsmány módon a más országból érkezőkkel. Elmesélte, hogy látta, mi történt évekkel ezelőtt Budapesten és nem érti, emberek hogy képesek így viselkedni másokkal szemben.

A barátnőm próbálta menteni a menthetőt: a kormány hibája, az emberek nem ilyenek – mondta, ez azonban kissé sem hatotta meg a férfit. Nem kezdtünk vitába, mert tudtuk, hogy nincs igazunk. Tudtuk, hogy noha valóban a kormány vetette el a rettegés és gyűlölet magjait a társadalomban, mégis, az emberek megtehették volna, hogy nemet mondanak. Megtehették volna, hogy tiltakoznak, tüntetnek a kormány politikája ellen, sokan mégsem tették meg. Csatlakoztak a gyűlölethez, mert egyszerűbb volt, mint megkérdőjelezni  a kormányt.

A férfiak – akik egyébként Szenegálból érkeztek – nem tudták megérteni, hogy miért nem vagyunk nyitottabbak, hisz egyazon földön élünk, ahol mindenkit egyenlő jogok illetnek meg. Egy olyan világban élünk, ahol nincs helye a gyűlöletnek, ezért sem értették, miért gyűlöljük a más országokból érkezőket, akik erre nem adtak okot. Ők, amikor Spanyolországba érkeztek, nem találkoztak ezzel a gyűlölettel, nem is találkozhattak, hisz ez az az ország, melynek fővárosában, a városházán a Köszöntjük a menekülteket felirat lóg. Ez az ország is ugyanannak az Európai Uniónak a része, amelynek Magyarország is, a különbség mégis hatalmas.

Noha a spanyol kormány egy centivel sem kevésbé korrupt, mint mondjuk a magyar, ilyen fajta gyűlölet mégsem fordulhatna elő. Az emberek soha nem engednék és nem fogadnák el, hogy valakit azért kezeljenek másként, mert más vallású, vagy más országból érkezett. Itt, ha az emberek nem értenek egyet a kormánnyal, vagy annak döntéseivel, azt a tudtára is adják. Mert nem a kormány mondja meg egy népnek, hogy az mit tegyen, hanem a nép mondja meg a kormánynak, hogy az mit tegyen.

Tegnap kora délután egy komplikált ügyben hibás döntést hozott a spanyol bíróság. Egy, a pamplonai bikafuttatáson megerőszakolt lány támadóit – annak ellenére, hogy több videófelvétel is bizonyítja – mindössze molesztálásért ítélt el a bíróság. Ennek oka nagy valószínűség szerint az, hogy az egyik támadó a helyi rendőrség egyik tagja. Az ítélet megszületett, az ország lakói pedig fellázadtak. Granadától Barcelonáig, Valenciától Madridig mentek tízezrek az utcákra, hogy kinyivlánítsák véleményüket a bírósági ítélettel szemben. Nemet mondtak arra az ítéletre, amely egy csoport szexuális bűnözőt nem ítél el kellőképpen. Nemet mondtak, mert nem szeretnének egy olyan országban élni, ahol a jog szemet huny egy ilyen történet felett. Ezt mi is megtehettük volna akkor, amikor menekültekkel riogató plakátok ezrei jelentek meg országszerte. Nem tettük meg, hallgattunk. Megtehettük volna akkor is, amikor újságírókat és civileket listáztak egy országos hetilapban. Nem tettük meg, hallgattunk. Megtehettük volna április 8-án is, az országgyűlési választásokon. Nem tettük meg, hallgattunk.

Egy ilyen országban szeretnénk tehát élni? Egyetértünk azzal, hogy idegengyűlölők és rasszisták vagyunk? Elfogadható az számunkra, hogy 2800 km-re Magyarországtól egy csoport, barlanglakásban élő szenegáli férfinak az az első kérdése egy magyar emberhez, hogy miért gyűlöljük a más országból érkezőket? Miért maradunk csöndben akkor, amikor pontosan tudjuk, hogy mire mondunk igent a hallgatásunkkal? Magyarország a külföldiek szemében többé nem a gulyás és a Balaton hazája, nem a termálfürdők országa, Magyarország az idegengyűlölők és rasszisták országa lett. Az lett, mert hallgatásunkkal elfogadtuk. Ha ezen változtatni szeretnénk, akkor itt az ideje annak, hogy hangot adjunk nemtetszésünknek. Itt az ideje annak, hogy az elégedetlenek tömege itthon is megtöltse az utcákat, Budapesten és Debrecenben, Győrben és Baján egyaránt. A hallgatás ideje lejárt.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.